24/08/2025
Mi, felnőttek rengeteget beszélünk manapság a szabadságról. Arról, hogy mennyire fontos, és hogy mennyire kívánjuk másoknak a szabadságot – például más országoknak. A gyerekekkel kapcsolatban azonban csak ritkán kerül szóba, sőt ellenkezőleg: esetükben jóindulatú diktatúra uralkodik alapvetően. A kicsiknek félve célokat állítunk, s ha ők elérik ezeket, akkor megdicsérjük, megünnepeljük és „ügyesnek” nevezzük őket. Jegyekkel értékeljük, méricskéljük és mérlegeljük őket, mert látni akarjuk, mennyire teljesítik a dolgukat és a kötelességüket. A jövő érdekében trenírozzuk őket – hogy aztán mint embereknek ez a javukra válik-e, azt a kérdést többnyire egyáltalán nem tesszük fel magunknak. Minden társadalmak legszabadabbika a globális versenyre hivatkozva rezervátumba dugta a gyerekeit, és pedagógiailag jól megindokolt, de hézagmentes felügyelet alá helyezte őket.
Szeretnék velősen fogalmazni. Aki meg szeretné élni a szabadságot, annak először meg kell tapasztalnia a szabadságot. Márpedig erre jó alkalmat biztosít a gyerekek önszervezett játéka a szabadban – ami, ha nem is az egyetlen, de mindenesetre a gyerekekre szabott és tartósan elérhető lehetőség a szabadság megtapasztalásához. Ez lehet az ellenszere a gyerekek lopakodó elidegenedésének, a felnőttek határt nem ismerő felháborodásainak, a túldimenzionált tananyagnak, a széltől is óvásnak. A szabadban szerzett élmények önbizalomhoz vezetnek – ez tudományosan is alátámasztható. Ezek az élmények tudják megéléssel megtölteni a „szabadság” szót.
Herbert Renz-Polster – Gerald Hüther: Vissza a gyökerekhez - Így fejlődnek „ezek a mai gyerekek”
