31/12/2025
A kora gyermekkori élményekre ugyan nem emlékszünk, de mégis ezek a benyomások, tapasztalatok alapvetően meghatározzák a gyermekek kötődését, kapcsolódási mintázatát.
Egy kisbaba érezheti magát komfortosan, elégedetten, teljesült igényekkel vagy lehet valamilyen diszkomfortja, rossz érzése, elégedetlensége, hiányérzete.
Ha az utóbbit tapasztalja, a baba sírni kezd, nyűgössé válik - ezzel jelzi a szüleinek (elsősorban az anyának), hogy segítséget kér abban, hogy szeretné újra komfortosan érezni magát.
Számos oka lehet ugyanis a rossz érzésének, lehet éhes, álmos, fázhat, lehet melege, lehet teli a pelus, fájhat a füle, zavarhatja a zaj, lehet szüksége testkontaktusra, játékélményre, kapcsolódásra, vigasztalásra egyaránt.
Ha ilyenkor az anya gondoskodó, megbízhatóan reagál a gyermeke sírására, és megszünteti a diszkomfortot, teljesíti a kicsi igényeit, akkor a baba azt tapasztalja meg, hogy az ő igényei fontosak és teljesíthetőek, ebben bizton számíthat az anyára.
Ez az erős, biztonságos kötődés alapja, amely már a baba megszületésétől (sőt, már előtte is) elkezd formálódni - méghozzá azokon a mindennapi interakciókon keresztül, hogy az anya (szülő) hogyan fordul a gyermekéhez, amikor a baba jelzi neki a diszkomfortját, igényeit.
Ha ezek a biztonságot nyújtó kapcsolódások nem valósulnak meg, az anya nem reagál a kicsi jelzéseire, vagy nem érti, hogy mit szeretne a gyermeke, akkor a baba nem tapasztalja meg azt, hogy ő fontos, hogy jogosak az igényei, hogy bízhat a kapcsolatban.
Ez sajnos alapvetően befolyásolja a baba agyának fejlődését, úgy is mondhatjuk, hogy ez az alapélmény alapjaiban határozza meg, hogy mit gondol majd magáról és mit gondol a világról és hogyan tud kötődni másokhoz.
Pont emiatt kulcskérdés, hogy milyen ismeretekkel rendelkezünk a babák igényeiről, szükségleteiről, hogyan tudjuk ezeket jól teljesíteni, mennyire vagyunk válaszkészek a mindennapokban.