Sz. Tünde Mozgás- és Képességfejlesztés

27/01/2026

⚠️⚠️⚠️

💬 „De hát az iskolában semmi gond nincs vele.”
– és ezzel a mondattal rengeteg neurodivergens gyerek el is tűnik a rendszerben.

Az iskola nagyon gyakran csak azokat a gyerekeket látja meg, akik hangosak, zavarják az órát, kimennek, felállnak, visszabeszélnek, borítják a padot. Ők azok, akiket elküldenek kivizsgálásra.

De mi van azokkal, akik csendben szenvednek? Akik jól maszkolnak?

Ők a „jó gyerekek”. Akik „okosak”. Akik „csak kicsit furcsák”. Akik „érzékenyek”. Akik „szétszórtak, de nem vészes”.
Ők nagyon gyakran nem kerülnek időben szakemberhez, mert az iskola nem ismeri fel az autizmus és az ADHD valódi, hétköznapi jeleit. Pedig a jelek ott vannak. Nap mint nap. Csak nem úgy, ahogy a tankönyvben.

🟥 Tipikus jelek, AMIKOR egy iskola elküldi a gyereket kivizsgálásra (és ezért sok neurodivergens gyerek láthatatlan marad):
🔹Órán mászkál, feláll, nem bír megülni
🔹Hangos, bekiabál
🔹Visszabeszél a tanárnak
🔹Nem csinálja meg a feladatot
🔹„Fegyelmezetlen”
🔹Gyakran konfliktusba keveredik
🔹Teljesen szétesik az órán
🔹Nem ír, nem figyel, nem reagál
🔹Nyíltan ellenáll a szabályoknak
👉 Ők feltűnőek. Őket látja a rendszer.

🟦 És most jöjjön az, amit az iskola SOKSZOR NEM vesz észre. Pedig ezek is autizmusra vagy ADHD-ra utaló jelek lehetnek.
🔹Folyamatosan fáradt, kimerült az iskolában
🔹Gyakran fáj a feje, hasa
🔹Sokat hiányzik az iskolából
🔹Testnevelés után teljesen kimerül
🔹Szokatlanul merev testtartás órán
🔹Okos, de „nem hozza ki magából”
🔹Tudja a választ, de nem jelentkezik
🔹Írásban rosszabb, szóban sokkal jobb (vagy fordítva)
🔹Lassúnak tűnik
🔹Egy tantárgyban kiemelkedő, a többiben elveszik
🔹Elfelejti a felszerelést, házit, elhagyja a cuccait
🔹Nehezen vált feladatról feladatra
🔹Van társasága, de csendes megfigyelő
🔹Nincs társasága, csak egy valakivel barátkozik
🔹Utánozza a többieket
🔹Szünetben inkább egyedül van / nincs szem előtt szünetekben
🔹Túl szó szerint vesz mindent
🔹Gyakran félreértésekbe keveredik
🔹Nehezen kér segítséget
🔹Nem jelez, ha baj van
🔹Hirtelen, látszólag ok nélkül bezárkózik
🔹Nagyon erősen reagál kritikára
🔹Perfekcionista, retteg a hibázástól
🔹Felméri mások reakcióit, mielőtt megszólal
🔹Mindig ugyanabban a ruhában jár, vagy 2–3 kedvenc darabot váltogat
🔹Inkább nem divatos, csak kényelmes ruhákban jár
🔹Nem tűri meg a hajgumit a hajában
🔹Nem szeret sapkát, sálat, dzsekit hordani
🔹Évszakváltáskor indokolatlanul sokáig visel pl. télen sportcipőt, tavasszal pedig hótaposót
🔹Inkább éhes marad, minthogy az iskolában egyen
🔹Ragaszkodik rutinokhoz, és ha az órarend felborul, láthatóan megzavarja
🔹Helyettes tanárnál, rendkívüli napon sokkal rosszabbul teljesít
🔹Előre szeretné tudni, mi fog történni
🔹Inkább rossz jegyet kap, minthogy segítséget kérjen
🔹Ha felszólítják felelni, lefagy, pedig tanult
🔹Jobban érzi magát, ha feladatot kap (pl. könyvtár, ügyelet, pakolás)
🔹Ugyanazokat a mozdulatokat ismétli (ceruzapörgetés, lábrázás, hajcsavargatás) Ha rászólnak, hogy ne csinálja, romlik a figyelme és az állapota
🔹Nem vesz részt osztálykiránduláson, vagy csak nagyon nehezen
🔹Öltözésnél lassú, halogat, kerüli a helyzetet
🔹Egyéni helyzetben jobban működik, mint csoportban
🔹Szünetekben inkább egy tanteremben maradna, mint az udvaron
🔹Félreérti az iróniát, viccet, célzást
🔹Nem tud cipőfűzőt kötni, vagy nagyon lassan, bizonytalanul
🔹Kerüli a fűzős cipőt, tépőzárast hord
🔹Gombolás, cipzár, apró mozdulatok nehezen mennek
🔹Testnevelés órán ügyetlennek tűnik, gyakran lemarad
🔹Nem érti elsőre a mozgássorokat, még ha figyel is
🔹Futásnál furcsán tartja a testét, hamar elfárad
🔹Egyensúlyozásnál bizonytalan, fél
🔹Gyakran megbotlik, nekiütközik dolgoknak
🔹Írásnál szorítja a ceruzát, hamar elfárad a keze
🔹Írásképe rendezetlen, bár fejben érti az anyagot
🔹Ha diktálnak, lemarad, elveszíti a fonalat
🔹Késleltetve válaszol, mintha feldolgozna
🔹Nem szereti / befeszül, ha hozzáérnek
🔹Iskolai teljesítménye hullámzó, kiszámíthatatlan
🔹Nem tud improvizálni, ha megváltozik a feladat
🔹Nem tud egyszerre írni és figyelni
🔹Nagyon lassan kezd bele a feladatba, sokáig csak nézi a lapot
🔹Széken furcsán ül, lábait felhúzza, keresztbe teszi
🔹Nem tud egyszerre több instrukciót követni

‼️Fontos: ezek a jelek önmagukban, egyesével nem jelentenek autizmus- vagy ADHD-gyanút.
Egy gyerek lehet ügyetlen, lehet csendes, lehet visszahúzódó, lehet, hogy nem szeret kirándulni – ez önmagában még nem diagnózis.
A gyanú akkor kezd el kirajzolódni, amikor
👉 sok jel egyszerre van jelen,
👉 tartósan fennállnak,
👉 különböző helyzetekben is megjelennek,
👉 és láthatóan megnehezítik a gyerek mindennapjait az iskolában.

Ilyenkor már nem „furcsaságokról” beszélünk, hanem egy idegrendszeri sajátosság következményeiről. És ez az a pont, ahol a pedagógus szerepe kulcsfontosságú. Nem diagnózist kell felállítani, hanem jelezni, komolyan venni a mintázatot, és különösen akkor lépni, ha szülői jelzés is érkezik.

A szülő nem túlérzékeny. A gyerek nem „csak ilyen”. Nagyon gyakran valami van a háttérben, és minél előbb kap segítséget, annál kevesebb traumával jár.

Nem baj, ha nem mindenki látja meg. De baj, ha senki sem akarja meglátni.

🗓️ Időpontfoglalás egyéni konzultációra:

konzultacio.nefivel@gmail.com

✍️ Jelentkezés online traumaírás kurzusra:

traumairasnefivel@gmail.com

13/12/2025

– , ,



🖐️A neurodivergens emberek miért rendelkeznek gyakran kiemelkedő önismerettel? Miért van erre szükségük?

A neurodivergens gyermekek és felnőttek (pl. autizmus spektrum, ADHD, tanulási eltérések, szenzoros feldolgozási sajátosság, PTSD, C-PTSD, stb... ) idegrendszere eltérő módon dolgozza fel az ingereket, információkat és társas helyzeteket, mint a neurotipikus többségé.

Ez az eltérés nem hiány, hanem idegrendszeri variáció.
Ugyanakkor egy olyan társadalomban, amely alapvetően a neurotipikus működésre van berendezve, a neurodivergens személy folyamatos alkalmazkodásra kényszerül.

Ez az alkalmazkodási kényszer az egyik fő oka annak, hogy sok neurodivergens ember átlagon felüli önismeretre tesz szert.

✋Az önismeret mint kényszerű fejlődési út:

A neurodivergens gyermek már nagyon korán azt tapasztalja, hogy:

🫟bizonyos helyzetekben „kilóg”,
🫟másként reagál, mint az elvárt,
🫟több negatív visszajelzést kap,
🫟gyakrabban éri kritika, megszégyenítés vagy kirekesztés.

Ezért korán elkezdi figyelni önmagát:

🫟mi terheli túl az idegrendszerét,
🫟mikor veszti el a kontrollt,
🫟milyen helyzetekben sérül,
🫟milyen környezetben tud jobban működni.

Ez a folyamat nem tudatos önfejlesztésként indul, hanem túlélési stratégiaként!!

🖐️Miért elengedhetetlen az állapot megértése?

Szakmailag egyértelmű:
az idegrendszeri eltérések esetében az önértés hiánya növeli, az önismeret viszont csökkenti a szorongást, az önhibáztatást és a másodlagos traumák kialakulásának kockázatát.

Ha egy gyermek:

🫟nem érti, miért működik másként,
🫟csak annyit hall, hogy „problémás”, „túl érzékeny”, „rossz”, akkor a különbséget önmaga hibájaként kezdi el értelmezni.

Ez hosszú távon:

🔸sérült önértékeléshez,
🔸krónikus szégyenhez,
🔸tanult tehetetlenséghez,
🔸szorongásos vagy depresszív tünetekhez vezethet.

🖐️Miért kell már gyermekkorban beszélni az állapotról?

Fontos hangsúlyozni:
nem diagnosztikai részletekről, nem címkézésről van szó, hanem értelmi szinthez igazított pszichoedukációról.

Ez azt jelenti, hogy a gyermek:

✔️megérti, hogy az idegrendszere másképp működik,
✔️megtanulja, mi az, ami neki nehéz lehet,
✔️és azt is, hogy ez nem az ő hibája!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Például:

„Az agyad gyorsabban veszi észre a hangokat.”
„Neked több idő kell az átálláshoz.”
„A tested hamarabb túlterhelődik.”

Ez a tudás biztonságot ad, nem terhel.

🖐️Az önismeret mint védelem

Egy neurodivergens gyermek számára az önismeret védelmi eszköz is.

Segít abban, hogy:

✔️felismerje a bántó, kirekesztő helyzeteket,
✔️ne internalizálja a megszégyenítést,
✔️megtanulja, mikor kérjen segítséget,
✔️mikor lépjen ki egy ártó szituációból.

Ez nem „túlérzékenységre nevelés”.
Ez önvédelmi készségfejlesztés.

🖐️Mit lehet tanítani gyermekkorban? (életkorhoz igazítva)

🐣Kisebb gyermekeknek:

„A tested jelzi, ha sok.”
„Jogod van szünetet kérni.”
„Nem minden helyzet neked van kitalálva – és ez rendben van.”

🦉Iskolás korú gyermekeknek:

-alapvető idegrendszeri működés magyarázata,
-érzelmek és testérzetek összekapcsolása,
-egyszerű mondatok gyakorlása önvédelemre:

„Most túl hangos.”
„Szükségem van egy kis szünetre.”
„Így nekem nehéz.”

🙋Kamaszoknak:

-részletesebb önismereti és idegrendszeri tudás,
-maszkolás felismerése,
-határhúzás és önérvényesítés,
-stigmatizációval szembeni belső védelem.

🖐️Intézményi és családi felelősség

Fontos kimondani: a neurodivergens gyermek nem egyéni probléma, hanem rendszerszintű felelősség.

Az iskolák, óvodák, családok feladata:

❤️biztonságos nyelvet adni az önértéshez,
❤️nem megszégyeníteni, hanem magyarázni,
❤️nem „javítani”, hanem támogatni,
❤️nem elhallgatni, hanem megnevezni.

‼️A neurodivergens emberek kiemelkedő önismerete nem kiváltság, hanem válasz egy alkalmazkodást nem kínáló világra.

Ha ezt az önismeretet:

🔍nem felnőttkorban, kényszerből,
🔍hanem gyermekkorban, biztonságban tanulhatnák meg,

akkor kevesebb lenne:

😑a szégyen,
😑a másodlagos trauma,
😑a kiégés,
😑az önfeladás.

Az önismeret nem terhelés.
Az önismeret védelem.
És a neurodivergens gyermekeknek erre nem később, hanem most van szükségük.

Ha szakemberként, szülőként vagy érintettként olvasod ezt:
a legnagyobb segítség, amit adhatsz, az a megértés nyelve.

04/12/2025

A "MÉG" hatalma ❤️Nézd meg ezt a videót:

By Maryann Cocca-Leffler Age: ~3-5 years This charming picture book tells the story of one small piglet who uses the Power of Yet to conquer frustration. While it may not be possible to perfectly flip pancakes or play the violin yet, with practice and patience and courage and grit, anything is possi...

26/11/2025

Imádom a "módszerét " mert úgy tud racionális maradni, hogy közben SZERET!És a szeretet lágy, gyöngéd, védelmező, ítélkezésmentes, elfogadó, megengedő és közben határokat állít/mutat/tanít, de nem követel, nem erőltet, nem hangos, nem félelmet keltő, nem karcol, nem fáj.
És mint tudjuk, ez az élet értelme!

26/11/2025

"Egy gyermek úgy tanulja meg az önszabályozást, ha kölcsönzi a nyugalmad, - nem pedig úgy, ha egyedül marad a saját túlzó terheltségével."

23/11/2025

15/11/2025

Tudjátok, mi az az ABLEIZMUS? Nem? Akkor ideje megtudni, mert - többek között - ez az, ami megkeseríti az életünket.

Ableizmus az a társadalmi rendszer és attitűd, ami a testi, érzékszervi, kognitív vagy pszichés különbségeket hátrányként kezeli, és ezek alapján rangsorol vagy kirekeszt embereket.

Intézményes jelenség: a társadalmi normák, fizikai környezet, szolgáltatások és intézmények úgy vannak megszervezve, hogy az „átlagos” testi és kognitív működésű emberek számára ideálisak legyenek, míg a többi embert akadályok és kizárás sújtja.
Értéket és „normát” rendel bizonyos testi és mentális jellemzőkhöz, és ennek alapján határozza meg, ki számít értékesnek és ki nem.

Egyszerű példa erre, amikor nem képesek akadálymentesíteni egy épületet, így az hozzáférhetetlenné válik sok ember számára, vagy amikor a neurodivergens működést alacsonyabb rendűnek tekintik a neurotipikus működésnél.

Az ableizmus rendszerszinten úgy működik, hogy a társadalmi normákat, intézményeket és viselkedési elvárásokat a neurotipikus működéshez igazítja. Az ableizmus tudományos, jogi és kulturális diskurzusokban gyakran átalakul “deficit”- vagy “patológia”-magyarázattá, ami a neurodivergens embereket alacsonyabb rendűként kezeli. Ennek következménye rendszeres kirekesztés, diszkrimináció és a részvételi lehetőségek csorbulása. (Ennek ellenében fogalmazódott meg például a neurodiverzitás szemlélet.)

Következményei közé tartozik a munkaerőpiaci kizárás, oktatáshoz való egyenlőtlen hozzáférés, társadalmi elszigeteltség és a szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzájutás.

Nagyon súlyos és szomorú következménye ennek az úgynevezett internalizált ableizmus, amikor fogyatékossággal élő, vagy neurodivergens emberek maguk is átvesznek negatív társadalmi üzeneteket saját értékükről vagy képességeikről.

Az ableizmust sokszor nehéz észrevenni, mert annyira hozzászoktunk, hogy már ezt tekintjük normálisnak,és nem látjuk a mindennapi döntésekben rejlő kirekesztő hatásokat. Az ellene való fellépés mindannyiunk feladata, hogy mindenki számára biztosított legyen az egyenlő részvétel és méltóság.

📖 Ha valaki olvasgatna a témában:

Campbell, F. K. (2009). Contours of ableism: Territories, objects, futures. Palgrave Macmillan.

Kapp, S. K. (2020). Autistic community and the neurodiversity movement: Stories from the frontline. Springer.

Oliver, M. (1990). The politics of disablement. Macmillan.

Siebers, T. (2008). Disability theory. University of Michigan Press.

Singer, J. (1999). “Why can’t you be normal for once in your life?” From a problem with no name to the emergence of a new category of difference. In M. Corker & S. French (Eds.), Disability discourse (pp. 59–67). Open University Press.

30/10/2025

⚠️⚠️⚠️⚠️⚠️⚠️⚠️⚠️

„Csak el van kényeztetve.”

„Gyerekszerepben tartod.”

„Mindig kiszolgálod.”

„Nincs tekintélyed.”

„Egy-két pofon, és megtanulná.”

„Ha nem engednél meg neki mindent, normálisan viselkedne.”

„Ez csak hiszti.”

„Nálunk ilyet soha nem csináltak a gyerekek.”

„Túl sok figyelmet kap.”

„Ez csak neveletlenség.”

„Nem kellene ennyit magyarázni neki, beszélj határozottabban.”

„Majd kinövi.”

„Nem hagyod elég önállónak lenni.”

„Rossz szokásokat alakítottál ki nála.”

„Nálad nincs következetesség.”

„Bezzeg az én gyerekem...”

„A gyerek így manipulál.”

„Csak figyelemre vágyik.”

„Ez nem autizmus, csak rossz természet.”

„Nincsen semmi baja, csak lusta.”

„Rászoktattad, hogy te oldasz meg mindent.”

„Ha nem engednéd kihagyni a dolgokat, menne az iskola.”

„Nem beteg, csak szimulál.”

„Egy jó pedagógus majd helyreteszi.”

„Nem kell pszichológus, egy apa elég lenne.”

„Te túl sokat olvasol erről az interneten.”

„Ha nem lenne a te mániád ez az autizmus/ADHD-téma, már rég elfelejtődött volna.”

🤚 És akkor most álljunk meg.

‼️ Nem. Nem. És nem.‼️

Ez egy óriási tévedés, hogy az autizmus vagy az ADHD nevelés kérdése lenne. Nem azért tűnik „problémásabbnak” egy autista vagy ADHD-s gyerek, mert az anyja rosszul neveli. Nem azért szorong, nem azért borul ki, nem azért fárad el, mert nincs tekintély. És nem azért küzd, mert el lett kényeztetve.

❗ Autizmus és ADHD idegrendszeri működés, nem nevelési stílus.

🤌 Lehet, hogy a tünetek erősödnek, ha a gyerek nem kapja meg a megfelelő támogatást, de ha egyáltalán nem kap támogatást, mert mindenki a neveléssel próbálja magyarázni a működését — a család, az iskola, a szakember, aki nem ért hozzá — akkor ezek a gyerekek évekig nem jutnak diagnózishoz.

A diagnózis pedig nem címke és nem bélyeg. Sőt, olykor életmentő.

A diagnózis lehetőség arra, hogy végre ne hibaként kezeljék a gyerek természetét. Lehetőség arra, hogy segítséget kapjon. Lehetőség arra, hogy az anya ne érezze magát alkalmatlannak.

Mert mire ide eljutunk, addigra a gyerek is, és az a nő is, akit folyamatosan rossz anyának neveznek, teljesen kimerül.

Nem azért, mert rosszul nevel. Hanem mert egyedül kellett harcolnia egy olyan rendszerben, ahol az autizmust és az ADHD-t még mindig csak rossz viselkedésnek látják vagy egyáltalán nem is ismerik fel.

18/10/2025

👋Szülőtréning indul!

További információk: https://www.neurodiverzmuhely.hu/

Jelentkezés: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSfRwiXXEgrZsfufgm5E47_l0c7pyHeHue1RjnONeTMfu8iokA/viewform

16/10/2025

Így van.