Sz. Tünde Mozgás- és Képességfejlesztés

15/11/2025

Tudjátok, mi az az ABLEIZMUS? Nem? Akkor ideje megtudni, mert - többek között - ez az, ami megkeseríti az életünket.

Ableizmus az a társadalmi rendszer és attitűd, ami a testi, érzékszervi, kognitív vagy pszichés különbségeket hátrányként kezeli, és ezek alapján rangsorol vagy kirekeszt embereket.

Intézményes jelenség: a társadalmi normák, fizikai környezet, szolgáltatások és intézmények úgy vannak megszervezve, hogy az „átlagos” testi és kognitív működésű emberek számára ideálisak legyenek, míg a többi embert akadályok és kizárás sújtja.
Értéket és „normát” rendel bizonyos testi és mentális jellemzőkhöz, és ennek alapján határozza meg, ki számít értékesnek és ki nem.

Egyszerű példa erre, amikor nem képesek akadálymentesíteni egy épületet, így az hozzáférhetetlenné válik sok ember számára, vagy amikor a neurodivergens működést alacsonyabb rendűnek tekintik a neurotipikus működésnél.

Az ableizmus rendszerszinten úgy működik, hogy a társadalmi normákat, intézményeket és viselkedési elvárásokat a neurotipikus működéshez igazítja. Az ableizmus tudományos, jogi és kulturális diskurzusokban gyakran átalakul “deficit”- vagy “patológia”-magyarázattá, ami a neurodivergens embereket alacsonyabb rendűként kezeli. Ennek következménye rendszeres kirekesztés, diszkrimináció és a részvételi lehetőségek csorbulása. (Ennek ellenében fogalmazódott meg például a neurodiverzitás szemlélet.)

Következményei közé tartozik a munkaerőpiaci kizárás, oktatáshoz való egyenlőtlen hozzáférés, társadalmi elszigeteltség és a szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzájutás.

Nagyon súlyos és szomorú következménye ennek az úgynevezett internalizált ableizmus, amikor fogyatékossággal élő, vagy neurodivergens emberek maguk is átvesznek negatív társadalmi üzeneteket saját értékükről vagy képességeikről.

Az ableizmust sokszor nehéz észrevenni, mert annyira hozzászoktunk, hogy már ezt tekintjük normálisnak,és nem látjuk a mindennapi döntésekben rejlő kirekesztő hatásokat. Az ellene való fellépés mindannyiunk feladata, hogy mindenki számára biztosított legyen az egyenlő részvétel és méltóság.

📖 Ha valaki olvasgatna a témában:

Campbell, F. K. (2009). Contours of ableism: Territories, objects, futures. Palgrave Macmillan.

Kapp, S. K. (2020). Autistic community and the neurodiversity movement: Stories from the frontline. Springer.

Oliver, M. (1990). The politics of disablement. Macmillan.

Siebers, T. (2008). Disability theory. University of Michigan Press.

Singer, J. (1999). “Why can’t you be normal for once in your life?” From a problem with no name to the emergence of a new category of difference. In M. Corker & S. French (Eds.), Disability discourse (pp. 59–67). Open University Press.

30/10/2025

⚠️⚠️⚠️⚠️⚠️⚠️⚠️⚠️

„Csak el van kényeztetve.”

„Gyerekszerepben tartod.”

„Mindig kiszolgálod.”

„Nincs tekintélyed.”

„Egy-két pofon, és megtanulná.”

„Ha nem engednél meg neki mindent, normálisan viselkedne.”

„Ez csak hiszti.”

„Nálunk ilyet soha nem csináltak a gyerekek.”

„Túl sok figyelmet kap.”

„Ez csak neveletlenség.”

„Nem kellene ennyit magyarázni neki, beszélj határozottabban.”

„Majd kinövi.”

„Nem hagyod elég önállónak lenni.”

„Rossz szokásokat alakítottál ki nála.”

„Nálad nincs következetesség.”

„Bezzeg az én gyerekem...”

„A gyerek így manipulál.”

„Csak figyelemre vágyik.”

„Ez nem autizmus, csak rossz természet.”

„Nincsen semmi baja, csak lusta.”

„Rászoktattad, hogy te oldasz meg mindent.”

„Ha nem engednéd kihagyni a dolgokat, menne az iskola.”

„Nem beteg, csak szimulál.”

„Egy jó pedagógus majd helyreteszi.”

„Nem kell pszichológus, egy apa elég lenne.”

„Te túl sokat olvasol erről az interneten.”

„Ha nem lenne a te mániád ez az autizmus/ADHD-téma, már rég elfelejtődött volna.”

🤚 És akkor most álljunk meg.

‼️ Nem. Nem. És nem.‼️

Ez egy óriási tévedés, hogy az autizmus vagy az ADHD nevelés kérdése lenne. Nem azért tűnik „problémásabbnak” egy autista vagy ADHD-s gyerek, mert az anyja rosszul neveli. Nem azért szorong, nem azért borul ki, nem azért fárad el, mert nincs tekintély. És nem azért küzd, mert el lett kényeztetve.

❗ Autizmus és ADHD idegrendszeri működés, nem nevelési stílus.

🤌 Lehet, hogy a tünetek erősödnek, ha a gyerek nem kapja meg a megfelelő támogatást, de ha egyáltalán nem kap támogatást, mert mindenki a neveléssel próbálja magyarázni a működését — a család, az iskola, a szakember, aki nem ért hozzá — akkor ezek a gyerekek évekig nem jutnak diagnózishoz.

A diagnózis pedig nem címke és nem bélyeg. Sőt, olykor életmentő.

A diagnózis lehetőség arra, hogy végre ne hibaként kezeljék a gyerek természetét. Lehetőség arra, hogy segítséget kapjon. Lehetőség arra, hogy az anya ne érezze magát alkalmatlannak.

Mert mire ide eljutunk, addigra a gyerek is, és az a nő is, akit folyamatosan rossz anyának neveznek, teljesen kimerül.

Nem azért, mert rosszul nevel. Hanem mert egyedül kellett harcolnia egy olyan rendszerben, ahol az autizmust és az ADHD-t még mindig csak rossz viselkedésnek látják vagy egyáltalán nem is ismerik fel.

18/10/2025

👋Szülőtréning indul!

További információk: https://www.neurodiverzmuhely.hu/

Jelentkezés: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSfRwiXXEgrZsfufgm5E47_l0c7pyHeHue1RjnONeTMfu8iokA/viewform

16/10/2025

Így van.

11/10/2025

, , ,
Még tart , lehet csatlakozni az online, ingyenes előadásokra 👇
3- as terem:
🕝15 órától: Antal-Valecsik Zsófia előadása Autizmus és énkép, önismeret,
🕝16 órától Virágh Hajnalka előadása Hiperaktivitás, figyelemzavar, nehéz gyermekkor,

1-es terem:
🕝16 órától: Szigethi Zsófia: Agyonmaszkolt gyerekkor,
🕝17 órától Prokop Hetti Nefi előadása: Poszttraumás stressz zavar (PTSD) és komplex poszttraumás stressz zavar (CPTSD) neurodivergens embereknél , és sokan mások előadásra is.

11/10/2025

Sokszor olvasom szülői csoportokban, hogy:
„A gyerekem SNI-vel diagnosztizálták.”
És ez egy kis félreértés.

👉 Ugyanis SNI-t nem diagnózisként adják, hanem státuszként.

A diagnózis az, amit az orvos (pszichiáter, neurológus, stb.) állapít meg, és BNO-kóddal jelöl az ambuláns lapon. Ez a konkrét állapot vagy zavar megnevezése, például:

F84.0 – Autizmus spektrumzavar
F90.0 – Figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD)
F81.0 – Diszlexia
F80.2 – Beszédfejlődési zavar

Ezek orvosi diagnózisok.

A Sajátos nevelési igény (SNI) ezzel szemben pedagógiai kategória, amit a szakértői bizottság állapít meg a diagnózis alapján. Tehát nem maga a diagnózis az SNI, hanem az, hogy a gyerek a diagnózis miatt jogosult bizonyos támogatásokra, fejlesztésekre, kedvezményekre az oktatási rendszerben.

Vagyis leegyszerűsítve:
👉 A BNO-kód az, hogy miért van szüksége támogatásra.
👉 Az SNI státusz pedig az, hogy jogilag megkapja a támogatást.

És ez nagyon fontos különbség, főleg, ha valaki az iskolával, óvodával, vagy hatóságokkal kommunikál. Mert lehet valakinek autizmus diagnózisa (BNO: F84.0), de ha nincs SNI státusza, akkor az iskola nem köteles biztosítani a fejlesztést, a plusz órát, vagy a kedvezményeket.

Nem mindegy, de abszolút érthető, miért keverik sokan. A rendszer maga is elég bonyolult, és gyakran senki sem magyarázza el, hogy mi mit jelent.

19/09/2025

❣️❣️❣️❣️

"Nem attól lesz valakinek joga a társadalomban egyenrangú emberként létezni, mert valamit letett az asztalra, mert "kompenzálta" az eltérő idegrendszeri működését. Hanem attól, hogy megszületett."

Amikor megy a "harc" a neurodiverzitás képviselői és a kirekesztés-pártiak között, akkor gyakori érv azon az oldalon, ahová én is tartozom, hogy a neurodivergens emberek között mennyi a zseni. Hogy nélkülük egy csomó találmány nem lenne, ami most megkönnyíti az életünket. Nem lenne Blue Brain projekt, vaksegítő technikák, váltakozó áram, fonográf, villanykörte, sőt, elég durva, de még Pokémon sem. 😄

És ez mind igaz. Csak nekem kicsit sántít ezt érvként felhozni, hiszen mit mondunk ezzel: "Oké, szegény társas helyzetekben elég bénácska, de elnézzük neki, mert amúgy zseni." Esetleg: "Hát nézd, amúgy mehetnél a levesbe, de elég hasznos vagy számunkra, ezért hajlandóak vagyunk megtűrni magunk között."

Arról már nem is beszélve, hogy a legtöbb neurodivergens ember kicsit sem zseni, a lehető legátlagosabb képességeink vannak. Sőt, néha kifejezetten unalmasak vagyunk. Akkor mit tegyünk? Ránk már ebben a formában nincs is igény?

Nem attól lesz valakinek joga a társadalomban egyenrangú emberként létezni, mert valamit letett az asztalra, mert "kompenzálta" az eltérő idegrendszeri működését. Hanem attól, hogy megszületett.