https://www.facebook.com/584728071400021/

Dúla, melletted

Kezdőlap
Magyarország
Godollo
Dúla, melletted

Szülésfelkészítés, szülés és gyermekágy filter nélkül!

28/12/2025

A mi „elég jó” ünnepünk ✨

A várandósságom elején, ha valaki megkérdezte, lesz-e szülésre bocsátó ünnepem, akkor még kézzel-lábbal tiltakoztam: biztosan nem!

Tartottam is magam ehhez, amíg a pszichológusommal a baba-mama kapcsolatanalízis során újra elő nem került a téma.

Kifejtettem neki, hogy nem szeretek a középpontban lenni. Nem volt „rendes” esküvőm, nem táncoltam a szalagavatón sem – egyszerűen feszélyez, ha rám irányul minden figyelem. Ő viszont felvetette: mi lenne, ha csak a kislányaimmal csinálnánk egy apró rituálét? Ez a gondolat aztán szépen lassan kihajtott bennem.

Nem vagyok spirituális alkat, inkább földhözragadtnak tartom magam, de végül kimondhatatlanul jól esett velük ünnepelni.

Így telt a mi esténk:

Gyújtottunk néhány gyertyát; a sajátjukat ők maguk tehették a helyére. Utána megfogtuk egymás kezét, és lejátszottam az Egy asszonynak erejét. Ezt követte a közös pocakrajz: középre húztam egy választóvonalat, így mindenkinek jutott saját felület az alkotáshoz.

Később megmosták és megmasszírozták a lábamat.

A gyertyafényben megnézegettük Tina kártyáit, felolvastam nekik és magamnak az összeset. Az estét végül egy illatos, gyógynövényes fürdéssel koronáztuk meg – ide már csak ők szálltak be.

Nagyon megható volt ez a kis szertartás, a lányok borzasztóan élvezték. Persze nem volt minden tökéletes: a nagyobbik kiborult, mert nem úgy sikerült a rajz, ahogy eltervezte; a kisebbik azon keseredett el, hogy nem ő adogatta a kártyákat (végül kettéosztottam a paklit). A szőnyeg is kissé festékes lett...

Ha nem is volt hibátlan, azért „elég jó” volt - nekünk mindenképpen. 🌿

06/10/2025

Nem démonizálom a császármetszést, de az esetek 25-30%- ban elkerülhető lenne. Ehhez hoztam most nektek tippeket.

A saját kisbabánk érkezése miatt most csak felkészítést, dúlai konzultációt vállalok, kísérést nem. Keressetek bizalommal! ❤️

29/09/2025

Ezt a posztot megírtam, aztán elfelejtettem. Viszont ma a hírlevelében pontosan erről volt szó, így eszembe jutott, hogy ideje megosztani.

Milyen kifordult társadalomban élünk, ahol egy komplett szakma ki van tiltva a kórházakból, mert tájékoztatnak a jogaidról?

💬 Te ismerted a jogaidat és élhettél velük? Írd meg nekem kommentben!

19/08/2025

Sziasztok!

Már egy ideje tervezem megírni ezt a posztot, de a nyár és a két gyerkőc állandó forgataga mindig elsodort. Nem véletlen, hogy mostanában kevés poszt kerül ki az oldalamra és az sem, hogy egyre kevesebbet dolgozom.

Májusban beköltözött egy új kis lakó a hasamba, akit január elejére várunk. Addig szeretném az időmet maximálisan kihasználni, hogy a két lányommal lehessek. Ráadásul a nagyobbik idén kezdi az óvodát, így most éljük az utolsó „gondtalan” heteinket, amikor senki és semmi nem határozza meg a napirendünket, csak mi magunk.

Az utóbbi hetek érzelmi hullámvasúton teltek. A picit terveztük, és az első adandó alkalommal meg is fogant. Mégis ijesztő érzés háromgyermekes anyává válni és néha megijedek attól, hogy fog ez menni.

A terv most is az otthonszülés, ahogy a második gyermekünknél is volt. Ha mégsem így alakul, arra is igyekszem felkészülni. Éppen ezek a gondolatok okoztak néhány álmatlan éjszakát. Tudom, hogy képes vagyok szülni és azt is tudom: ha mégis kórházba kellene menni és még esetleg egy császármetszés is történne, annak oka lenne. Ennek ellenére nagyon ijesztő belegondolni, hogy akár órákra is elvihetik a babámat. Ezért szülési tervet és jogi nyilatkozatot is készítek majd, amiben leírom, hogy tisztában vagyok a saját és a gyermekem jogaival és hogy a kijelölt kísérőm vele lehessen. Így próbálom megvédeni magunkat és tenni a szeparáció ellen.

Ez a várandósság más, mint az előzőek. Az első trimeszter borzalmasan telt: folyamatos émelygés, hányinger, fáradtság, alig bírtam talpon lenni. Három hét nyugodtabb második trimeszter után pedig sikerült összeszednem egy vénagyulladást, ami miatt a sürgősségin kötöttem ki trombózis gyanúval. Trombózis szerencsére nem volt, de 2025 Magyarországán mégis rendben van, hogy egy kismamát ilyen gyanúval nyolc órán át ültetnek a folyosó vaspadján, majd ugyanazokkal az instrukciókkal engedik haza, amiket addig is követett. Ez a kis „kitérő” másnapra teljesen kimerített, és napokkal vetette vissza a gyógyulásomat. Most már lassan ebből is kilábalok.

Ezzel párhuzamosan dietetikai tanácsadásra kell járnom, hogy megelőzzük a GDM-et, és így ne záródjak ki az otthonszülés lehetőségéből. Sajnos ebbe a várandósságba minden eddiginél nagyobb túlsúllyal vágtam bele – nem így terveztem. Nem élem meg jól ezt a folyamatos kontrollt, még ha tudom is, hogy mindez a mi érdekünk.

Mindezek mellett megvan a rózsaszín boldogság is. A két nagy lányom az első pillanattól gondoskodik a pocakomról: puszilgatják, ölelik, és izgatottan várják a kistestvért. Mindenkinek elújságolják, a LIDL közepén is rendszeresen hallhatják az arra járók, hogy „anyának baba van a pocakjában”. Az első kis rúgások, a motoszkálás a hasamban – már el is felejtettem, milyen jó érzés. Az első ultrahang, ahol meghallottuk a szívverését, és a genetikai ultrahang, ahol kiderült, hogy minden rendben van vele, felejthetetlen pillanatok.

Várjuk és napról napra egyre közelebb kerülünk hozzá. Minden napot igyekszem élvezni, mert most úgy érezzük: ez lesz az utolsó várandósságom.

Dúla melletted- szülésfelkészítés, szülés és gyermekágy filter nélkül.

́randósság

15/08/2025

Egy kismama a Zene Házában szoptatta a babáját, amikor a biztonsági őr odalépett hozzá, és felszólította: használja inkább a baba-mama szobát, mert “ez nem ide való”.

Őszintén szólva, nekem eszembe sem jutna, hogy ezzel bármi rosszat teszek, vagy mást zavarnék – főleg, ha éppen azért teszem, hogy ne ordítson a kisbabám, hanem nyugodtan, jóllakottan pihenjen.

Engem nem is elsősorban a biztonsági őr viselkedése zavar – hibázott, de remélhetőleg legközelebb már másként fog reagálni. Ami igazán elkeserített, az a cikk alatti kommentáradat: nők (!) szidalmazzák az anyát, a szoptatást “szaráshoz” hasonlítják, hányingerkeltőnek és undorítónak bélyegzik.

Számomra mindig természetes volt, hogy bárhol, bármikor megszoptatom a lányaimat. Mindig úgy gondoltam: egy diszkrét szoptatás sokkal kevésbé zavaró, mint egy síró, vigasztalhatatlan csecsemő.

Tudom, hogy meg lehet oldani máshogy is: cumisüveggel, elvonulva egy WC-be vagy a baba-mama szobába. Csakhogy egy kisbabával kimozdulni már önmagában is komoly logisztika – öltöztetés, pelenka, aggódás, hogy vajon útközben nem lesz-e sírás vagy baleset. Ha ehhez még hozzáadjuk a fejést, a cumisüveg melegen tartását és minden alkalommal a félreeső hely keresését, az olyan pluszterhet jelenthet, hogy egy anya inkább el sem indul. Ez pedig könnyen vezethet elmagányosodáshoz, ami a szülés utáni depresszió egyik kockázati tényezője.

A WC-ben szoptatásról csak annyit: én sem eszem ott. A baba-mama szobáról pedig: vagy van, vagy nincs; vagy szeretném használni, vagy nem. Ez mindenkinek a saját döntése kell, hogy legyen. Mert amikor odavonulunk, akkor kimaradunk a közösségi élményből – csak azért, mert néhány ember nem szívesen látja, hogy valaki megeteti a gyermekét.

Érdekes, hogy a monokinizés teljesen elfogadott a strandokon – és ezzel nincs is baj, mindenkinek szíve joga. De akkor ne állítsunk pellengérre egy szoptató anyát, csak mert nem a négy fal között nyugtatja, eteti, itatja a kisbabáját.

Dúla, melletted- szülésfelkészítés, szülés és gyermekágy filter nélkül.

Cím

Godollo
2100

Weboldal

facebook.com

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Dúla, melletted új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Szeretnéd, hogy a(z) rendelőod elsőként szerepeljen az Klinika tematikájú vállalkozások között Godollo városában?

Megosztás

Kategória

Terhesgondozó központ