28/12/2025
A mi „elég jó” ünnepünk ✨
A várandósságom elején, ha valaki megkérdezte, lesz-e szülésre bocsátó ünnepem, akkor még kézzel-lábbal tiltakoztam: biztosan nem!
Tartottam is magam ehhez, amíg a pszichológusommal a baba-mama kapcsolatanalízis során újra elő nem került a téma.
Kifejtettem neki, hogy nem szeretek a középpontban lenni. Nem volt „rendes” esküvőm, nem táncoltam a szalagavatón sem – egyszerűen feszélyez, ha rám irányul minden figyelem. Ő viszont felvetette: mi lenne, ha csak a kislányaimmal csinálnánk egy apró rituálét? Ez a gondolat aztán szépen lassan kihajtott bennem.
Nem vagyok spirituális alkat, inkább földhözragadtnak tartom magam, de végül kimondhatatlanul jól esett velük ünnepelni.
Így telt a mi esténk:
Gyújtottunk néhány gyertyát; a sajátjukat ők maguk tehették a helyére. Utána megfogtuk egymás kezét, és lejátszottam az Egy asszonynak erejét. Ezt követte a közös pocakrajz: középre húztam egy választóvonalat, így mindenkinek jutott saját felület az alkotáshoz.
Később megmosták és megmasszírozták a lábamat.
A gyertyafényben megnézegettük Tina kártyáit, felolvastam nekik és magamnak az összeset. Az estét végül egy illatos, gyógynövényes fürdéssel koronáztuk meg – ide már csak ők szálltak be.
Nagyon megható volt ez a kis szertartás, a lányok borzasztóan élvezték. Persze nem volt minden tökéletes: a nagyobbik kiborult, mert nem úgy sikerült a rajz, ahogy eltervezte; a kisebbik azon keseredett el, hogy nem ő adogatta a kártyákat (végül kettéosztottam a paklit). A szőnyeg is kissé festékes lett...
Ha nem is volt hibátlan, azért „elég jó” volt - nekünk mindenképpen. 🌿
