Zámbó Johanna - Mentálhigiénés szakember

Home
Zámbó Johanna - Mentálhigiénés szakember

♡ Lelki támogatás anyáknak a könnyebb mindennapokért.
♡ Több éves szakmai tapasztalattal segítelek az anyasággal járó nehéz érzések leküzdésében. Szia!

Hanna vagyok, az Anyák Egycsónakban megálmodója. Több éves szakmai tapasztalattal és anyai együttérzéssel nyújtok segítséget a hozzám forduló nőknek és édesanyáknak. Szerettel várlak Győrben, vagy az online térben! ❤

- Mentálhigiénés szakember
- Life coach
- Kétgyermekes anyuka

Az Anyák Egycsónakban sokszínű, professzionális segítséget nyújt az anyasághoz kapcsolódó nehézségek kezelésében, a meg

változott élethelyzet feldolgozásában. Itt lehetőséget kapsz egyéni önismereti munkára, segítséget a gyermekneveléshez kapcsolódó kérdésekben, támogatást a párkapcsolati elakadásokban. Vagy akár mindet egyszerre! 🙂

24/08/2025

Mielőtt megírok és kiteszek egy posztot, egy csomó dolgot átgondolok.
Például, hogy tudok-e olyan nézőpontot, gondolkodási keretet vagy kapaszkodót adni egy adott témához, amivel talán még nem találkoztál.

Az is fontos szempont, hogy tudok-e úgy írni egy jelenségről, hogy ha érintettként olvasod, akkor se érezd magad rosszabbul tőle.

Bevallom, ezek a szempontok sokszor visszatartanak attól, hogy egy-egy témát mélységében bontsak ki. Egyszerűen nem akarok egy lenni azok közül, akik miatt rosszul érzed magad.

De az utóbbi időben egyre mélyebbre mennek az ülések, egyre erősebben feszül a mellkasom, és egyre nehezebb csendben maradni.

Van valami, ami mostanában élesebben látszik, mint valaha, és amit nem tudok tovább szó nélkül hagyni.

Ez pedig a szülői felelősségvállalás kerülése.

Sokat hallok „hisztis”, „akaratos”, „figyelemzavaros”, „hiperaktív”, „kezelhetetlen” gyerekekről, de alig valamit a szülői mulasztásokról, tévedésekről, elmaradt jelenlétről vagy rendezetlen mintákról.

Mintha sok szülő elfelejtené feltenni a legalapvetőbb kérdést: Mégis mi (vagy ki) alakította ki azt a közeget, amelyben ez a viselkedés megszületett?

Az igazság az, hogy sok gyereknél nem a „figyelemzavar” a probléma, hanem az, hogy túl sokszor kell alkalmazkodnia a környezet ritmusához. Annyi elvárásnak kell megfelelnie, hogy alig tud ezekkel lépést tartani.

A gyerekek jellemzően nem „túlérzékenyek”, csak nincs mellettük olyan felnőtt, aki képes lenne jól szabályozni a saját érzelmi működését, hogy ezzel (is) kapaszkodót adjon nekik.

Nem is „akaratosak”, csak végre biztonságban érzik magukat annyira, hogy jelezzék: másképp gondolnak valamit.

Egy kisgyerek viselkedése nem jellemhiba, nem veleszületett probléma, és főleg nem az ő felelőssége. Sokkal inkább annak a szülői- és családi működésnek az eredménye, amelyet Te teremtesz köré.

Mert a család egy élő rendszer, amiben mindenki hat mindenkire. Így amikor baj van, nem elég csak a gyerek viselkedését nézni, az egész dinamikát látni kell.

És ez az, amit szülőként nem lehet hárítani.

Ez az, amit felelősségnek hívunk.

20/08/2025

Meggyőződésem, hogy a legtöbb szélsőséges szülői reakció mögött (a rengeteg szőnyeg alá söpört frusztráción túl) a megfelelő információ hiánya húzódik meg.

És hogy mit értek „megfelelő” alatt?

Olyan ismeretet, ami:
✨ kutatásokkal igazolt
✨ fejlődéslélektanilag megalapozott
✨ gyerek-szemléletű, nem pedig felnőtt-központú
✨ a való életre is alkalmazható

Ez a fajta tudás viszont ritkán jön veled szembe ott, ahol szakmai alap helyett egy jól felépített személyes márka működik. A különféle anyasuttogók és „gyereknevelési specialisták” csak növelik azt az információs zajt, ami téged is összezavar és elbizonytalanít.

Az általuk kínált tanácsok aligha értelmezhetők tudományos megközelítésben, fájdalmasan egyszerűek és általánosítóak. Azt a hamis illúziót keltik, hogy az emberi lélek fejlődése az „ok-okozat” és a tuti tippek tengelyén könnyedén magyarázható, orvosolható.

Ezért nem mindegy, hogy milyen tudásból indulsz ki.

A gyerekeddel való kapcsolatodat nem alapozhatod jól hangzó brandekre és vérprofi marketingre… Ezeknek a motivációja ritkán vagy Te, vagy a családi jólléted, sokkal inkább a biznisz gyarapodása.

Ezzel pedig megkárosítanak téged. Hiszen amíg nem érted meg valójában, hogy miért csinálja a gyereked, amit csinál, addig kiszolgáltatott maradsz a saját indulataiddal, a félelmeiddel és a mindenféle elvárásokkal szemben.

Olyan tanácsok között bolyongsz, amik lehet, hogy szépen csengenek, de nem segítenek a megértésben, csak a szabályozásban.

Pedig a gyereknevelés nem egy szigorú szabályrendszer, hanem egy élő, folyamatosan változó, összetett kapcsolat két fejlődő ember között.

Közted és a gyermeked között.

Amíg csak a viselkedést próbálod irányítani, addig mindig lesz valami, ami „elromlik”.
Valami, ami kiborít, ami kontrollálhatatlannak tűnik, ami nem fér bele abba a képbe, amit elvárásként hordozol magadban.

De, ha megpróbálsz mögé látni és észreveszed, hogy a gyereked nem ellened működik, akkor valami megváltozik.

A reakcióid. A hangod. A tekinteted. És vele együtt a kapcsolatotok is.

Ha ehhez több tudásra van szükséged, akkor keresd ott, ahol a szakmai hitelesség találkozik az emberi mélységgel.

Mert nem minden tudás hatalom.

17/08/2025

A szülői eszköztelenségnek rengeteg árnyalata van… Egészen máshogy érezheted magad tehetetlennek egy hasfájós kisbaba mellett, mint egy „visszabeszélő” 9-10 éves gyerek anyukájaként.

Ez utóbbit most én is testközelből élem meg, a nagyobbik gyerekemmel épp ebben a szakaszban vagyunk. Én imádom figyelni, ahogy a kiskamaszos flegmaságon keresztül utat tör magának az egyénisége, de tudom, hogy sok szülőtársam ledobja ettől a láncot…

Ha Te sem tudod hova tenni ezt a viselkedést és sok benned a feszültség miatta, akkor itt van néhány infó erről a fejlődési állomásról.

🛎 A 6–12 éves kor közötti időszakban a gyerekek gondolkodása hatalmasat fejlődik. Elkezdik megkérdőjelezni azt, amit eddig tényként elfogadtak. Kíváncsiak, kritikusak, így próbálják értelmezni a világot, benne magukat és téged is.

Ezért gyakran kijavítanak, feleselnek, visszakérdeznek vagy nagy sóhajok kíséretében helyreigazítanak. 😃

Ilyenkor könnyen érezheted úgy, hogy semmibe vesz, vagy egyszerűen csak tiszteletlen. Még az is megfordulhat a fejedben, hogy veled aztán senki sem beszélhet így, pláne egy gyerek...

Jó, ha tudatosítod, hogy ilyenkor (az esetek döntő részében) a gyereked nem tiszteletlen akar lenni, hanem gondolkodni tanul. Abban a tempóban, abban a stílusban kommunikál, amit még épp elbír.

Baromi fontos, hogy ne a személyes tekintélyed elleni támadásnak éld meg, hanem egyfajta próbálkozásnak. „Megszólalhatok? Lehet véleményem? Meghallgatsz akkor is, ha nem értek veled egyet?”

Ha minden ilyen helyzetet visszautasítasz, azzal azt üzened a gyerekednek, hogy ő csak akkor jó, ha mindenben egyetért. De, ha képes vagy határt tartani és nem a gondolkodás, hanem a bántó stílus ellen szólalsz fel, akkor fontos dolgokra tanítod őt.

Például arra, hogyan lehet:

☘️ tisztelettel vitázni
☘️ máshogy látni dolgokat anélkül, hogy szétesne a kapcsolat
☘️ önmaga anélkül, hogy a következményektől kellene félnie

✨ És ha most nehéz is vele, jusson eszedbe, hogy a gyereked csak azért vitázik veled, mert biztonságban érzi magát melletted. És ez már önmagában ünnepelendő dolog.

14/08/2025

Egy csomó érdekes tévhittel találkoztam az utóbbi időben. Eleinte nem akartam ezekkel mélyebben foglalkozni, de arra gondoltam, talán segíthet, ha néhányról írok.

Az egyik, számomra elég meglepő hiedelem akkor ütötte meg a fülemet, amikor egy anyuka arról panaszkodott, hogy hiába szól rá a gyerekére, ő „csak röhög” rajta. Mintha meg sem kottyanna neki, amikor veszekszik vagy kiabál vele, egyszerűen nem veszi őt komolyan…

De vajon tényleg így van?

Sok szülő azt hiszi, hogy a gyereke szándékosan hergelni akarja a nevetéssel, vagy hogy azért nevet kritikus helyzetekben, mert a szidás nem hat rá.

Pedig valójában ilyenkor a gyerek egy teljesen más belső folyamatot él meg.

A nevetés ugyanis a kisgyerek elsődleges kapcsolódási formája a felnőttekhez. Már egészen pici kortól ez az ő „nyelve”, amivel megértést és gondoskodást keres.

Amikor megszidod és ő nevetéssel reagál, nem provokálni akar, hanem:
- próbálja feldolgozni a helyzetet,
- csökkenteni a feszültséget,
- és fenntartani veled a kapcsolatot.

Ez a nevetés egyfajta védekezés: így próbál megbirkózni a dühöddel vagy a csalódottságoddal, mert még nem tudja máshogy kezelni ezeket a helyzeteket.

Körülbelül 6–7 éves kortól kezd kialakulni a gyerekekben az a belső önszabályozás, amivel már tudatosabban tud reagálni és a nevetés lassan háttérbe szorul.

Addig viszont kulcsszereped van abban, hogy biztonságban tanulhassa meg, mit kezdjen ezekkel az erős érzésekkel.

Ha nem tudatosítod ezt, könnyen előfordulhat, hogy épp ez a nevetés vált ki belőled még szigorúbb, keményebb, akár tekintélyelvű viselkedést, ami csak tovább fokozza a feszültséget és növeli a köztetek lévő távolságot.

Innen nézve pedig a gyereked nevetése ezekben a helyzetekben nem más, mint a hozzád vezető legrövidebb út. ❤

Ugye, nemcsak számomra megrendítő, hogy a gyermeki ártatlanság és szeretet még a legelviselhetetlenebb pillanatainkban sem riasztja el őket? 🥺

10/08/2025

Baromi jó lenne, ha többet tudnék posztolni, de alig van kapacitásom a social jelenlétre. Pedig elég sok izgalmas témával találkozom az üléseken, amikről jó lenne szélesebb körben is együtt gondolkodni. (A szélesebb kör mondjuk nézőpont kérdése, nem kényeztetem el az algoritmust… 🤭)

Mindenesetre az egyik ilyen téma, ami elég erősen megjelent az utóbbi időben, a tekintélyelvű nevelés kérdése.

Oda már nagyjából eljutottunk, hogy szándékosan, meggyőződésből kevesen képviselik ezt a nevelési stílust. (Hála ég!) Viszont sokan nem is sejtik, hogy sok helyzetben mégis tekintélyelvűen nyilvánulnak meg.

Kicsit olyan ez, mint amikor a diétás salátát nyakon öntöd egy nagy adag majonézes dresszinggel, megszórod egy nagy marék olajos maggal és a biztonság kedvéért egy kis pirított kenyérkockával is. Közben pedig úgy érzed, hogy te mindent megtettél a célért...

Persze boncolgathatnánk az okokat is, de annál sokkal fontosabb, hogy felismerd a saját működésedben az autoriter szófordulatokat és reakciókat. Egyszerűen azért, mert ez a fajta nevelés azt üzeni a gyereknek, hogy csak az számít, hogy gondolkodás nélkül engedelmeskedjen.

És bár rövid távon „működhet” (hatalmas feltételes mód), hosszabb távon komoly sérüléseket okoz. Megalázottság, magány, érzelmi kiszolgáltatottság, önbizalomhiány… Csak néhány a számtalan mellékhatásból.

Amikor elutasítod a gyereked közeledését, lekicsinylően reagálsz a kérdéseire vagy az érzéseire, minden apróságért megszidod, bagatellizálod a fájdalmát, megkérdőjelezhetetlenné teszed magad, fenyegeted, akkor valójában azt üzened neki, hogy az ő érzései és gondolatai nem fontosak.

Ez pedig mélyen megalázó és elmagányosító egy kisgyerek számára, hiszen mellőzi a beszélgetést, a ráhangolódást, a megértést és az empátiát. Egyenes út az érzelmi eltávolodáshoz, a bizalmatlansághoz és az önbizalomcsökkenéshez…

Ezekkel a reakciókkal megfosztod őt attól, hogy önmagát elfogadva, érzelmi biztonságban nőjön fel.

És magadat is megfosztod attól, hogy úgy élhesd meg az anyaságod, ahogyan azt a legelején elképzelted.

Szóval legközelebb inkább csak állj meg egy pillanatra és válaszd tudatosan a kapcsolódást. Vagyis válaszd őt! 🙏

06/08/2025

Nemrég egy családi összejövetelen az egyik idős családtagunk azt boncolgatta, hogy szerinte mennyire felesleges dolgot csinálok. (Ilyen helyzetekben lehet csak igazán önuralmat gyakorolni…)

A legerősebb „érve” az volt, hogy régen enélkül is ment minden. A szülők tudtak fegyelmezni, a gyerekek viselkedni és nem volt velük ennyi gond… Ok-okozat, ilyen egyszerű az egész!

Sajnos nem ő az első és talán az utolsó sem, aki szentül hiszi, hogy „régen minden jobb volt”. De vajon tényleg működött az, amit ma „régi nevelési elveknek” hívunk? Vagy csak visszaemlékezve tűnik úgy?

Az igazság az, hogy a régi minták gyakran a félelemre, a tekintélyelvűségre, az érzelmek elfojtására és a feltételhez kötött elfogadásra épültek. Ezeknek az elveknek nem az volt a céljuk, hogy a gyerekek érzelmileg biztonságban fejlődjenek, hanem hogy „engedelmeskedjenek”. Hogy csendben legyenek, ne kérdezzenek, alkalmazkodjanak.

Ez sokszor sikerült is, de milyen áron?

Talán mára mindezt meghaladtuk.

Ma már tudjuk, hogy a hosszú távon jól működő, szeretetteljes szülő-gyerek kapcsolat alapja a biztonságos kötődés, az érzelmek elismerése és a valódi jelenlét.
A régi elvek pedig azért nem működnek ma, mert azok még egy másik világra készítettek fel. Egy olyan világra, amiben nem volt ekkora érzelmi tudatosság, ennyi információ, létbiztonság.

De, ami ezeknél is fontosabb, hogy más emberképből indultak ki. Abból, hogy a gyereket „meg kell törni”, „formálni” és „irányítani” kell.

Ma már nem az a cél, hogy „jó gyereket neveljünk”, hanem az, hogy elismerjük, hogy a gyerek egy önálló személyiség, saját szükségletekkel és érzelmi ritmussal.

A mi dolgunk pedig kísérni, kapcsolódni hozzá. Hogy megtanulja, hogy az érzései érvényesek, hogy lehet hibázni, kérdezni, elbizonytalanodni.

És ehhez nem régi sémák kellenek, hanem belső munka, önismeret, rugalmasság és rengeteg türelem.

A régi elvek nem azért „rosszak”, mert régiek, hanem mert ma már kevésnek bizonyulnak.

A gyerekek pedig nem „akaratosak” vagy „neveletlenek”, hanem érzékeny, fejlődő lények, akik megérdemelnék végre, hogy a felnőttek ne megtörni, hanem megtartani akarják őket.

03/08/2025

Az utóbbi időben egyre többet gondolkodom a családok helyzetéről, a szülői létről, a gyerekek sorsáról. Arról, hogy változott-e annyit a világ (ezt a kifejezést nem boncolgatom most, kérlek értsd jól), fejlődött-e annyit emberiség, hogy ma már könnyebb legyen családban élni, szülőnek és gyereknek lenni.

A kérdés persze költői…

Mégha a lehetőség adott is egy másfajta életre, a szemlélet és a gondolkodásmód, ami a mozgatórugója lehetne, sokszor nagyon korlátolt.

Pedig hatalmas divat lett „terápiába” járni.

De mi történik az ülések után?

Elhalkul az ego? Helyükre kerülnek az értékek?

Valóban elindul egy belső folyamat vagy a terápia csak egy mutatós sebtapasz? Fejlődés vagy önbecsapás?

És mi van azokkal, akik el sem jutnak segítő szakemberhez? Akik büszkén viszik tovább az anyáik nevelési praktikáit és elveit. Akik bár nem boldogulnak, büszkeségből mégis kitartanak valami elfuserált meggyőződés mellett.

Nézem a családokat magam körül és egyre csak azon gondolkodom, hogyan tudnék jól segíteni.

Mentőövért kapkodó párok, egymásnak feszülő egok, magukból kikelve kiabáló anyák, néma távolságba burkolózó apák, következetlenségben és tekintélyben fulladozó gyerekek.

Tudom, hogy emberi kapcsolatokban létezni, gyerekekről gondoskodni, családot fenntartani hatalmas felelősség. Tudom, mert ennek a terhét feleségként és anyaként én is cipelem.

De ha van valami, amiért megéri felnőni, félretenni az egonkat, kialakítani a saját szokásainkat, megtalálni a saját elveinket, akkor az a családunk.

Mert nem oké, hogy gyerekek újabb generációja nő fel érzelmi elnyomásban, bénító félelemben, fenyegető légkörben, zűrös családban…

Az ő gyerekkoruk éppen olyan egyszeri és megismételhetetlen, mint amilyen a tiéd volt. A különbség csak annyi, hogy most te vagy az, aki hatással lehet rá...

01/05/2025

🎂 3 évvel ezelőtt május elsején, Anyák napján indult útjára az Anyák Egycsónakban. Ez a dátum így igazán szimbolikus és meghatározó kezdés lett. 🎂

🌿 Mivel szülinap van, tudom, hogy kell némi összegzést is csinálnom a számok szerelmeseinek, úgyhogy ezen legyünk is túl rögtön az elején. Az elmúlt három évben sor került legalább 400 egyéni ülésre, 180 önismereti baba-mama foglalkozásra és 50 egyéni vagy csoportos workshopra.

🙈 Bevallom, én nem tartozom a nagy matekosok közé. Persze, szuper érzés összegezve látni az “eredményeimet”, de…

Pontosan tudom, hogy a számok mögött milyen kemény szakmai és önismereti munka húzódik, rengeteg áttörhetetlennek tűnő fal, állandó agyalás és maximumon járatott kreativitás. 🌤

Kamaszkoromban a kedvenc pólómra ez volt írva: “nobody said it would be easy”. Amióta vállalkozó vagyok, sokszor eszembe jut… 🍃

☔️ Mert Magyarországon mentális egészséggel, anyai nehézségekkel és lelki támogatással foglalkozni az egyik leglehetetlenebb terep. Göröngyös, áldozatos, olykor kilátástalan.

⛔️ Rengeteg a tabu, a tévhit és a fájdalmas szokásrend, ami a maga természetességével öröklődik anyáról lányára. Tényleg elhangoznak még olyan mondatok, hogy “anya mindent megold”, “milyen anya az, aki…”, “kényeskedés helyett…“, “a mai anyák…”.

3 év után is úgy látom, hogy továbbra is óriási szükség van arra, hogy megszelídüljön és életszerűbbé váljon az anyaságról, a mentális egészségről és a segítségkérésről való gondolkodás és beszélgetés. 🌱

Mert anya is ember. És nem kell mindent egyedül megoldania, vagy a nehéz érzéseivel magányba burkolóznia. ❤

A 3. szülinap pedig azt is bizonyítja, hogy egyre többen gondoljuk így… 🙏

Ez a nap éppen ezért nemcsak rólam szól, hanem mindenkiről, aki az elmúlt években részt vett bármelyik Anyák Egycsónakban eseményen vagy foglalkozáson, hozzám fordult segítségért, vagy akár csak figyelemmel kísérte az utamat. ❤

Köszönöm, hogy velem tartottatok! Szeretettel várlak Benneteket a folytatásra is! ❤🙏 🌱

24/04/2025

Kedves Mindenki,

Az Anyák Egycsónakban újranyitása, a tanulmányaim és egyéb elfoglaltságaim, valamint a családi életem mind arra ösztönöztek, hogy optimalizáljam az erőforrásaimat. Ennek eredményeként csökkent a közösségi felületeken a jelenlétem, különösen itt a Facebookon.

Azért, hogy ez a szépen kialakított egyensúly fennmaradhasson, a továbbiakban elsősorban az Instagramon jelentkezem tartalommal. Persze, nem tudok más lenni, mint aki vagyok, szóval ott sem naponta...

Cserébe viszont heti rendszerességgel küldök hírlevelet azoknak, akik szeretnének mentális egészséggel, anyasággal és családi élettel kapcsolatos, kutatásokon és bizonyított tényeken alapuló témákkal találkozni. :)
Feliratkozni itt tudsz, az oldalán alján: https://anyakegycsonakban.hu/

🤱 Emellett pedig továbbra is lehet időpontot foglalni mentálhigiénés támogató beszélgetésre: https://anyakegycsonakban.hu/szolgaltatasok/

💼 És a végén egy kis mentálos útravaló: Nemrég arról olvastam, hogy a természet hangjai, mint például a madárcsicsergés, vagy a vízcsobogás csökkentik a szorongásos gondolatokat és fokozzák a relaxált állapotért felelős agyi hálózat aktivitását.
Szerintem ez egy nagyon izgalmas téma, ahogyan az is, hogy a napfény mennyisége pozitív összefüggést mutat a szerotonin szinttel az agyban, ami alapvetően járul hozzá a jó hangulathoz és csökkenti a depresszió kialakulásának kockázatát. 🌈

Ha teheted, tölts minél több időt a szabadban és élvezd, hogy a tavaszi-nyári időszakban még a természet is abban támogat, hogy minél jobban érezd magad a bőrödben. ❤

06/02/2025

‼️ Az egészséges családi működésnek nem része egymás bántalmazása, pláne a gyerekek fizikai, verbális fenyítése, félelemben tartása. ‼️

Segítőként nem célom pálcát törni bárki feje felett, inkább csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy lehet máshogy is csinálni...

Mert szent meggyőződésem, hogy a gyereknevelésnek és gondozásnak nem része a verés, akkor sem, ha "csak" a fenekére kapott, "úgyis pelenkás, alig érzi", akkor sem, ha "én is kaptam, mégis ember lett belőlem", akkor sem, ha "ettől tanulja meg, hol a helye" és a sort hosszan folytathatnám...

A verés gyengeség.

Segítséget kérni erősség.

04/02/2025

🌿 Amikor anyává válsz, nemcsak a gyermeked születik meg, hanem egy teljesen új éned is. Ez az éned pedig folyamatosan tanul, alkalmazkodik és néha bizony kimerül.

☂️ A reziliencia – vagyis a lelki rugalmasság – nem azt jelenti, hogy minden helyzetet könnyedén kezelsz, vagy mindig higgadt maradsz. Inkább azt, hogy képes vagy újra meg újra visszatalálni önmagadhoz akkor is, amikor az anyaság próbára tesz.

Mindez nemcsak úgy „magától” történik. A reziliencia tudatosan fejleszthető, amihez a megfelelő mentálhigiénés támogatás rengeteget adhat. ☀️

❣ Mutatom hogyan!

1️⃣ Kapcsolódás önmagadhoz és másokhoz
A mentálhigiéné egyik alapelve, hogy nem kell mindent egyedül megoldanod. Amikor elakadsz, kimerülsz vagy túlterhelt vagy, fontos, hogy legyenek támogató kapcsolataid – akár családtagok, barátok, akár szakember. Egy külső nézőpont segíthet felismerni, hogy amit érzel, az normális, és hogy van kiút a nehéz helyzetekből.

2️⃣ A belső párbeszéd tudatos alakítása
Hogyan kapcsolódsz magadhoz egy nehéz helyzetben? A mentálhigiénés támogatás egyik célja, hogy felismerd a saját gondolati mintáidat, és megtanuld, hogyan lehetsz magaddal együttérzőbb. Nem az a kérdés, hogy hibázol-e (mert fogsz), hanem az, hogy mit kezdesz ezzel.

3️⃣ A megküzdési stratégiák fejlesztése
A lelki rugalmasság nem azt jelenti, hogy mindenre azonnal jó megoldásod van, hanem hogy ismered azokat az eszközöket, amik segítenek stabilizálódni.

☝ Például:

✅ Megtanulsz tudatosan szünetet tartani.
✅ Kialakítasz olyan tevékenységeket, amik töltenek (és nem csak a „kell” listát pipálod ki).
✅ Gyakorolod a nemet mondást anélkül, hogy bűntudatot éreznél.

4️⃣ Segítséget kérni nem gyengeség, hanem tudatosság
Sokan azt hiszik, hogy csak akkor érdemes támogatást keresni, ha már nagy a baj. Pedig a mentálhigiénés kísérés lényege, hogy ne kelljen eljutnod a teljes kimerülésig.

✨ A mentálhigiénés együttműködés segít rálátni a belső erőforrásaidra, megtalálni azokat a mintázatokat, amik hátráltatnak, és támogat abban, hogy kiegyensúlyozottabb legyél.

A jó hír, hogy a reziliencia nem egy állapot, hanem egy folyamat, ami tanulható, fejleszthető. ❤️‍🩹

31/01/2025

🤰 Életed során bármikor érezheted úgy, hogy támogatásra, szakmai segítségre van szükséged. Különösen igaz ez egy olyan érzékeny élethelyzetben, mint az anyaság.

⏳ Tudom, hogy mennyire nehéz megtenni az első lépést, éppen ezért szeretnék benne segíteni. Ha tudod, hogy az elakadásoddal kihez fordulhatsz, akkor már „csak” a jó szakembert kell megtalálnod hozzá.

🤷 Mitől lesz jó a szakember?

☝️ Ismeri a saját kompetencia határait! (Ez azt is megmutatja, hogy rendben van-e az önértékelése.)
☝️ Nem ad tanácsot! (Kérés nélkül pláne!)
☝️ Nem hoz be saját példát! (Amatőr, tudományos ismeretet nélkülöző.)
☝️ Egyértelművé teszi számodra a szakmai végzettségét és tapasztalatát!
☝️ Etikus!

👩‍🎓 A sort hosszan folytathatnám, mert rengeteg kritériuma van még. Számomra a jó segítő legfontosabb tulajdonsága, hogy etikus. Vagyis tiszteli a szakmát, ezért rendelkezik a megfelelő felsőfokú képesítéssel, ami a segítő beszélgetések és az intervenciós munka alapfeltétele.

Enélkül könnyen meglehet, hogy többet árt, mint használ. 🌪

🙏 Kérlek nagyon figyelj és kerüld az önjelölt segítőket, akik keselyűként köröznek feletted!

⛔️ A mindenféle életvezetési- és spirituális tanácsadók, személyiségfejlesztők, természetgyógyászok, energetikai gyógyítók, családállítók, asztrológusok (stb…) nem rendelkeznek pszichológiai, orvosi vagy mentálhigiéné tudományterületeiről szerzett képesítéssel. Tevékenységük többnyire személyes tapasztalatokra, áltudományokra, sok esetben spirituális meggyőződésekre épül.

⚡️ A mentális és érzelmi problémák kezelése komplex folyamat, amiben óriási a segítő személy felelőssége. Az együttműködés nem megérzések, személyes tapasztalatok vagy spirituális meggyőződések alapján történik, hanem éveken át tartó egyetemi tanulmányok, bizonyítékokon alapuló (evidence based) szakmai tudás és folyamatos önismereti munka alapján.

Kérlek, mindig nézz utána a választott szakember végzettségének és szakmai hátterének, mielőtt segítséget kérsz! 🙏

Address

Telephone

+36702321963

Website

https://anyakegycsonakban.hu/

Alerts

Be the first to know and let us send you an email when Zámbó Johanna - Mentálhigiénés szakember posts news and promotions. Your email address will not be used for any other purpose, and you can unsubscribe at any time.

Contact The Practice

Send a message to Zámbó Johanna - Mentálhigiénés szakember:

Shortcuts

Want your practice to be the top-listed Clinic?

Country:

City: