16/05/2024
Mi is a belső élet, hétköznapi szinten nézve a dolgot? Az életemet élem, beszélek a családtagjaimmal, reagálok a viselkedéseikre, köszöntöm a szomszédomat, rámosolygok a gyerekére, elvégzem a munkámat, veszekszem az anyósommal, focizom a haverokkal és így tovább. Ez a külső életem, ez kívülről látható, nyitott mások számára is. Nos, mindezeket a dolgokat miközben megteszem, bent magamban átélem. Érzéseim vannak velük kapcsolatban és rengeteg gondolatom, amivel magamat feltöltöm érzésekkel, indulatokkal és ítéletekkel. Ezt csak én élem így át a Földön, senki más. Ez a belső életem. Ez nem látható. Sokszor ez szerencsés is, mert lehet, hogy kedvesen bókolok a főnöknek, de közben a pokolba kívánom, és elönt az utálat érzése. Legtöbbünknél boldogságunk hiányának itt keresendő az oka. Vagyis, hogy külső életem nincs harmóniában a belsővel. Nem azt élem, amit bent gondolok, hiszek és érzek, tehát megjátszom magam. Nem merek olyan lenni, amilyen vagyok, hanem úgy élek, ahogy elvárják tőlem, sőt, ahogy én magam is elvárom magamtól neveltetésemből, gátlásaimból kifolyólag. Ez bizony nemcsak boldogságunk, hanem egészségünk hiányának is egyik fő oka. Így, ezen a szinten nézve, akkor is, ha nem tudatos az emberekben, de mindenkinek van belső élete. Hogy milyen, az más kérdés. Az hogy ki milyen belül, csak idővel jövünk rá, amikor megismerjük. Hogy mennyire pozitív és mennyire negatív töltésű, az teljesen egyéni, nincs két egyforma. Amilyen mértékben a belső életem ki van szolgáltatva negatív erőknek, mint a félelem, kétség, aggodalom, féltékenység, irigység, önsajnálat, alacsony vagy felsőrendűség érzés és így tovább, pontosan annyira messze vagyok a boldogságtól. Ha valaki egyáltalán rájön arra, hogy boldogtalanságának az oka a belső életében van, mert végül is ott is érzi azt, és annak megszüntetése után kezd kutatni, akkor ő már spirituális keresővé válik. Mert hát a spiritualitás nem más, mint az ember problémáinak feltárása és megszüntetése. Ha valaki mást gondol a spiritualitásról, akkor tévedett, mert a spiritualitás nem azért van, hogy még több problémánk legyen, mint ahogy egyesek azt élni szokták.
A spirituális ember tudatosan próbálja belső életét tisztábbá, jobbá, szebbé és békésebbé tenni, és ezért igyekszik magával jól bánni, magával kedves lenni és magát szeretni. Ha ebből a célból az életmódját megváltoztatja, akkor tudatos belső életet vagyis spirituális életet él. Ez a spirituális élet alapfokon. Valaki akkor él spirituális életet, ha már meditál, elkezd befelé fordulni, ami azt jelenti, hogy a nap folyamán nem csak a külső vágyai és vágyainak teljesítése uralja gondolatvilágát, hanem belső vágyait ébreszti, és azokat próbálja is teljesíteni. Ez persze azzal jár, hogy a külső életét is ellenőrzi, igyekszik minden vonalon jobb emberként élni. Tehát nemcsak vakon követi az ösztöne és értelme diktálta vágyait. Ehhez azért kell a meditációnak nevezett eszköz, hogy a gondolatokat kezdje tudni uralni és azok ne őt bármire használni tudják.
-Gunagriha-
