29/08/2025
Hogy milyen egy kicsivel és egy picivel otthon? Pont ilyen… 😅🤪
Nekem az segített, hogy listát írtam, és pipáltam ✅ így, ha a lakáson nem is, legalább a füzetem papírján látszott, hogy TÉNYLEG megcsináltam 🤭 csak újratermelődött 🤷🏻♀️
A szülőség egyik legnehezebb része, hogy FOLYTON megszakítanak 1-1 munkafolyamat közben… 🤪😕
Neked mi a legnehezebb?
És mi segít?
Gyere a zárt csoportba, mesélhetsz ott is 🫶🏻
Nem fekete, nem fehér
Elkezdem kipakolni a mosogatógépet, de szól a fiam, hogy meg kéne csavarozni a kisautót, megyek is, megcsinálom, aztán eszembe jut, hogy nem raktam be a mosást, felrohanok, fent rögtön elfelejtem, miért vagyok ott, a feleségem felkiabál, hogy mosás, szuper, köszi, kiabálok vissza, be is indítom, jövök le, mert a teraszon kint hagytam egy kést, amivel a napvitorláról kell levágnom a gyorskötözőt, el kéne rakni, nehogy belelépjenek a gyerekek, el is pakolom a kést, a napvitorla persze a helyén marad, de észre se veszem, mert a másik gyerek hámozott almát kér uzsonnára, úgyhogy elkezdek hámozni, és amikor kinyitom a kukát, eszembe jut, hogy nemsokára viszik a szemetet, gyorsan ki is rakom a szemeteszsákot a ház elé, nehogy elfelejtsem majd kivinni, mit is kért a gyerek, ja igen, almát, hámozva, meg is hámozom, felvágom, elé rakom, ekkor látom, hogy az ebédes koszos tányérja még a helyén, elrakom a mosogatógépbe a tiszta tányérok közé, ja, tényleg, félbehagytam a kipakolást, folytatom hát, de ekkor felsír a kicsi, a feleségem épp a mosdóban, felveszem a csöppséget, megnyugtatom, apa, jön oda a fiam, nem találom az autó távirányítóját, te játszottál vele utoljára, és tényleg én voltam, egyik este a távirányítós autóval kapcsolódtam ki, miutá elaludtak a gyerekek, de hova tehettem, elkezdem keresni a gyerekkel a kezemben, a vécétartályon találom meg, tényleg, azt próbáltam ki, hogy a mosdóból is felér-e a jel az emeletre, jó móka volt, odaadom a fiamnak, közben szól a lányom, hogy pisilnie kell, máris jövök, szól le a feleségem a fürdőből, odaadom neki a kicsit, segítek a lányomnak, aztán elrakom a koszos almás tányérját a tiszta edények közé a mosogatógépbe, ja, ezt még mindig nem pakoltam ki, vajon a mosást bár beraktam-e, nem hallom, hogy menne, pedig esküszöm, hogy beraktam, felmegyek megnézni, kidobott valami hibakódot, szerencsére tudok jó szerelőt helyben, felhívom, sokáig csörög, közben a fiammel elkezdünk barkochbázni, ember, nem tárgy nem, kocsi, igen, tessék, veszi fel a telefont a szerelő, de én azt se tudom már, hogy kit hívtam, megkérdezem, kivel beszélek, ezt neki kéne kérdeznie, mert én hívtam, feleli ő, a feleségem közben megkér, hogy hozzak egy pelenkát, a mosás lejárt, a mosogatógép nincs kipakolva, a napvitorla nincs leszedve,a szemetet nem vittem le, ott állok a pelenkacsomag mellett telefonnal a kézben, próbálok visszaemlékezni a saját nevemre, meg arra, hogy mit akarok a pelenkákkal, de valahogy egyik sem jut az eszembe, állok lefagyva, kívül az időn, és mozdulatlanul nézek magam elé.
(FONTOS: a feleségem nem lusta, hanem gyermekágyban van (és így is bőven erőn felül kiveszi a részét mindenből), a gyerekeinket meg szoktuk kérni, hogy várjanak (aztán vagy várnak, vagy nem, de akire minden esetben hallgat a gyereke, azt csak irigyelni tudom), és ez egy (irodalmi?) szöveg, tehát sarkítja a valóságot, nagyít, eltúloz, hogy valami létezőre élesen rá tudjon mutatni.)
Aki pedig szeretne még ilyesmit olvasni, meg jókedvűbbeket, nyugodtabbakat, mélyebbeket, az írjon rám, és tudok küldeni dedikált példányt az Apa kezdődik c. könyvemből
