15/03/2026
Péntek este egy kicsit visszautaztunk az időben.
2008-ba.
Aki győri, lehet, hogy ismeri a kultikus DJ Golyó. Most volt az utolsó bulija, és mi is ott voltunk.
Tinédzser koromban tulajdonképpen ezekben a bulikban “nőttem fel”, anno a Bridge-ben. Aki szereti az alternatív és rock zenéket, az pontosan tudja, milyen hangulatról beszélek. Az a fajta este, amikor a zene nem csak szól, hanem közös élménnyé válik.
Már az este elején visszajött a tinikor feelingje. A barátnőm Parragh Alexandra's creations viccből még anyukámat is felhívta, hogy elkérjen a buliba, mert szerinte biztos szobafogságban vagyok. Én pedig közöltem, hogy ha már megyek, akkor az első buszig mindenképpen maradok és a vidékiben megevett melegszendvics után jövök haza.
Szóval a keretek adottak voltak. 😄
És valami nagyon érdekes történt.
Ugyanazok a zenék szóltak, mint tinikorunkban.
Sok ismerős arc is ott volt.
Ugyanaz az energia a tánctéren.
És egyszer csak azt éreztem: visszarepültem abba az időszakba. Nem csak emlékben, hanem érzésben is és ez teljesen józanon történt.
A pozitív pszichológiában van egy nagyon híres kutatás, ahol idős embereket egy olyan környezetbe vittek, ami teljesen a fiatalkorukat idézte. A zene, a tárgyak, a beszélgetések témái…minden.
És ami történt, az egészen döbbenetes volt.
Nemcsak a hangulatuk javult, hanem a fizikai állapotuk, a memóriájuk és az energiaszintjük is.
Mintha a testük és az idegrendszerük emlékezett volna arra, kik voltak akkor.
A péntek esti élmény kicsit ilyen volt számomra.
Egy pillanatra újra ott voltunk.
Abban a korszakban, amikor minden intenzívebbnek tűnt. Amikor még rengeteg minden volt előttünk.
És ez emlékeztetett valamire: Nem kell mindig új élményeket keresni ahhoz, hogy feltöltődjünk.
Néha elég visszakapcsolódni ahhoz, ami egyszer már örömet adott.
Egy dalhoz.
Egy helyhez.
Egy közösséghez.
Mert az emlékeink nem csak történetek a múltból.
Hanem erőforrások is.
És néha egy jó zene elég ahhoz, hogy újra hozzáférjünk ahhoz az életerőhöz, ami már egyszer bennünk volt. 🤍
