16/11/2024
Kiűztük a lelkünkből Istent, hogy a testünket felajánlhassuk a Sátánnak
Ármány járja világunkat át. Látom, ahogy nők és férfiak (s ebbe ne menjünk bele, ki hova sorolja önmagát) tömegei hagyták el/adták el lelküket, azért, hogy azt higgyék… ők is érnek valamit. Elképesztő méreteket öltött a hazugság áradat, ami már nemcsak kívülről érkezik, és mossa az agyakat át, hanem már automatikusan mindenki magának belülről bombázza le a tisztánlátás, és önmagába tekintés kápolnáját.
A XX. században (korábbi évszázadokban meg végképp) még szinte alig létezett férfi, nemhogy hölgy, aki tetovált lett volna. Vagy akiknél tömeges szinten lett volna jelen a modern kori mentális problémák valamelyike. Nem is beszélve arról, hogy ekkora számban sem éltek soha egyedül emberek, és még soha ennyire gazdagon nem volt ennyire szegény a világ!
A korábbiak nem nélkülöztek minden normalitást és természetességet az életükben, mert együtt éltek a természettel, ismerték és tisztelték az Élet és az együttélés feltételeit, emiatt betartották azokat a hagyományokat is, melyek kiállták az idők próbáját és nem félték, hanem szerették a bennük lakozó Istent.
Miért? Mert a többség számára az ilyeneknek volt jelentősége, mint a morál, a hit, a bizalom, az odaadás, a hazaszeretet, a segítség másoknak, a felelősség vállalása, a tenni akarás, és még lehetne sorolni… Mert volt lelkük és a lelkükben tartották Istent, az alkotót, a teremtőt, azaz önmaguk legfensőbb tudatát.
Ezek a tulajdonságok-értékek már kiveszni látszanak, sőt, már-már ósdinak tűnnek, mert nem annyira trendi-sexy. Mert ezekkel nem lehet villantani. Mert nem látszik első látásra kívülről. Mert ezek az értékek anno nem a külvilágnak, hanem elsősorban az EMBERNEK maguknak szóltak, s adták meg maguknak a valódi értéket és jelentőséget.
De minden elveszni látszik, mi valaha nem csak teljesen magától értetődően normális, hanem szentnek tartott volt!
Ehelyett most az emberek a Fényhozót, Lucifert imádják, aki elhiteti velük, a „fényes dolgokat” kell birtokolni, azaz a látszatot, és az illúzió lett az érték.
Ma az a trendi, ha felaggatják magukat az emberek mindenféle külsőségekkel, hogy mindenki lássa: Ők biza’ milyen sokat érnek?!
Valamikor hallottam ezt az állítást, amivel ma már nem tudok vitatkozni: - Ha annyiért vásárolhatnék meg embereket, amennyit ténylegesen érnek és annyiért adhatnám el őket, amennyire tartják magukat, akkor a világ leggazdagabb kereskedője lennék.
Szomorúan látom, s nem hinném, hogy jó ez az irány.
A gyorsan múló évtizedekben élve látom a növekvő őrület jeleit. Az utóbbi években már egy dekádot sem kell várni, mert évente süllyed egyre jobban a társadalom lélekvesztője. Ez már nem Noé bárkája, amin a teremtett világ mindensége menekült meg. S messze nem az új világ flottája. Ez a valaha a Földön létezett civilizáció egyre civilizálatlanabb társadalma lett sajnos. Visszamentünk a régebbi korokba, de nem oda, ahol minden virágzott, hanem ahol minden kezdődött. S bár nem kőből van, de nekünk van okos tévénk, okos telefonunk, okos óránk, okos házunk, okos mindenünk is…, s minden gépünk is okosabban újul meg, mint bármikor annak előtte, csak éppen az emberek vakulnak meg, csökevényesednek és hülyülnek el.
Kérlek! Vegyél magadnak egy szent percet és ne tégy mást, csak figyelj egy álló percen át magadba! Ha úgy érzed, akár hunyd le hozzá a szemed, hogy tényleg magadba tudj nézni.
Milyen gondolatok jönnek fel? Milyen érzések töltenek el? Mi jut elsőnek, és sokadiknak eszedbe?
Mit érzel most? Milyen gondolatokat ébresztett benned?
Ha bátor vagy, írd le magadnak ezeket! Írj, hogy minden gondolat feljöhessen benned, amivel dolgod van.
S miután ezeket megtetted, kérlek, beszélgess el magaddal!
Mikor beszélgettél el utoljára…, ha egyáltalán tettél ilyet valaha önmagaddal?! Mikor néztél bele őszintén az érzéseidbe? Szembenéztél-e valaha a gondolkodásoddal-viselkedéseddel, hogy igazán megismerhesd önmagad? El tudod-e ismerni, ha valamit elkövettél, de nem kellett volna? Vagy hogy nem tettél meg mindent azért, hogy te és a körülötted élőknek boldogabb-szebb lehessen az élete.
Mered-e kijelenteni, ha valamikor hibáztál, hogy: Bocsánat, őszintén sajnálom! És tudod-e érezni a valódi megbánást?
És megteszed-e magadért és másokért, hogy azt mondod magadban: - Megbocsájtok neked! És kérlek bocsáss meg! És tudsz-e valódi, feloldozó megbocsátást-elengedést érezni a másik iránt?
Mert sosem tudhatod, hogy te vagy a másik fél hívta be azokat a tapasztalásokat azért, hogy ezekből mindeki tanuljon...
Eddig hogy fogtad fel az életed, hogy minden érted van? Vagy úgy, hogy minden és mindenki rohadjon meg, mert te szenvedsz mindentől?
Tedd meg, hogy kimondod magadban, akár hangosan is, elfogadom a bocsánatod, és kérlek te is bocsáss meg, és köszönöm, hogy lehetőség teremtődött arra, hogy tanuljak az esetekből.
Azt gondolod, márpedig te mindent tudsz magadról? Hááát, akkor neked van a legnagyobb szükséged az önmegfigyelésedre.
Nem. Nem ismered önmagad! Nem ismered azt, aki valóban vagy. Egy bábot ismersz, aki minden nap azért kel fel, mert meg kell felelnie a saját élete körítéseinek. Aki csak megél, átél, túlél, de nem teljes boldogsággal és szabadsággal ÉL.
Kérlek! Most szánj magadra annyi időt, amennyit igényel a lelked. Nézz bele a mindennapjaidba! Nézz bele, hogy ki vagy te abban a testben, aki vagy?! Miért élsz? Csak azért, mert meg kell felelni a világ, a család, a környezet, az életed meghatározó személyeinek? Vagy azért élsz, mert most végre rájöhetsz, hatni, alkotni, teremteni, jót tenni jöttél a világra! Így is, úgy is hatsz mindenre. Csak nem mindegy, hogy csodát alkotó teremtőként vagy elszenvedőként éled az életed?!
És mit teremtesz a mindennapokban magadnak? Szenvedést, békétlenséget, nyűglődést, állandó kényszeres vélemény-nyilvánítást? Vagy létrehozol egy szebb világot? Egy szebb világot magadban és a környezetedben! Ne hidd, hogy ez könnyű feladat minden nap boldogságot teremteni magadban, s ezáltal mindenhol, mindenkiben!
Muszáj megértened, mindegy mik az uralkodó gondolataid, te hozod létre életed mátrixát, amiben te vagy a teremtő alkotó.
S ha már teremtő vagy, légy a jó létrehozója! Vezesd vissza a lelkedbe önmagad, és űzd el a kísértést.
Hogy jobb hely legyen a Világ!
