08/02/2026
Minap azzal a szándékkal ültem le, hogy most végre írok egy igazi, hivatalos bemutatkozást, tényekkel. Ez született belőle:
-se hivatalosság
-se tények
Pusztán ami belülről jött őszintén, amit igaznak gondolok a létről.
"Bemutatkozom. Ki is vagyok én?
Ez mindig jó kérdés. És nagy talány. Kik is vagyunk?
Van egy élettörténetem. Vannak érzéseim, ahogyan megéltem őket. Vannak/voltak elveim, amik folyamatosan változnak velem együtt.
Akkor ki is vagyok én?
Egy játékos: játszom a bennem lévő gondolatok, érzések, megélések formálásával. Változok, átalakulok általuk. Ám vannak gyökerek, amik maradnak: a szeretet és jóindulat itt belül; mások meglátása, a mögé látás képessége; egyértelmű vonzódásom a természetes felé, a valódi felé.
És ahogy csiszolódom én is egyre közelebb kerülök valódi lényegem felé.
Vagyok és létezem. És csak ennyi. Ennyi a lényeg.
Hogy mit csinálok e közben és mivel, milyen társakkal-kikkel érem el mindezt, az lényegtelen. És nagyon is számít. Minden kis lélek számít, mint egyazon mozaik tört tükör darabkái. Mind engem tükröznek vissza és mind belőlem egy darab. És én is tükrözöm őket és belőlük egy darab vagyok. A nagy egészből. Különállón, mégis egységben.
És erre kell csak rájönnöm. Megérezni, hogy Ő itt van, átleng mindent és mindenkit. Ha látom, ha nem érzékelem, akkor is itt van és áthatja a lényegünk.
Én Ő vagyok. És te is Ő vagy! És mi mind egyek vagyunk.
Érintelek. És te érintesz engem. Egymásra hatás törvénye.
És mi a feladatom mégis?
Nemrég így fogalmaztam:
"Feladatom, hogy visszavezessem az embereket a természethez és vele együtt önmaguk valódi természetéhez."
Olykor ez. Máskor más.
De mind lelkesen, igazan, teljes lényemmel. Önmagamért is csak így. Mert szeretlek."
Namasté
