05/08/2025
Nem sajá írás 🥰viszont, nagyon jól leírja, hogy igen a könnyedséget, lazaságot tanulni is lehet 🤩☝️
Én is gyakorlom... nem mindig sikerül 😉🫣de tudom , hogy fontos az oldása a mindennapi élet viszontagságai megélésében ✨🌸
Generációs szinten is, nagyon sok olyan lekötött mintát viszünk tovább amiről fogalmunk sincs.. Melyek nem engedik a szabad áramlást a könnyedséget az életben 🪽
Mostanában több kliensemnél kifejezetten dolgoztunk ezen a " témán"
Keress bátran ha te is könnyed szeretnél lenni, de nem tudod megélni ✨nem tudod az okát, de érzed, hogy nem éled teljesen a saját életedet...
Ja és nem kell "spirinek" lenni ahhoz, hogy működjön☝️🤩 🫣
Korábban írtam már arról, hogy nekem nem megy könnyen a könnyedség. Tanulom. Furcsa dolog lazábbnak AKARNI lenni, és mindig ütközik bennem két álláspont: az egyik, hogy lazábbnak engednem kell magam, nem akarni, míg a másik oldalról arra gondolok, hogy minden új szokás figyelmet igényel és kitartást, miért lenne ez máshogy ezzel? 🤷
Az is igaz, hogy világ életemben büszke voltam arra, hogy jól tudok teljesíteni. Terhelhető vagyok, lelki értelemben egy igásló, aki sok mindent elvitt már önmagáért is, másokért is, és sokszor mások helyett is a hátán. Érdekes, mert ez egy olyan "rossz tulajdonság", ami azért valahol mégiscsak jó, vagy legalábbis sokak szemében értékes. Ezzel úgy tudjuk leszólni magunkat, hogy közben egy kicsit, titokban, azért büszkék is vagyunk rá. Mert hát ki dobna követ arra, aki jól teljesít.
Régen ezekért a teljesítményekért ünnepeltem magam, és ezekből akartam még többet és többet. Aztán rájöttem, hogy ez is olyan, mint a drog. Nagyon könnyen függővé lehet válni, és még abban is egyezik, hogy egyre nagyobb adagokra - jelen esetben megugrandó feladatokra - lesz szükség az idő elteltével.
Személyiség? Családi minta? Hozott örökség? Ezeknek a csodálatos és mindenki életében egyedi elegye?
Nem tudom, nem tudjuk. De annyit talán érzünk, hogy az a tiltó hang, aki nem mindig engedi, hogy könnyedek és vidámak legyünk, hiába szól belőlünk, sokszor nem a miénk. Mintha más időkből, és más, keserédes hangja volna. Olyas valakiktől, akik szintén akarták ezt, de nekik sem lehetett. Mert nem engedték, mert valaki másnak szintén nehéz tükör volt, mert nem illett!
Az álmaink fontosak. És hiába szeretnénk azt hinni, hogy önálló individumok vagyunk, még a pszichológia is ismeri a "kollektív" fogalmát, így bizony ha akarjuk, ha nem, a családi álmok is fontosak számunkra. De minimum hatással vannak ránk. Azt kívánom magunknak, hogy a sok megvalósított álom között ott lehessen ez is:
Én már meg tudtam élni a könnyedséget, vidámságot és gondtalanságot.
Neked is van ilyen álmod?
