09/12/2025
Nagyon izgalmas és tanulságos kutatás a “szenzoros tünetek” előfordulásának gyakoriságáról és mintázatairól
Ma egy régi álmom vált valóra. 💫
Megjelent a mai napon hivatalosan is a szenzoros tüneteket “egészséges” (sine morbo) gyermekek körében is igazoló kutatásom, a Doktoranduszok Országos Szövetségének gondozásában, amivel tavasszal a 2025-ös Neveléstudományi kutatások első díját sikerült elhozni!
A cím:
„Szenzoros markerek és a megkésett idegrendszeri fejlődés vizsgálata szubklinikai tünetcsoportok fókuszában”
Hivatkozás: Badacsonyi, J. (2025). Szenzoros markerek és a megkésett idegrendszeri fejlődés vizsgálata szubklinikai tünetcsoportok fókuszában. In D. Molnár & D. Molnár (Eds.), XXVIII. Tavaszi Szél Konferencia 2025. Tanulmánykötet (II. kötet, pp. 270–282). Doktoranduszok Országos Szövetsége.
https://dosz.hu/fil/195573280b6c627ae3a0eb21ec163fee203e6c4801884ff7c7d8157dfd25c0db
Miért fontos ez annyira, hogy posztot írok róla?
Megváltoztathatja a neurotipikus mítoszt és kiderülhet, hogy mintázatokban kell gondolkodnunk, nem pedig pusztán spektrum szemléletben!
👉 Mert ez az első kutatás a világon, amely nem csak azt mondja ki, hogy „vannak szenzoros tünetek” az egészséges, diagnózis nélküli gyermekek között,
hanem konkrét szenzoros tünetprofilokat azonosít náluk.
Nem egy nagy homogén kategória, hanem nagyon is eltérő mintázatok – látás, hallás, egyensúly, mozgás, tapintás stb. mentén.
👉 Mert ezzel a munkával bevezettem az idiopátiás szenzoros feldolgozási zavar (iSPD) fogalmát a hazai tudományos köztudatba – és kiderült, hogy nem egy ritka furcsaságról, hanem egy markáns rizikócsoportról beszélünk.
👉 És mert a klasszikus számokkal szemben (6% SPD)
a kutatásom azt mutatja, hogy nem 6%, hanem kb. 66%-a az óvodás gyerekeknek ÉRINTETT VALAMILYEN SZENZOROS ELTÉRÉSBEN:
nem feltétlenül diagnózis szinten, de legalább egy érzékszervi területen látszik eltérés és ez bizony sokszor elég is egy pszichiátriai kockázat esetében is (pl. az auditív feldolgozás zavara).
Ez óriási különbség: egészen más üzenete van annak, ha a „különlegesen érzékelő” gyerekek nem kivételek, hanem a gyerekek nagy része közéjük tartozik.
Ez a kutatás számomra arról szól, hogy a „csak érzékeny”, „csak válogatós”, „csak túlmozgásos” gyerekek végre szakmai nyelvet és láthatóságot kapjanak, anélkül, hogy rögtön diagnóziscímkék közé szorítanánk őket.
Most még csak örülök és ünneplek egy kicsit. 💛
Bővebben is fogok még írni róla – arról, mit jelentenek ezek a számok a szülőknek, a szakembereknek és maguknak a gyerekeknek.
