27/06/2025
HÉTKÖZNAPI HŐSÖK
- avagy mesél a kanapé
Patrícia csinos, szép arcú, mindig nagyon ápolt, rendezett megjelenésű, feleség, anya, és nem utolsó sorban dolgozó nő volt. Olyan édesanyak,,aki tényleg minden percben a maximumara törekszik, ráadásul eredményei, rendezettsége nem külső nyomásból, hanem belső szükségletből fakadtak.
Lelkileg fáradtan, idegileg túlfeszítve érkezett az első alkalomra. Szemei előtt mindig a menetrenddel, teendőkkel lebegve, és a teljes kétségbeeséssel, hogyan lesz ő jobban ebben a leterhelt elyzetben.
Óvodás korú lányai gyönyürűek, de sokszor hangosak, nehezen irányíhatóak számára, nagyon váratlan reakciók, megnyilvánulásaik traumás betöréseket okoznak Patrícia számára, ahol már nem mindig önmaga.
Férjével alapvetően jó párost alkotnak, de megérkezése ideján vele is inkább feszültséggel teli volt a kapcsolatuk.
Az első néhány ülés ventillációi és érzelmi tehermentesítése után láthatóvá vált Patricia számára, hogy milyen észrevétlenül merül ki a másokra figyelésben, és sokszor azt sem veszi elég komolyan, ha pár perc megállásra, csendre vagy néhány perces nyugodt belső figyelemre lenne szüksége. Megrendültsége ennek felismerése nyomán nagyon tapintható volt.
Ahogy empátiája, belső figyelme önmaga felé fordult, azok után, ahogy számára elfogadható módon jóváhagyásra és engedélyezésre került, hogy szabad éreznie, szabad önmagára figyelnie, szabad jól éreznie magát - ez a felismerés nagyon gyorsan átrendezte prioritás listáját és könnyedén meg tudta találni azokat az időket, ahol feltöltődhet és ezeket a rövid töltődéseket követően sokkal többet tudott adni mind férjének, mind gyermekeinek.
A történet felismerhető részeit maszkoltam, a valósággal való minden nemű egyezés a véletlen műve.
A történet lényegét a lélektani folyamat képezi, amelyben az érzlemi szükségletek kezdeti tagadása, fel nem ismerése után azok felismerhetővé váltak és így kielégíthetővé is.
A nagyfokű belső feszültség és frusztráció nagy része ily módon jelentős mértékben csökkent.
Patrícia jól van, örömmel és csillogó szemekkel figyeli új önmagát, aki már sokkal természetesebben és ügyesebben hangolódik saját magára is, nem csak környezete tagjaira. Vannak még élmények, melyek feldolgozásra várnak, de az új alap, amiről mindennek nekiindulhat, elkezdett újraszerveződni.
