K-Kovács Flóra · dúla

Akkor léptem be az első himalájai jóga órára és ezzel a saját labirintusomba. Az elmúlt 11 évben ennek szegleteiben váltam astanga jógaoktatóvá, működtetem jógastúdiót, utaztam egyedül a Caminora és Indiába, jártam pszichoterápiára és 2 évet önismereti pszichodrámára, női kör- és szertartásvezető képzésre, tanultam többféle kézművességet, lettem kulturális szervező, majd megérkezett a kisfiam, akinek születése közben mindennek a közepén, tér és idő nélküli világban találtam magam. A szülés után először ‘csak’ azt éreztem, dúlaként szeretnék segíteni, hogy a Nők a számukra legszentebb módon élhessék meg a szülésüket mint transzformatív életeseményt. Azonban ezzel egyidejűleg a személyiségem fentebb említett részeit töredezettnek éltem meg. Az idő segített megérezni, hogy tulajdonképpen minden, amivel másoknak adni és közösséget építeni kívántam és kívánok, az a módosult tudatállapottal kapcsolatos. Egy olyan rituáléval, ami mindenkinek egyéni, de a közös benne, hogy valahogyan elindulunk a labirintusba, bent történik velünk egy transzformáció, majd kijövünk másként, valamivel többként, valamivel tudatosabban és igazabban. Az általam elképzelt labirintus tere változó. Szülés körüli segítés, a jóga útja, vagy akár egy művészeti/kulturális aktus… de minden esetben igyekszem tiszta jelenléttel, a lehető legnagyobb alázatban és szolgálattal lenni, az élet és a felém fordulók iránt.