31/01/2026
Megint elrontottam” helyett válaszd inkább ezt: „Oké, ez most nem sikerült, de most tanulok belőle.”
Van egy pont, ahol a hibák már nem ellenségek, hanem tanítók.
Csak addig bántanak, amíg nem érted, miért történtek.
Sokszor azért reagálunk túl, mert gyerekkorunkban a hiba = baj volt.
Ha hibáztunk, jött a kritika, a szégyen, a „miért nem figyeltél jobban?”.
Így felnőttként is ugyanaz a reflex működik: megfeszül a test, gyorsul a légzés,
és jön a belső hang: „Na tessék, megint nem ment.”
jön az önostorzás, a negatív minták, a negatív belső párbeszéd, amikor ilyeneket mondunk magunknak, hogy "de hülye vagyok" nem vagyok semmire se jó, ezt se tudtam megoldani, és egyéb negatív jelzőkkel illetjük magunkat.
Mert gyerekkorban is ilyenkor jött a szidás,
Pedig ez nem jó, mert tévedni, hibázni emberi dolog, és a hibáinkból tanulunk, a kudarcainkból építkezünk, de csak akkor, ha ezekből akarunk és tudunk, és nem hatalmasodik el, mert akkor abból mindig (testi) baj lesz...
Éppen ezért fontos megszakítani ezt az ördögi kört, és átérteklni magunkban a dolgokat: Ha hibázol, az agy újratervez — új utakat keres, új mintákat épít.
De ezt csak akkor tudja megtenni, ha nem félsz tőle, és nem vagy "ráfeszülve"
ha igen, akkor kell neked egy jó kineziológus és egy jó stresszoldás :)
De addig is a következő alkalommal, amikor valami nem sikerül,
ne próbáld meg azonnal „kijavítani” magad.
Csak állj meg egy pillanatra, és mondd ki: „Oké. Most ebből tanulok.”
Ez nem felmentés, hanem fejlődés.
🔖
