23/11/2025
Pipiskedés – a lábujjhegyen járás elfeledett üzenete 🙏🏻
Sokan mosolyognak rajta, ha a gyerek pipiskedve jár, vagy ha a tornatanár felszólít: „lábujjhegyen, körbe-körbe!”.
Pedig ez a mozdulat sokkal többről szól, mint egyszerű játék, vagy fárasztó gyakorlat. A talpunk első érintkezése a talajjal, amikor kisgyerekként először próbálunk felállni, gyakran a pipiskedésből indul. Ez az ösztönös kapcsolatfelvétel a földdel, amelyben rengeteg idegvégződés aktiválódik a láb elülső részén, olyan üzeneteket küld a testünknek, amelyek befolyásolják a tartásunkat, az egyensúlyunkat, és hosszú távon a járásmódunkat is.
Miért fontos a pipiskedés?
A láb elülső részének megterhelése nemcsak az izmokat edzi, hanem a finom idegi kapcsolatokat is erősíti. Amikor lábujjhegyre emelkedünk, a boka körüli izmok aktívabbá válnak, a talpboltozat dolgozni kezd, és ezzel hozzájárulhatunk a süllyedéses problémák megelőzéséhez. Ilyenkor a test folyamatosan egyensúlyt keres, a gerincig feljutó idegpályákon keresztül jeleket küldve a központi idegrendszernek. Ez a „mikrotréning” hosszú távon javíthatja a stabilitást, a testtartást, sőt még a koncentrációt is.
Miért lett mégis mumus?
Talán azért, mert sokan a pipiskedést fárasztónak, kényelmetlennek érzik, vagy mert összekötik bizonyos mozgásproblémákkal (például ha a gyermek állandóan lábujjhegyen jár, az már jelezhet fejlődési eltérést).
A pedagógiai gyakorlatban sokszor kényszerként jelent meg – „már megint pipiskedni kell” –, így elvesztette azt a játékos, ösztönös üzenetet, amit eredetileg hordozott: a test és a talaj természetes kapcsolatának megélését. Pedig ha helyesen gyakoroljuk, egyfajta gyakorlati földelési forma lehet, ami újra összehangolja a mozgásunkat a gravitációval.
A helyes és helytelen mozgásminták kapcsolata
A járásunk szokásaink lenyomata. A rossz testtartás, a gyenge izomzat, vagy a folyamatos ülő életmód torzíthatja az alapmintákat. A helytelen cipőválasztás – túl szoros, túl puha vagy magas sarkú – tovább fokozza ezt. Ha a sarok túl nagy hangsúlyt kap, a talp elülső része „elszunnyad”, a boltozat süllyed, a boka befelé vagy kifelé dőlhet. Ez pedig nemcsak a láb formáját, hanem az egész test tengelyét megváltoztatja: térdfájás, csípőprobléma, derékpanasz lehet a következmény.
Ezzel szemben a rendszeres pipiskedés – mértékkel, tudatosan – újra felébreszti azokat az idegi és izomkapcsolatokat, amelyek a helyes járást támogatják. Amikor lábujjhegyen állunk, megtanuljuk, hogy a test súlya nemcsak a sarokban, hanem elöl is biztonságosan eloszlatható. Ez egyben a járás rugalmasságát is visszaadhatja.
Érdekességek a pipiskedés világából
A balett táncosok egyik alappozíciója a lábujjhegyen állás, ami nemcsak művészi mozdulat, hanem komoly idegrendszeri edzés is.
Egyes kutatások szerint a lábujjhegyen járás aktiválja a láb reflexzónáit, így indirekt módon a belső szervekre is hatással lehet.
A modern cipők világa sokszor „kikapcsolja” a talpunk első részét – nem véletlen, hogy a mezítlábas cipők mozgalma újra a természetes, gördülő járást szeretné visszahozni.
Tudtad, hogy aki nem tud tapsolni, az nem tud guggolni sem?
A guggoláshoz a lábfej speciális mozgása szükséges.
Mit tehetünk a mindennapokban?
Nem kell extrém gyakorlatokra gondolni. Elég, ha otthon néha mezítláb végigpipiskedünk a szobán, vagy fogmosás közben pár másodpercre lábujjhegyre állunk. Ez apróságnak tűnik, de hosszú távon erősíti a bokát, a talpboltozatot, és emlékezteti a testet arra, hogy a járás nem csak a sarok léptetése, hanem egy sokkal teljesebb, összetettebb mozgásforma.
Hétfőtől gyakorlásaink fókuszában a talp, a lábfej.
Segítjük a lábszárban a pumpafunkciót,
pipiskedünk, sarkonjárunk, állunk, guggolunk, így-úgy-mindenhogy.😉☝️
Indulunk, továbblépünk, magunkmögötthagyunk.🦶
Gyere.🙂
(kép forrása: internet.)
