05/12/2024
Inzulin rezisztencia
A meddőség leggyakoribb, nem immunológiai okaként az IR-t, leánykori nevén inzulin rezisztenciát teszik felelőssé a szülész-nőgyógyászok. Így van-e ez a valóságban?
Az IR valóban egyre elterjedtebb, a feldolgozott élelmiszerek, glükóz-fruktóz szirupok fogyasztásának térhódításával, a mozgásszegény, de stresszben annál gazdagabb életmód teret nyerésével, és valóban, egy OGTT (glukóz (szőlőcukor) terheléses teszt) során ha az szérum inzulin szint háromszoros emelkedést mutat a 60. percben, a diagnózis könnyen felállítható. De igaz-e ez?
Sajnos sok "idősebb" azaz 30 év feletti, még gyermektelen édesanya életmódja nem optimális, gyakran a már közép- vagy felső vezetői beosztásban dolgoznak, vagy egyéb tényezők állnak fenn, de az őket érő stressz szintje nem átlagos, és akár egészséges étkezés és normál testsúly (BMI-t nem írok, hiszen az sokszor félrevezető, mivel a testzsír-izomtömeg arány fontosabb, illetve a retroperitoneális, azaz hasi zsírszövet mennyisége fontos az inzulin rezisztencia kialakulásánál) mellett is kilakakulhat IR. A genetikai faktorokat is érdemes figyelembe venni, hiszen a 2-es típusú cukorbetegség halmozódása a családban genetikai hátterű, akárcsak a genetikai hátterű elhízás, mely hajlamosít ennek kialakulására.
Miért írok erről? Gyakran tapasztaljuk, hogy a diagnózis "felállítása" stigmatizálja a pácienseket, sokszor feleslegesen betegségtudatot hoz bennük létre, és automatikusan gyógyszeres terápiát kapnak amivel a betegségtudat, ezáltal a stressz faktor méginkább hangsúlyossá válik.
Az IR sokszor valóban helyes diagnózis, és életmódváltás mellett (ami mindig elsődleges!) gyógyszeres terápiával rásegíthetünk ennek megszüntetésére, de sok esetben tapasztaltuk, hogy kórosan sovány, metformin mellet alacsony vércukorszintekkel küzdő (ezáltal fizikailag szenvedő) leendő édesanyák keresik fel rendelésünket. A metformin alkalmazási leírásában az alacsony vércukor szint valóban nem szerepel, biztonságos gyógyszer a megfelelő indikációban, de mind önmérgezés során, mind alacsony testsúlyú és izomtömegű, és ezáltal alacsony glikogén raktárakkal rendelkező leendő édesanyáknál tapasztaltuk már ezt a jelenséget.
Mire is akarok kilyukadni?
Mielőtt gyógyszeres terápiát indítanánk IR diagnózis miatt (erre egyetlen kivételt tudok mondani: amikor "futunk ki az időből" azaz 40-45 év feletti gyermekvállalást tervező hölgyeknél, akiknél az IR már csak az életkor miatt is releváns lehet, és általában náluk a nem kívánt mellékhatások sem következnek be, ilyenkor valóban "mindent bevetünk") kérjük hogy inkább táplálkozási és éltemód naplót vezessenek.
Sokszor az étrendben az egyszerű szénhidrátok aránya tolódik csak el, mivel az alacsony vércukorszinttel együtt járó ájulásos rosszullétek miatt "csokoládétól csokoládéig" futnak, rohannak a leendő édesanyák, sokszor a mozgást hanyagolják el a munka, egyéb teendők miatt (minél nagyobb az izomtömege valakinek, annál nagyobb glikogén raktárai vannak, amivel gyorsan mobilzálható szénhidrát mennyisége is nő, így a hirtelen kialakuló alacsony vércukorszint is megelőzhető). De legtöbb esetben az extrém mértékű, tartósan fennálló stressz (mely kortizol szint tartós emelkedéshez vezet) is követhető, melyet nap mint nap átélnek, melynek révén pszichés késztetések, mechanizmusok alakulhatnak ki ("kényszerevés" , "csipegetés" a stressz csökkentésére) melyek az egyszerű szénhidrát- és kalória bevitelt növelik, továbbá a kortizol szint tartós emelkedése révén iez s IR kialakulásához vezethet.
Tehát, amit érdemes bevezeteni az IR diagnózis kimondása után (vagy inkább előtt):
-táplálkozási napló. Ennek áttekintésével könnyen megállapítható hogy a szénhidrát, kalória bevitel megfelelő-e. Sokszor a divatosnak hitt diéták, élelmiszerek okozzák a legnagyobb kárt. Mind orvosként tudunk ezen segíteni, megfelelő diétát összeállítani, mind ditetetikus segítségével kialakítható egy élhető étrend, hiszen az a diéta, ami szenvedést okoz, folyamatos lemondás érzést kelt a páciensben, hosszabb távon nem fenntartható.
-életmód napló. Ebben mind a napi mozgás, mind az extrém stressz helyzetek feltüntetése fontos. Orvos-beteg kapcsolat során nincs előítélet, ítélkezés, sokszor a magánéleti stressz, az hogy "nem jön össze a gyerek" önmagában igen megterhelő lehet, ha ez napi szinten jelen van a leendő édesanya életében, és stigmatizációként éli meg, ez akár maga a probléma is lehet, ami a magzat megfoganásának útjában áll.
A fentieket elolvasva tehát azt javasolnám mindenkinek, akinél inzulin rezisztenciát diagnosztizáltak, hogy mind táplálkozási, mind életmód napló vezetését kezdje el, majd ezekkel keresse fel legközelebb a meddőségi szakrendelést. Ami még nagyon fontos: nem szégyen segítséget kérni. Ha egy életet eddig leéltek úgy, hogy mindenki más, minden más fontosabb volt mint saját maguk, nehéz változtatni ezen a hozzáálláson, akkor is ha elvileg a leendő gyermekük érdekében teszik. "Elvileg" hiszen a gyermek még nem fogant meg, így nehezebb érte "áldozatokat" hozni.
A bűntudat, a prioritások megváltoztatása, a leendő édesanya mint nő, mint ember előtérbe helyzése- vagyis inkább a megfelelő helyének megtalálása még mindig nehezen megy, különösen vidéken, ahol a "hagyományokra" hivatkozva rokonok, ismerősök sokszor elítélik ezt a magatartást.
A testi és lelki egyensúly elengedhetetlen egy gyermek fogantatásához (majd annak megszületéséhez és felneveléshez), nem önzés a leendő édesanya testi-lelki jóléte.
Ezt most nem Polocsányi doktor írta, idő és lehetőség hiányában, de remélem nem okoztam csalódást.
Dr Herczeg Gabriella, belgyógyász,
2 gyermek édesanyja, akik 9 terhességből, 7 elhalt terhesség között születtek