23/01/2026
"- Anya, látnod kellene az új gyereket az osztályban - mondta Tomi, miközben a frissen sült csokis süteményért nyúlt.
- Miért, mi van vele? - kérdezte édesanyja.
- Olyan furcsa. Senki sem szereti - felelte a fiú.
- És miért nem? - ráncolta az anya a szemöldökét.
- Hát azért, mert annyira furcsa az öltözködése - idézte maga elé Tomi nevetve. - Olyan ruhákat hord, amik húsz éve kimentek a divatból.
Talán nincs pénzük - vélekedett az édesanya. Tomi vállat vont és így válaszolt:
- Nem csak a ruhája furcsa. Az orra is olyan tökéletlen - És a haja olyan, mint - Eközben a fiú beleharapott a következő süteménybe, és figyelte édesanyját, aki kezdte szétválogatni az elkészült édességeket. Egyenként szemügyre vette, majd tányérokra osztotta szét.
- Mit csinálsz? - kérdezte a gyerek. Édesanyja fogta a legjobban megrakott tányért, és a szemetesvödör felé indult.
- Vannak sütemények, amelyek nem olyan jól sikerültek. Ez a selejt. Csak kidobom - válaszolt.
- Ki ne dobd! - háborodott fel Tomi, mint aki alig hisz a fülének.
- De hát nem tökéletesek, kisfiam. Nézd, ezek nem szépen sültek meg, ezeknek meg nem teljesen kerek a formájuk - magyarázta édesanya.
- Attól még jók! - fejezte ki határozott ellenvetését Tomi.
- El kell fogadni, hogy mások mint a többi - mondta habozva, majd halkan hozzátette:
- Mint az új gyerek, igaz, anya? - Az édesanyja egyetértően bólintott:
- Mint az új gyerek. Mint minden gyerek, minden férfi és nő. Isten mindegyiket különbözőnek teremtette, és mindannyiukat szereti. Azt akarja, hogy az Ő szeretetét sugározzuk feléjük mi is.
Azután a "selejtes" tányért fia felé nyújtotta.
- Nincs selejt - mondta Tomi, és vett egy sütit." ♥️