Ambruzs Tünde szervezetpszichológus&coach, Orosháza (2025)

01/03/2024

Változások

„Semmi sem állandó, csak a változás maga”. Valljuk be, Hérakleitosz bölcsességét unásig koptattuk, közhellyé vált. De hát a klisék már csak olyanok, hogy sokat mondogatjuk, mert nagyon is igazak.

Mit jelent ez? A változásról szól az életünk? Sőt, akkor ez lenne az élet lényege?

Néha szoktam látni egy-egy élettervező workshop felhívást. Akkor azon gondolkozom: nem túl nagy ívű vállalkozás ez? Kétségtelenül kecsegtető, de nem igazán hihető, hogy néhány óra alatt megtervezem az életemet…Egyébként nyilvánvalóan nem erre gondol a hirdető, de hát valahogyan el kell adni ezt is…

Az életút tervezése nem egy pontszerű esemény, inkább egy végtelen sztrádának vagy égig érő fának képzelem - egyenes vagy görbe, kevés vagy sok elágazással. Ezen navigálunk, és amikor jönnek azok a bizonyos elkerülhetetlen változások, csomópontok, döntési pontok, akkor ismét tervezünk és újratervezünk.

Bár az utóbbi néhány évben mindenhonnan a fogadd el!, sodródj!, alkalmazkodj! üzenetek érkeznek felénk, szerintem nem igazán szeretjük a változásokat. Különösen, ha első ránézésre nehéz megtalálni benne a jót. Ha találunk benne lelkesítőt, akkor persze könnyebb. De a változással valamit mindig a múltban hagyunk, ez pedig óhatatlanul kisebb-nagyobb veszteségélménnyel is jár.

Az alkalmazkodás – elfogadás a megküzdésről szól. A megküzdés pedig a belső erőnkről és az erőforrásainkról, amiket mozgósítani tudunk. Valamelyikünk ügyesebb ebben, valamelyikünk majd ügyesebb lesz.

De legyünk bátrak és kitartóak, mert megeshet, hogy a folyamat végén még profitálhatunk is a tapasztalatainkból.

14/02/2024

Mit adjak Valentin napra?

Bevallom, próbálom érteni, miről szól a Bálint nap, akarom mondani Valentin nap.

Még emlékszem, amikor népszerűvé vált ez az ünnep valamikor a ’90-es években, milyen csodálkozva néztem, hogy sokakat elragadott a szerelem érzés meg az ajándékozás élménye, merthogy adni (és kapni) jó.

Bevallom, én kicsit kívül maradtam ezen az eseményen.

Na nem azért, mert elkerült a szerelem, hanem azért, mert erősen kereskedelmi célúnak tűnt ez az ünnep már akkoriban is.

(Szent Bálint egyébként nem csak a szerelmesek, hanem a lelkibetegek védőszentje is. De maradjunk a szerelem ünneplésénél…a lelki egészségnek megvan a maga fóruma.)

A szerelem, mint érzés, alapvető boldogságélményünk. A Valentin nap lényege talán az lehet, hogy kimutassuk a másik iránti figyelmünket, odaadásunkat; hogy örüljünk egymásnak; hogy kifejezzük az elköteleződésünket, elégedettségünket, pozitív érzéseinket valaki felé, aki nagyon fontos nekünk. Azt, hogy mindezt hogyan tesszük, mindenkinek a fantáziájára és az eszköztárára bízom.

Ha innen közelítek, mégiscsak van ennek az ünnepnek némi értelme.

Bevallom, én nem veszek semmit Valentin napra, de azért remélem, adok valamit.

Kép forrása: freepik.com

08/02/2024

A munka hősei

Ha meghalljuk azt, hogy valaki a munka hőse, valljuk be, eszünkbe jut a munkamániás kollégánk/vezetőnk (főnökünk), aki energiát és időt nem kímélve dolgozik napi 10-12-14 órában, szabadsága alatt és a hétvégéken természetesen elérhető, és sokszor dolgozik ünnepnapokon is…A másik asszociációm az állandóan tevékeny, buzgó típus, aki mindig ott van, hogy segítsen, hogy előrelendítsen, hogy megoldja…mások helyett is.

Nemhiába az irónia. A munka hőse nem szimpatikus.

Értelmezhető-e a hős pozitívan a munka világában?

Egy idézet Philip Zimbardótól:
„A hős (...) olyan személy, aki segített máson, annak tudatában, hogy t***e súlyos következményekkel és veszélyekkel járhat. Az önzetlenség, az adakozás a hős "light" verziója: nincs veszély, nincs kockázat.”

Vannak olyan szakmák, ahol a hősiesség igen könnyen értelmezhető. A teljesség igénye nélkül: a rendőrök, tűzoltók, mentők, katonák vagy az orvosok, ápolók esetében relatíve könnyebben megeshet, hogy hőssé válnak. A hős másik típusa kevésbé kockázatos, a „light” hősök megtalálhatók karitatív szervezetekben, oktatási, szociális területen, szolgálatokban. Kérdés, hogy a manapság oly népszerű és erősen javasolt IT, műszaki vagy gazdasági jellegű foglalkozásokban hogyan válhatunk hőssé? Szerintem nem lehetetlen ez sem, pl. egy vírustól megmenteni egy vállalatirányítási rendszert vagy egy olyan berendezést tervezni, ami sokak munkáját könnyíti meg, és akár még életet is ment...

Hősnek lenni jó, és manapság (is) népszerű. Azt pedig mindenki döntse el maga, hogy mennyit áldoz arra az erőforrásaiból, hogy kiteljesedjen a Superman vagy a Wonder Woman szerepekben.

A lényeg, hogy a munka hőse igenis lehet pozitív jelentéstartalmú.

31/01/2024

Különbségkereső

Nézd meg jól az alábbi képet. Több eltérést fedezhetsz fel a bal és a jobb oldali kép között.

Hány különbséget találtál?
Mit gondolsz, mi okozza az eltéréseket?
Melyik képet érzed magadhoz közelebb?

Amennyiben az utolsó kérdés kapcsán a jobb oldali képet választottad, +1 kérdés:

Mit tudnál másként csinálni?🙂

24/01/2024

Mobbing (ha van 3 perced…)

Hívják ezt a jelenséget többféleképpen. Munkahelyi bullying, munkahelyi pszichoterror vagy éppen mobbing. De ez mindegy is. A lényeg, hogy létezik. Röviden definiálva, mobbing az, amikor egy munkavállaló rendszeresen, hosszú időn keresztül közvetlen vagy közvetett támadásnak van kitéve a munkahelyén.

Pontos adatok nincsenek arról, hányan kénytelenek ezt napjainkban elszenvedni, hiszen igen gyakran elszigetelten vagy rejtve maradnak az esetek. Bár a szereposztó díványról mindannyian hallottunk már, sok esetben egy-egy nagyközönség elé tárt megrázó esemény világítja meg egy pillanatra a jelenséget. Ilyen volt néhány évvel ezelőtt a France Télékom leépítési hullámában a többtucatnyi öngyilkossági eset vagy egy amerikai katonai szervezet nyilvánosságra került megalázó beavatási szertartási videója. Amin egy másodpercig mindenki elborzad, elcsodálkozik, aztán megyünk is tovább. Az ott volt, ez meg itt van. Igen, itt is van.

Szerencsére nem minden munkahelyi pszichoterror ilyen látványos és tragikus, ettől függetlenül a csiszolatlan vagy éppen kifinomult bántalmazási technikák sok munkavállalót helyeznek komoly lelki nyomás alá. A mobbingstratégiák igen változatosak lehetnek: kiabálás, obszcén, trágár, sértő szóhasználat; lekezelő bánásmód; pletyka terjesztése; rosszhírnév keltés; kiközösítés, kommunikációs lehetőségek korlátozása; értelmetlen vagy önbecsülést sértő, méltatlan munkafeladatok; lehetetlen határidők adása; hatáskörmegvonás; jogkörök visszavétele; sms-ben, telefonon, emailben „dobált” indokolatlan utasítások/utasítgatások, fizikai agresszió (Leymann, 1992, Zapf, 2004.), és még sorolhatnám.

A lényeg, hogy a másik fél minél rosszabbul érezze magát.

Az elkövetők nem feltétlenül szenvednek mentális zavarban (bár a nárcisztikus vonásokat valószínűsítik egyes kutatások), de a szándék egyértelműen ellenséges és agresszív. Az is fontos, hogy ez nem feltétlenül nyílt agressziót jelent, hanem megjelenhet a jóindulat köntösében is, passzív-agresszív módon. A fentebb idézett France Télékom esetében szándékosan bántalmazták a kollégákat, hogy önként távozzanak a szervezetből. Szóval, egy költséghatékony, munkáltatói szempontból kényelmesebb leépítési eszköz is lehet, melynek célja az ellehetetlenítés, az önként távozásra bírás, elnézést érte, a „kicsinálás”. Emellett akkor is elkövetővé válhat valaki, ha számításból, félelemből, megfelelési vágyból, féltékenységből vagy státuszféltésből cselekszik.

Mit gondoltok, milyen szervezetekben gyakoribbak a mobbing esetek? Alapvetően szerintem ott, ahol azt megengedik a vezetők. Rejtve marad? Ritkán. A rendelkezésünkre álló adatok szerint a jelenség jellemzően az autokratikus, hierarchikus, bürokratikus szervezetekben fordul elő a leggyakrabban, de ez nem jelenti azt, hogy máshol nem találkozhatunk ezzel. Minden olyan szervezetben felütheti a fejét, ahol átmenetileg vagy tartósan megnövekedett munkafeladatokkal, túlterheltséggel, stresszel, bizonytalansággal szembesülnek a vezetők és a munkatársak egyaránt, tehát félelem és bizalmatlanság van a szervezetben.

A helyzet kezelésére nincs egységes recept, egyedi esetek, ennek megfelelően egyedi megoldások lehetnek. Ami garantálható, hogy minél tovább maradunk benne egy méltatlan, bántalmazó helyzetben, annál nagyobb a valószínűsége az egészséget is károsító stressztünetek megjelenésének. A következményként megjelenő mentális betegségek skálája széles, jellemzően depresszió, szorongás, kiégés, pánikbetegség alakulhat ki.

A határok meghúzása, az önérvényesítés, támogató társak és/vagy új utak keresése, a nyílt kommunikáció a bántalmazóval/a bántalmazó felettes vezetőjével vagy a bejelentés más módja segíthet, és persze, ha tudsz, mindenképp bocsáss meg.

A jelenség létezik, ne menjünk el mellette szó nélkül.

Kép forrása: Designed by Dooder / Freepik

17/01/2024

Szerinted?

A napokban olvastam, hogy a 2024-es év elsődleges HR fókusza a megtartás. Szuper hír. Akkor ez azt jelenti, hogy a munkahelyeken nagyobb figyelem kerül az idei évben a kollégák jóllétének növelésére.

Vannak kétségeim, hogy mennyire lehet ezt nagy általánosságban kijelenteni, alapvetően két okból. Az egyik, hogy ehhez valódi szándék kell a döntéshozók részéről, a másik, hogy büdzsé is.

Tételezzük fel, hogy mindkettő a rendelkezésünkre áll. Ebben az esetben sincs egyszerű dolgunk. Először is, kit akarunk megtartani – mindenkit/a kulcsembereinket/a tehetségeket…? Aztán, hogyan találjuk meg azokat az eszközöket, megtartási elemeket, amelyek tényleg működnek? Nem mindegy például, hogy milyen munkakörben dolgozik a kolléga; hol tart a munkavállalói életciklusban; melyik generáció tagja; és az életútnak is vannak szakaszai, eltérő prioritásokkal…

A legjobb tehát megkérdezni.

A legjobb, de tapasztalatom szerint ezt kevesen teszik. Egyrészt, mert nem teljesül az első és/vagy második feltétel, másrészt, mert nem adunk bizalmat a kollégáknak…félünk kiengedni a kezünkből a kontrollt. Szóval, egyfajta sablonos-dobozos megoldások születnek sok esetben, ha születnek.

Szeretném megjegyezni, hogy a megtartási elemek között véleményem szerint a fizetés és egyéb anyagi juttatások meghatározóak, és alapvető feltételnek tekintem. Az egyik szakmai portálon a múlt év végén egy cikk azt feszegette, hogy a fizetésemelés nem is olyan fontos, szükség van-e erre egyáltalán? (Ismert tény, hogy a fizetésemelés önmagában nem motivál hosszútávon.) Félre a tréfát: a méltányos fizetésnek és az anyagi ösztönzőknek a megtartó ereje vitathatatlan.

Csak épp ez nem elég. Szerintetek mi kell még?

10/01/2024

Inspirációink

Egyszer egy felsővezetőtől hangzott el, hogy egy bizonyos szint fölött (értsd: szervezeti hierarchiában) mindenkinek magának kell megtalálnia a saját motivációját.

Első hallásra meglehetősen cinikusnak éreztem ezt a véleményt. Elsőként az merült fel bennem, hogy itt, ugye, most nem arról van szó, hogy a klasszikus értelembe vett munkahelyi ösztönzők helyett/híján, dolgozzon csak minden vezető szorgalmasan a saját lelkesedésén? Mert a kettő nem ugyanaz.

Az elfogadó légkör, az illeszkedő feladatok, a támogatás a kollégáktól, vezetőtől, a fizetésemelés, stb. szükségesek a munkahelyi jóllétünkhöz. És – bár van ráhatásunk – alapvetően ezek fölött nem mi diszponálunk. Ezek olyan elégedettséget, motivációt, megtartást (f)okozó elemek, melyek fenntarthatják azt a bizonyos belső motivációt.

Kis átgondolást követően pedig egy kicsit elitistának éreztem a kijelentést. Milyen összefüggés van a szervezeti hierarchia és a munkavállalói motiváció között? Azon túl, hogy nyilvánvalóan más motivál egy beosztott kollégát és más egy vezérigazgatót, azért a szervezetben betöltött pozíciótól függetlenül mégiscsak az a legjobb, ha mindenki maga találja meg a saját motivációját.

A saját motivációink felfedezése és fenntartása felelősségteljes, komoly feladat. És helyetted nem is találja ki senki (jó esetben). Tehát a vezetői állítás ezen pontjával kifejezetten egyetértek. Amikor rátalálsz arra a bizonyos mozgatórugóra, akkor nagy a valószínűsége, hogy produktív, boldog és motivált vagy/leszel, mert az adott tevékenység, cselekvés elégedettséggel, boldogsággal tölt el.

Szerintem a flow-élményről mindannyian hallottunk már. Univerzális jelenségről beszélünk, tehát az életünk bármely területén találkozhatunk vele, így jó eséllyel a munkában is.

Ha még nem fedezted fel, itt az idő és egy rövid gondolatindító gyakorlat hozzá. (Daniel H. Pink nyomán)

31/12/2023

BÚÉK

A magánpraxisom mottójául Ernst Shackleton „Előre tekints!” jelszavát választottam. Nem mintha ez egy különlegesen eredeti gondolat volna, de életfilozófiának egyáltalán nem utolsó. Szóval, egyfajta rövid credonak megteszi.

Aki olvasta a déli-sarki expedíció történetét, azt tudja, hogy a sztori egy hihetetlen ambíciózus, optimista, állhatatos emberről, a jó vezetésről, jól megküzdő emberekről, csapatokról, összetartásról szól, akik rendszeresen számot vetnek az aktuális helyzetükkel a továbbhaladás (túlélés) érdekében.

Az év utolsó napja számvetésre késztet bennünket. Megállunk, és visszatekintünk arra, amit elértünk; arra, amit nem értünk el még; és arra is, amit nem értünk el, és talán el is engedtük…Azt gondolom, hogy ideális esetben nem ezen a napon gondolunk egy nagyot, és elkezdünk számot vetni az adott évben elért eredményeinkről, sikereinkről, kudarcainkról, hanem - bízom benne - megálltunk időnként év közben is, és picit értékeltünk, aztán módosítottuk vagy tartottuk az irányt.

Hiszem, hogy az aktuális helyzetünk, a jelenünk megértése visz tovább a vágyott jövő és a céljaink elérése felé. Ehhez pedig időnként nem csak előre, hanem vissza is kell, hogy tekintsünk egy pillanatra, hogy megbizonyosodjunk arról, jó irányba visz a belső iránytűnk.

BÚÉK

22/12/2023

Kellemes időtöltést, feltöltődést, pihenést kívánok!🎄

20/12/2023

Karácsonyi hangulat

Hetek óta a karácsonnyal - ajándékokkal, cuki manókkal, télapókkal, stb. - és a karácsonnyal járó stresszel van tele a média. Novembertől hangolódunk, készülődünk, aztán mégis minden évben többen úgy járunk, mint az útfenntartók télvíz idején, akik minden évben megteszik a szükséges előkészítő intézkedéseket az esetleges hóhelyzet esetére, aztán, amikor leesik az első hó (ha leesik), kiadják a közleményt, hogy erre sajnos nem voltak igazán felkészülve…

Szóval, valahogy mi is mindig így járunk, most is, pár nap van hátra, nehezen hiszem, hogy többségünk hátra dőlve, a kanapén elpihenve várja már a Jézuskát. Ehelyett letudjuk az utolsó határidős feladatokat, tervezzük a teendőket az új évre, lótunk-futunk az ajándékokért, és minden bizonnyal az utolsó leheletünkkel megsütjük még az első, második, harmadik tepsi süteményt is. Mindeközben talán az is megfordul a fejünkben, hogyan mondjunk majd udvariasan nemet a „Még egy szelet bejglit?” típusú kérdésekre.

Régóta foglalkoztat a gondolat: lehetséges, hogy egy kicsit szeretjük a karácsonyi stresszt. Mintha hozzátartozna a rohanás, a „jövőre biztosan nem így csinálom” mantra az ünnepi hangulathoz, picit megédesíti, csipetnyit megkeseríti, de mindenképp fűszerezi…

Emellett szerencsére rengeteg hasznos tanács kering körülöttünk, melyek segítenek felkészülni a nyugodt ünnepi időszakra, és megélni a lelassulást, békét, harmóniát. Ha ismerünk valamilyen relaxációs technikát, akkor relaxáljunk, sportoljunk, nevessünk, aludjunk, kiránduljunk, sétáltassunk kutyát, társasjátékozzunk, legózzunk…kérjünk segítséget…csináljunk bármit, ami jólesik (és nem sért másokat). Széles a kínálat, válaszd azt, ami jó neked, és örömet ad.

Érezd jól magad.

14/12/2023

Összetartozás, szeretet…

Mit jelent a munkahelyen a szeretet? Elsőre szokatlan lehet a két fogalom párosítása, de aki járt már munkahelyen, az tudja, hogy van szeretet a munkahelyen. Nem biztos, hogy így hívjuk, hanem inkább ilyeneket mondunk, hogy „nagyon kedvelem, bírom; szívesen ki szoktam kérni a véleményét; szeretem vele megbeszélni a feladatokat; rokonlelkek vagyunk”; „baráti a kapcsolat”. Sőt, a statisztikák szerint a szerelmi kapcsolatok 40%-a munkahelyi ismeretségből alakul ki. Na, ugye.

A karácsonyi vacsorák idejét éljük. Jó esetben nem ez az egyetlen csapatépítő alkalom egy évben, amikor munkaidőn belül vagy azon kívül közös időt töltünk el szeretett kollégáinkkal. Azt nem állítom, hogy az ilyen típusú összejövetelek a biztos receptek a problémák kezelésére, de ezek az események kétségtelenül hozzájárulnak a jó légkör kialakításához, fenntartásához, és véleményem szerint leginkább az együttműködések minőségére gyakorolnak nagyon jó hatást.

Tapasztalatból mondom, hogy kiváló fokmérője egy csapat/szervezet működésének, hogy hány kolléga csatlakozik önként és szívesen egy-egy ilyen programhoz. Azt gondolom, ez nem igényel sok magyarázatot.

De hogyan működik az a csapat, amihez valószínűleg jó szívvel kapcsolódunk munkaidőben és azon túl is?

Nekem az alábbi kulcsszavak jutottak elsőként az eszembe, de várom a Ti ötleteiteket is! 😊

12/12/2023

„Különös, milyen kevésre képes az ember egyedül.” (Sean Taylor)

Ambruzs Tünde szervezetpszichológus&coach

01/03/2024

14/02/2024

08/02/2024

31/01/2024

24/01/2024

17/01/2024

10/01/2024

31/12/2023

22/12/2023

20/12/2023

14/12/2023

12/12/2023

Cím

Telefonszám

Weboldal

Értesítések

A Rendelő Elérése

Parancsikonok

Megosztás

Kategória