08/02/2026
Miért félnek sokan elindulni egy önismereti vagy terápiás folyamatban, még akkor is, ha érzik, hogy szükségük lenne rá?
A tapasztalatom szerint ennek nem az az oka, hogy „nem akartok változni”, vagy hogy ne lennétek elég tudatosak. Éppen ellenkezőleg.
Sokan már rengeteget értenek magukról. Tudjátok, honnan jönnek a mintáitok, felismeritek az összefüggéseket, olvastok, tanultok, figyelitek önmagatokat.
És mégis… valami visszatart...
Az egyik leggyakoribb ok az, hogy a megértés maga is egyfajta kontroll lehet.
Amíg értem, mi történik velem, addig a fejemben maradok.
Amíg elemzek, addig nem kell igazán megmozdulnom.
Amíg „tudom”, addig biztonságban érzem magam, még akkor is, ha közben semmi nem változik.
Ez nem hiba.
Ez egy nagyon intelligens túlélési stratégia.
A változás ugyanis nem ott kezdődik, ahol mindent átlátunk, hanem ott, ahol már nem tudunk mindent előre kiszámítani.
És ez ijesztő lehet.
Mert egy valódi önismereti vagy terápiás folyamat nemcsak megértést hoz, hanem következményeket is: más döntéseket, határhúzást, elengedéseket, új működéseket.
Sokan nem magától a terápiától féltek, hanem attól, hogy ha valóban változni kezdetek, akkor az életetek bizonyos részei már nem maradhatnak ugyanazok.
Holisztikus szemléletű kísérőként én azt látom, hogy a félelem ebben a pontban teljesen érthető. Nem sürgetni kell, nem „rábeszélni”, hanem biztonságot teremteni. Olyan teret, ahol nem kell sietni, nem kell készen lenni, és nem kell mindent fejben megoldani.
A változás nem erőből történik.
Hanem akkor, amikor az idegrendszer, a test és a lélek is elég biztonságban érzi magát ahhoz, hogy mozduljon.
És néha az első lépés nem az, hogy beleugrunk valamibe, hanem az, hogy őszintén kimondjuk magunknak:
„Ezt már értem… és most valami másra van szükségem.”
Ha most őszintén magadra figyelsz:
vajon mitől félsz valójában jobban, a változástól, vagy attól, ami a változással járna?
Szeret***el, Kinga 💜
Kép Pinterest