04/02/2025
Szerethető vagy
A múlt héten láttam a Szerethető című filmet a barátnőmmel.
Miközben nézed már megérint, de valójában másnap hat igazából, mert csak másnap mered közel engedni és megengedni magadnak az érzéseket. Amik nehezek. A másnaposság pedig mindig rendkívül fájdalmas. A másnaposság ebben az esetben ráadásul az az elhúzódó fajta, viszont így szépen lassan feldolgozod, megérted az egészet, együttérzel magaddal és már tudod, hogy ez most kell, mert méregtelenítesz. A méregtelenítésben meg jön minden, ami méreg volt, düh, kiszolgáltatottság, gyász, szomorúság és társaik. Talán a vége majd tényleg a szeretet lesz.
Mert:
aki igazi figyelmet sosem kapott,
aki sosem volt elég jó,
akit állandóan csak kritizáltak,
aki nem tudott megfelelni,
akit sosem dicsértek, vagy sosem jól,
akit sosem bátorítottak,
akit mindig csak hibáztattak vagy számon kértek,
akit bántalmaztak, fizikailag vagy verbálisan,
aki nem érezte magát megtartva és biztonságban,
aki nem érezte, hogy őt igazából akarták,
akivel nem tudtak mit kezdeni,
aki valójában csak útban volt,
ő azt érzi, hogy nem szerethető.
Ha pedig azt hiszed, hogy nem vagy szerethető, akkor az egy állandó szorongásforrás. A szorongás pedig egy folyamatos bizonytalanságot okoz. Munkában, párkapcsolatban, barátként vagy később szülőként egyaránt.
Bizonyítási kényszered lesz, teljesítménykényszered, megfelelési kényszered, bármilyen kényszered. Imposztorszindrómád. Magadat hibáztatod a szüleid boldogtalansága miatt. Kapcsolatfüggő leszel, társfüggő, szerelemfüggő, szexfüggő, játékfüggő, evésfüggő, bármilyen függő. Függsz valamitől, mert függsz a mások figyelmétől és nem csak a mások, hanem a helyettesítők is adnak neked valamit. Persze nem azt, ami igazából kellene.
De te éhes vagy. Csak éppen másra.
Függsz mások kedvétől, hangulatától, kedvességétől is. Állandó visszaigazolást keresel. Úgy határozod meg magad, hogy figyelnek-e majd rád. Mondjuk, hogy eléggé sikeres vagy-e a munkádban. Vagy van-e pasid. Vagy nőd. Vagy hogy hány van. Vagy, hogy kik ők.
Persze közben amit csinálsz, ahogy élsz, az valójában önszabotázs, mert mielőtt igazából sikeres és jól lehetnél, mindig behúzód a kéziféket, hiszen a siker az neked ugyanúgy nem jár, mint a szeretet. Nem csak a munkában nem jár, hanem a párkapcsolatban sem. Nem a megfelelővel kapcsolódsz. Elválsz. Szeretőt tartasz. Szerető vagy. Megtanulsz inkább szenvedni, és azt szeretni, magad helyett.
El sem tudod hinni, hogy téged lehet szeretni.
Önmagadért.
Csak úgy.
Nálam nem jelent bonyolult dolgot a feltétel nélküli szeretet, csupán ennyit. Hogy nem kell ahhoz, semmi extrát letenni az asztalra, hogy elismerjenek és szeressenek.
Mindannyiunk élete a szeretetről szól, arról, hogy elég szerethetőnek érezzük-e magunkat vagy sem. Ez a központi kérdésünk, ez minden motivációnk alapja. A szív.
Hogy miért? Nagyon egyszerű, a szerethetőség garantálja az életben-maradásunkat, ami pedig egy rettentő mély ösztön, ez teljesen nyilvánvaló mindenki számára. Ha szerethető vagy, akkor tudsz érvényesülni.
A szeretet az élet záloga?
Ha szerethető vagy, kellesz, akkor jó vagy, ha nem, akkor elvesztél, ez az érzésed. Ezért aztán egész életedben tepersz a szeretetért, bármi áron meg akarod kaparintani és bizonyítani, hogy érdemes vagy rá. Te életrevaló akarsz lenni.
Pedig a szeretetért nem kellene küzdeni, azt nem kell kiérdemelni. Ahhoz nem kell semmi pluszt tenni, az önmagában van. Az adott. Születésedtől fogva alanyi jogon jár neked.
Akkor is jár, ha néha hülyeséget csinálsz. Ha kiöntöd. Ha elrontod. Ha egyest hozol. Ha nem mész haza időben. Ha nincs kész a leckéd. Ha nem mentél el edzésre. Ha harmadik lettél. Ha nincs rend a szobádban. Ha rossz kedved van. Ha nem tudsz sütnifőzni. Kötni. Ha elhagyod a tolltartód vagy a kulcsod. Vagy ha nem találtad meg a rák ellenszerét, vagy nem tudsz könyvet írni az életedről.
Rengeteg kompromisszumot kötsz majd meg, csak azért, hogy szeressenek. Az életed egy kész színjáték. Egzotikus helyekre utazol, posztolod, egzotikus emberekkel találkozol, posztolod, egzotikus dolgokat eszel, posztolod. Csak, hogy egy picit is magadra irányítsd a figyelmet, csak, hogy egy pillanatra is különlegesnek érezhesd magad. Olyannak, akit szeretnek. Pedig a speciális nem kell a szeretethez.
A közösségi média nem könnyíti ezt meg.
A kapcsolódások terén óriási nehézségekkel vagy, mert félsz igazából megnyílni, félsz megmutatni magadat a másiknak, hiszen nem is tudod elképzelni, hogy önmagadért bárki is képes lenne téged szeretni. Ezért nehezen tudsz kapcsolódni, kötődni, elköteleződni.
Nem akarsz hibázni. Attól rettegsz.
Ezért van, hogy játszmázol, számító és kiszámíthatatlan vagy egyszerre, és csak a dráma nyelvén értesz. Azt érted, ha hintáztatnak, vagy ha kihasználnak.
Minden más unalmas, a stabillal nem tudsz mit kezdeni.
Ráadásul referenciapontnak használsz olyan embereket, akiket nem kellene. Pedig nem fontos, hogy mindenki szeressen, ha azt érzed, valaki nem szeret, az még nem a világ vége, nem mond rólad semmit, viszont lehet, róla igen. Lehet, ő nem tud szeretni, mert őt sem szerették jól.
Ennek az egésznek az eredménye az, hogy rengetegen vannak egyedül, vagy sok az őszintétlen vagy bántalmazó, a nem egyenrangú kapcsolat.
Sokan elválnak, felmondanak a problémák miatt, aztán újra ugyanazokkal a problémákkal találkoznak a következő párkapcsolatukban, munkahelyükön.
A nem-szerethetőséget cipeljük magunkkal egy életen át akár. Pedig keserű teher.
A Szerethető egy gyönyörű film és megérthető belőle sok minden, igazi őszinte, máz nélküli mozi.
Egy biztos, te szerethető vagy és ehhez nem kell senkinek sem a visszaigazolása. Mert mindenki saját maga tükre, nem másé.
A jóga ebben segít, nem csak megérteni, hanem meg is haladni a hitrendszert, mert a jóga által a nem szerethetőnek hitt ént hagyjuk el.
A film központi zenéje is erős, beteszem a bejegyzés alá.
Brávácz Alexandra
