12/02/2026
Was it a coincidence that this image once came to my mind?
In 2017, I hadn’t seen anything like it. It wasn’t a trend. There was no strategy behind it. I just felt it. Today I know — it represents balance for me.
Ten years ago, sport defined who I thought I was. Performance. Competition. Results. I believed strength meant achievement.
Then at 24, I became a mother of twins. Postpartum depression followed. Identity shifts. Uncertainty. That’s when I learned that strength isn’t always visible. Sometimes it’s simply getting up. Trying again. Not giving up.
At 27, movement was no longer a goal. It became an anchor. That’s how was born — not as a planned brand, but out of necessity. A space where surgery, setbacks, mental lows, and rebuilding could be spoken about honestly.
In 2025, bilateral pulmonary embolism changed everything again. That was the moment I decided I couldn’t talk about movement as inspiration alone. I needed to understand it, measure it, ground it in science. That’s when I became a wellbeing and certified stretching & flexibility coach.
Today, I don’t teach movement as a goal. I teach it as a natural state.
When I look back at this image now, I see that I was already building balance. Not the kind where everything is easy — but the kind where you hold yourself steady even when the weight increases, especially internally.
Life offers opportunities. We decide who we want to become.
Don’t let others define who you should be. Don’t let them tell you what you’re good at. You’re strongest in what feels “natural” to you. That’s your superpower — it feels so effortless you barely notice it.
It rarely works on the first try. Almost never. But if you keep getting up, you slowly become the person you once hoped to be.
Don’t measure yourself against others.
Become your own role model.
Life will take care of the rest. 🫂 I believe in You ☀️
A véletlenen múlt, hogy anno kipattant a fejemből ez a kép?
2017-ben nem láttam sehol ilyet. Nem inspirált trend. Nem volt mögötte stratégia. Csak éreztem, hogy ezt szeretném megörökíteni. Akkor még nem tudtam, hogy ez több lesz egy fotónál.
Ma már tudom.
Számomra az egyensúlyt jelenti.
10 évvel ezelőtt még a sport határozta meg, kinek érzem magam. Közel három évtized mozgás, 10 év versenysport, magyar bajnoki címek. A teljesítmény volt a mérce. Azt hittem, az erő ezt jelenti.
Aztán 24 évesen ikres anyává váltam.
És vele együtt jött egy időszak, ami újradefiniált mindent. A szülés utáni depresszió, az identitáskeresés, a bizonytalanság.
Felismerések sora segített abban, hogy észrevegyem: az erő nem mindig látványos.
Néha csak annyi, hogy felkelsz.
Hogy újra próbálod.
És nem adod fel.
27 évesen számomra a mozgás már nem cél volt. Kapaszkodó lett.
Nem brandet akartam építeni. Csak túlélni. Így született meg az – nem tervezett márkaként, hanem szükségből. Egy térként, ahol őszintén lehet beszélni műtétről, nőgyógyászati és anyai kihívásokról, mentális mélypontokról is. Ahol nem tökéletes eredmények vannak, hanem őszinte elfogadás és valódi fejlődési mérföldkövek.
A közösség gyorsan növekedni kezdett – és felelősségre nevelt.
Köszönöm nektek.
2025 májusában kétoldali tüdőembólián estem át.
Ez igazán mély fordulópont volt az életemben.
Ekkor vált végleg világossá, hogy a mozgásról nem beszélhetek pusztán inspirációként vagy szükségletként. Tudnom kell, értenem kell, mérnem kell. Így lettem wellbeing coach, minősített stretching & flexibility coach, és indultam el a kutatás irányába.
Ma már nem célként tanítom a mozgást.
Hanem alapállapotként.
És ha visszanézek erre a képre…
gyerekek a vállamon, stabil tartás, belső fókusz…
látom, hogy már akkor is ezt építettem.
Az egyensúlyt.
Amire nap mint nap törekszem.
Nem azt, hogy minden könnyű.
Hanem azt, hogy akkor is megtartom magam, amikor a súly nő – leginkább belül.
Az élet lehetőségeket kínál.
Mi pedig eldönthetjük, kik akarunk lenni.
És itt jön a legfontosabb:
ne mások határozzák meg, kinek kellene lenned.
Ne más mondja meg, miben vagy igazán jó.
Fókuszálj arra, hogy te kivé akarsz válni.
És figyelj…
abban vagy a legjobb, amire azt mondod: „áh, ez természetes.”
Amiben nem érzed az erőfeszítést, mert annyira önazonos.
Ott van a te szuperképességed.
Csak annyira természetes neked, hogy észre sem veszed.
Nem törvényszerű, hogy elsőre sikerül. Sőt – szinte sosem elsőre.
De ha elesel, és képes vagy felszívni magad…
ha dolgozol magadon…
ha nem másoknak akarsz bizonyítani, hanem saját magadnak…
akkor lépésről lépésre azzá válsz, aki lenni akartál.
Ha visszatekintek 10 évre, nem az számít, hányszor estem el testileg, lelkileg vagy szellemileg…
hanem az, hogy minden alkalommal felálltam.
Ne másokhoz mérd magad.
Válj önmagad példaképévé.
Viselkedj úgy minden pillanatban, akivé válni szeretnél.
A többit pedig elrendezi az élet.
Én hiszek benned 🫂
