10/11/2025
Magamat választom.
Egy egyszerűnek tűnő kijelentés, amit évtizedeken keresztül egyszer se tudtam kimondani. Sem magamnak, sem másnak.
Az, hogy most nap mint nap magamat választom, nálam nem egy szlogen, optimista hozzáállás, vagy egy pozitív életérzés, hanem egy kitartó önismereti munka eredménye.
Amikor 40+-osan életemben először önmagamra szavaztam, akkor gyors ütemben vesztettem el a (látszat)barátaimat, a családom jó részét, az anyagi biztonságomat és a talpam alól a talajt. Túlzás nélkül mondhatom, hogy az egész addigi életemet.
Mi volt ebben a legrosszabb?
A belátás.
Villámcsapásként ért a felismerés, hogy még soha sem tettem úgy igazából magamért semmit se, és ha választanom kellett mások és a saját magam érdekei között, akkor maradéktalanul másokét választottam.
Egy hosszúra nyúlt, bántalmazó házasságban ragadtam, évek óta ellátás nélküli munkanélküli voltam, pánikrohamokkal küzdöttem és olyan szintű depresszióba süllyedtem, amiből nem találtam kiutat.
Mi volt ebben a legjobb?
A belátás.
Mert abban a pillanatban, hogy lehullt a szememről a rózsaszín, vagy inkább sötét lepel, évtizedek óta először felszabadultam és könnyebben tudtam lélegezni is. Bár bevallom, eleinte többször ziháltam, hisz annyira új volt még az érzés, hogy akár magamat is választhatom.
Mégis, a belátás lehetőséget adott arra, hogy változtassak az életemen, és fuldoklás, pánikrohamok, depresszió nélkül éljek. Talpra álltam.
Hiszek benne, hogy az az út, amin járok, egyre szélesebb és szélesebb lesz, és minél többen járunk rajta, annál többen mondhatjuk majd azt, hogy: Most már elég!
Magamat választom!
Végre!
Ha úgy érzed, hogy te is szeretnél rálépni erre az útra, akkor tarts velem!
Burek Edina
Kép forrása: Pexels
