Ventus Pszichológiai Központ Pécs

21/01/2026

Mik azok a sémamódok? (Sématerápiás Sorozat 1.)

A sémamódok olyan belső állapotok, amelyek meghatározzák, hogyan érezzük magunkat, hogyan gondolkodunk és hogyan viselkedünk egy adott pillanatban. Nem szerepek és nem személyiségjegyek, hanem gyorsan aktiválódó reakciók, amelyek gyakran automatikusan lépnek működésbe, feszült vagy másként megterhelő helyzetekben.

Egyes módok a gyermekkori szükségleteinkhez és sérüléseinkhez kapcsolódnak, mások a túlélésünket szolgáló stratégiák. Vannak olyan módok is, amelyek belső kritikus hangként jelennek meg, és olyanok is, amelyek az egyensúlyt, a gondoskodást és a reális döntéseket képviselik.

Mindannyiunkban több sémamód él, és nem az a cél, hogy megszabaduljunk tőlük, hanem hogy felismerjük, mikor melyik van éppen „elöl”. A változás első lépése, hogy már nem automatikusan reagálunk, hanem észrevesszük, ha egy régi mintázat aktiválódott.

21/01/2026

☝Sokak érdeklődését kelti fel a modern pszichológiának egyik legnagyobb tudományos vívmánya, a sématerápia. Sématerápiás Sorozatunkban betekintést engedünk a módszer rejtelmeibe.

💭Mit jelentenek a sémák és a sémamódok, hogyan alakulnak ki, és hogyan lehet velük dolgozni úgy, hogy több választásunk, több belső szabadságunk legyen?

Az első lépés: megérteni, mi zajlik bennünk – ítélkezés nélkül, kíváncsian. Így indulhat el a változás. Kövessetek figyelemmel! ☺️

A kép forrása: Rogan Brown.

30/12/2025

❄ Egy sóhaj: „Huh, ez fárasztó volt.”
❄ Egy felkiáltás: „Milyen klassz ez a zene!”
❄ Egy érintés: „Szia.”

💭 Ezek kapcsolódási felhívások. És minden válasz - egy mosoly, egy mozdulat, egy hangsúly - téglák a közös hídon. Nem az számít, mekkora a gesztus. Az számít, visszanézünk-e rá, amikor a másik felénk fordul. 🌘🌒

23/12/2025

🎁Válassz ki az év összes hátralévő napjára egyet! 🔔Vagy válassz ki minden napra egy másikat! 💝

🎄Tőled fényes az ünnep. 💫💫💫

20/12/2025

Az év végén hálával tekintünk vissza a közösen bejárt útra. Köszönjük a bizalmat és az elköteleződést! Jövőre találkozunk!

16/12/2025

💫 Ma egy izgalmas képzeletgyakorlatra hívunk, hogy hozzáférj ahhoz az erődhöz, amire most a legnagyobb szükséged van. 💫

1️⃣ Hunyd le a szemed és tedd fel magadnak a kérdést: “Mire lenne most legnagyobb szükségem az életemben?” (Bátorságra, határokra, nyugalomra? Játékosságra, erőre, bölcsességre, esetleg másra?)

2️⃣ Képzeld el, hogy ez a minőség egy állat alakjában jelenik meg.
– Melyik állat hordozza ezt a tulajdonságot?
– Mi teszi őt ideális szövetségeseddé?

3️⃣ Képzeletben figyeld meg a választott állatod tulajdonságait:
– Hogyan mozog, hogyan reagál a világra?
– Hogy védi meg magát?
– Miben különösen jó?
- Hogyan fejezi ki önmagát?

4️⃣ Keresd meg a kapcsolatot közted és közte:
– Mit üzen számodra?
– Mit tanulhatsz tőle?
– Hogyan támogatna épp ebben az életszakaszban?

5️⃣ Válassz ki egy helyzetet a közeli jövőből, amikor tudatosan előhívod ezt a minőséget. Képzeld el, hogy a helyzetben úgy vagy jelen, ahogy vágytál rá. Tapasztald meg, hogy milyen, amikor megvalósul és tárold el magadban az élményt.

💫 A segítő állatodat ezentúl bármikor felidézheted.

Kép: Diana Catchpole

12/12/2025

"Amikor bántanak valakit, akkor nem tanul, csak túlél.
Nem lesz belátó, vagy megbánó, nem fejlődik, túlél."

„NEM KELL ŐKET ANNYIRA SAJNÁLNI, BŰNÖZŐK!”

Lehet, hogy most sokaknak érdekében áll relativizálni a gyerekek bántalmazását, de fontos, hogy ennek is lássuk az etikai és nevelési szempontjait is. Ezért néhány gondolat arról, miért elfogadhatatlan a gyerekek bántalmazása egy javítóintézetben is.

A bántalmazás elsőre hatékony eszköznek tűnik.
A bántalmazott gyerek hallgat, megtörik, engedelmeskedik.
De ez nem nevelés, hanem félelmen alapuló kontroll.

A félelem fegyelmez, de nem tanít meg valóban fontos dolgokra.
Például: önszabályozásra, felelősségvállalásra, együttműködésre, empátiára, kötődésre.
Azt viszont megtanítja, hogy érdemes elkerülni a lebukást, hogy hasznos hazudni, hogy először kell támadni és hogy nem biztonságos érezni.

„DE ŐK MÁR ELEVE ERŐSZAKOSAK VOLTAK!”

Igen, lehet, hogy igaz.
Éppen ezért nagyon nem mindegy, hogy nekik mit tanítunk.
Ha erőszakot tanítunk, akkor azt tanulják meg, hogy az erősebbnek van igaza.

Lehet, hogy ettől az intézetben fegyelmezettebb lesz és tiszteletben tartja az erősebbet és azt, akinek hatalma van.
De biztos, hogy azt akarjuk, hogy miután kikerül onnan, ugyanezt képviselje? Hogy az erősebbnek van igaza? Hogy aki először agresszív, vagy először üt, az nyer?

Amikor bántanak valakit, akkor nem tanul, csak túlél.
Nem lesz belátó, vagy megbánó, nem fejlődik, túlél.

Amit mégis tanul, az erőszak, a szégyen, a gyűlölet, az érzelmi eltávolodás, a bizalmatlanság és az agresszió.
Azt tanulja, hogy a világ veszélyes, és gyakran úgy érezheti, hogy csak abban dönthet, hogy áldozat lesz vagy bántalmazó.

A bántalmazás eredménye lehet, hogy megtörik a fiatal, engedelmessé válik, de belül kiürül, dühös lesz, szégyennel teli és ügyesen megtanulja elrejteni a gondolatait és érzéseit, hogy túléljen.
A bántalmazás másik eredménye lehet, hogy megtanul védekezni, visszatámadni, először ütni, agresszívebbnek lenni. A rendszer, amelyben él, ebből ért.

Sem neki, sem a társadalomnak nem jó egyik út sem.
Ha azt szeretnénk, hogy kikerülve onnan ne bántson másokat, akkor emberséggel kell vele bánni.

BŰNTUDAT ÉS SZÉGYEN

A bűntudat azt üzeni, hogy rosszat tettem.
A szégyen azt üzeni, hogy rossz ember vagyok.

A bűntudat fontos, mert változást hozhat: legközelebb csinálhatom máshogy, javulhatok, fejlődhetek, válhatok jobb emberré.
A szégyen viszont rólam szól, nem csak a tetteimről. A szégyen bezár, dühössé és cinikussá tesz.

Ha valaki azt érzi, hogy ő selejt, menthetetlen, eleve bűnöző, akkor miért is kellene törődnie másokkal? Ha a világ eleve rossznak tekinti őt, akkor miért kellene a szabályokat betartania?

Így rombol a bántalmazás és így hoz létre még több erőszakot.

„DEHÁT ŐK IS BÁNTOTTAK MÁSOKAT!”

A felelősségre vonás fontos és szükséges. Kellenek a következmények.
Ugyanakkor a bántalmazás nem következmény, hanem bosszú.
A bosszú rövid távon lehet kielégítő, de hosszú távon ugyanazt a kört erősíti:

Az üzenetet, hogy a megoldás az erőszak.

Ha nem akarunk áldozatokat, akkor ne tanítsuk az erőszakot.
Nem az a kérdés, hogy mit érdemel valaki a tetteiért, hanem az, hogy mi történhet vele, amitől csökken az esélye, hogy újra bántalmazó lesz.

„MI MÁST TEHETNÉNK?”

Elég sok mindent tehetünk a bántalmazás helyett.

Meghatározhatunk olyan határokat, amelyeknél nem a bosszú a cél, hanem az, hogy legyenek következmények, ha valaki nem tartja be őket, de közben emberként bánunk egymással.
Lehetnek olyan következmények, amelyek segítenek megtanulni felelősséget vállalni.
Lehet szó jóvátételről, munkáról, szabályok betartásáról, ezeknek nem kell megalázónak lenniük.

Lehet tanítani készségeket, azt, hogy az agresszión kívül vannak más eszközök, és általában csak jobb eszközök vannak. Például indulatkezelés, kommunikáció, konfliktuskezelés, stresszkezelés stb.

Lehet kapcsolati biztonságot nyújtani, olyan emberi kapcsolatot építeni, ahol a fiatal megtapasztalja azt, hogy van legalább egy biztonságos felnőtt, akiben megbízhat, akire számíthat.

Az erőszak gyorsnak tűnő megoldás, a bizalom nagyon lassan épül, ezért kiemelten fontos, hogy megtapasztalják azt, hogy ilyen van, hogy ez lehetséges, hogy ezt később is érdemes keresni és törekedni rá.

Ezen is múlik, hogy később, évek múlva, felnőttként egy konfliktusban tud-e erőszak helyett más utat választani.

A BÁNTALMAZÁS TEHÁT NEM NEVEL

A bántalmazás csendes túlélésre késztet, és arra tanít, hogy az ember arra törekedjen, hogy ne áldozat legyen, hanem bántalmazó.
Hogy ő üssön először, hogy ő legyen az erőszakosabb, akitől félnek, és ne neki kelljen félnie.

Ha ezt tanítjuk neki, akkor ezt tanulja.

Fontos, hogy ezekben a fiatalokban az embert lássuk és fontos, hogy nekik is, és nekünk a társadalomnak is közös érdekünk, hogy lássuk bennük az embert és ne erőszakra tanítsuk őket, hanem emberségre.

Ha úgy érzed, hogy fontosak ezek a gondolatok, akkor kérlek oszd meg ezt a bejegyzést.
Ha szeretnél hasonló írásokat olvasni, akkor kövesd az oldalamat.

02/12/2025

🌑A trauma nem romantikus történet. Megviselt, széttört, árnyékot vetett a belső világodra.
🕊️És mégis: lassan, finoman új hajtások jelentek meg a törések mentén.
💛A poszttraumás növekedés nem azt jelenti, hogy „minden így volt jó”. Nem a „pozitív gondolkodás” eredménye. Hanem lassú újratanulása annak, hogy a világban van hely számodra.
🌿És ahogy megtanuljuk elfogadni, hogy ami történt, az megtörtént, lassan rátalálunk arra is, mi születhet abból, amit soha nem akartunk átélni.

Kép: Yasmin Hayat

25/11/2025

🖤🌙Sokunknak ismerős élmény a családi kapcsolatok ambivalenciája. A családi kapcsolati háló gyakran véd és sebez egyszerre.

🪞A közösen megélt történetek elkerülhetetlenül formálják az identitásunkat: megtanítják, kik vagyunk, és néha azt is, hogy kik nem szeretnénk lenni.

🖤🌙A lelki egészség egyik fontos lépése, hogy megengedjük magunknak: a családtagjainkhoz fűződő kötődésünk nem mindig egyértelmű és nem mindig könnyű.

🪞Ahogy újraírjuk a saját történeteinket, nem akarjuk kitörölni a múltat. Ahogy új határvonalakat rajzolunk, nem elszakadni készülünk. A felelősség visszaadásával pedig nem bűnbakot keresünk.

Kép: Rama Duwaji.

20/11/2025

🍂Néha az újrakezdés nem nagy döntés, csak egy lélegzet.
A test megnyugszik, az idegrendszer újrahangolódik, és máris egy kicsit másképp látunk mindent.
🍂A lassú, mély légzés aktiválja a bolygóideget, amely az idegrendszer „fékje”. Egyetlen mély levegő képes csökkenteni a stresszválaszt, és segít, hogy újrakezdjük.

14/11/2025

„Azt hiszem, furcsa vagyok...”
Jó hír: a pszichológusnál ez nem hiba, hanem normalitás. Terápiában tanulhatjuk meg, hogy a furcsaságaink gyakran épp a túlélés zseniális formái voltak, és most már lehet velük kicsit szabadabban, rugalmasabban élni.

08/11/2025