15/11/2025
Ha nem tudod azt, hogy ki vagy, és nem emlékszel arra, hogy miért érkeztél ebbe a világba, akkor akarva-akaratlanul mások álmait éled. Azt a szerepet veszed fel, amit beléd programoztak, még mielőtt tudatosan észlelhetted volna a világot. Egy gondolatokból, félelmekből és elvárásokból felépített ösvényen jársz, amely nem a tied, de olyan régóta lépkedsz már rajta, hogy már nem is kérdőjelezed meg annak az igazságát.
Mert a forma világában érkezve a legelső tanítás nem az volt, hogy befelé figyelj, hanem az, hogy alkalmazkodj. Illeszkedj be a formák világába. Légy olyan, amilyennek a többiek látni akarnak.
Így hát kialakul benned egy kép önmagadról – egy szerep, amit évtizedekig csiszolsz. De ez a kép mindig mások véleményének a tükrében alakul. Még akkor is, ha látszólag lázadsz ellene, valójában csak annak az ellentétét építed, amit kaptál – de még mindig ugyanarra a tengelyre fűzve.
Az elme pedig, amely ebben a környezetben formálódott, nem tud másból építkezni, csak abból, amit beleprogramoztak. Így gondolkodsz, így döntesz, így félsz és így remélsz – egy mások által megformált rendszer logikája szerint.
És mivel nem tudod, ki vagy valójában, keresel valamit, amiben értelmet találhatsz. Egy célt, egy életutat, egy igazolást, hogy a létezésednek értelme van.
De ha ez a keresés nem a belső felismerésből indul ki, hanem csak az elme által kínált alternatívákból választasz, akkor csupán újabb formák, újabb álmok, újabb identitások láncolatát követed – miközben a csendes, valódi jelenléted továbbra is érintetlenül vár benned.
A kérdés tehát nem az, hogy mit kellene csinálnod, vagy milyen külső célt kellene elérned – hanem az, hogy tudod-e azt, hogy honnan jössz. Tudod-e, mi az a belső forrás, ami a formák mögött él.
Ha ez nem tudatosodik benned, akkor minden cselekedeted egy külső sablon szerint történik. És bár lehet benne siker, teljesítmény, elismerés – nem lesz benne otthonosság.
Mert az, aki vagy, még mindig nem jelent meg benne. Csak egy kép, egy viselkedésminta, egy „én-képviselet” játszik az élet színpadán – te magad, a forma mögötti tudatosság, pedig csendben figyel, és vár.
Vár arra, hogy felébredj. Hogy megállj egy pillanatra, és kimondhatatlan őszinteséggel szembenézz azzal, hogy az az élet, amit eddig éltél, nem biztos, hogy a tied volt.
És hogy a valódi élet csak ott kezdődhet el, ahol felteszed a kérdést, amelyet senki nem tud megválaszolni helyetted: ki vagyok én valójában? És mi az, ami bennem él, túl minden nevelésen, tanításon, kondicionáláson – sőt, még a gondolatokon is?
Ez a kérdés nem vár választ, hanem egy csendet hív elő benned. De ebben a csendben kezdődik el az igazi emlékezés.
Azé, aki sosem felejtett el téged. Aki mindig is ott volt – a szemeid mögött.
Részlet Frank M. Wanderer új könyvéből A TUDAT TANÍTÁSAI a spirituális úton lévőkhöz
INNEN INGYEN LETÖLTHETŐ A TELJES KÖNYV
https://kulcsok.wordpress.com/2025/06/27/frank-m-wanderer-a-tudat-tanitasai-a-spiritualis-uton-levoknek/
