Fitblast Kovács László personal trainer

Home
Fitblast Kovács László personal trainer

A tudatos testformálás oldala! Online edzésterv , étrend összeállítás. Személyi edzés Pécsett

21/04/2026

Van a munkámnak egy csendesebb része is.
Amikor nem szól zene, nem csörögnek a tárcsák, és nincs ott senki a teremben — akkor ülök le, és összerakom azt, ami később működni fog.
Most például egy online edzéstervhez készítek magyarázó videót. Vágom, újranézem, visszatekerem, mert nem mindegy, hogy aki majd egyedül csinálja, pontosan értse, mit miért csinál.
Sokszor azt látom, hogy az emberek beleállnak valamibe, lelkesek, hajtanak… csak épp nem az van mögötte, ami az ő életükhöz passzolna. Ilyenkor jön az, hogy egy ideig megy, aztán elfárad, szétesik, elmarad.

Pedig nem a szándékkal van a gond,hanem azzal, hogy nincs mögötte egy olyan rendszer, amit tényleg elbír a hétköznap.

Nekem ez a része legalább annyira fontos, mint maga az edzés.
Hogy amikor valaki elindul, akkor ne csak jól induljon… hanem menjen is tovább.

13/04/2026

Ma egy kicsit más reggel van, mint a többi megszokott hétfő.
Szerintem sokféle gondolat kering most mindannyiunk fejében, attól függően, ki hogyan élte meg az elmúlt napokat.

Egy dolog viszont biztos: döntés született.

És ilyenkor talán még inkább érdemes visszatérni egy egyszerű gondolathoz: a saját életünk alakulásában továbbra is nekünk van szerepünk.
Ezt látom az edzésben és a diétában is.

A körülmények változhatnak, néha könnyebb, néha nehezebb haladni, de attól még az irány, amerre megyünk, nagyban azon múlik, hogy mit kezdünk azzal a helyzettel, amiben éppen vagyunk.

Nem minden rajtunk múlik, de az, hogy hogyan élünk benne, és mit hozunk ki belőle, igen.

Én azt kívánom, hogy mindenki hozza ki a saját életéből a maximumot, amit csak tud, abból, ami számára adott. Ehhez kívánok sok sikert.Hajrá! 💪

15/03/2026

Ma március 15. van.
Egy olyan nap, amikor általában a szabadságról beszélünk. A történelemről, a márciusi ifjakról, arról a bátorságról, ami akkor kellett ahhoz, hogy valaki kiálljon valami mellett.

Edzőként én egy egészen más oldalról szoktam látni az embereket.

A teremben teljesen mindegy, ki honnan jött, mit gondol a világról, vagy kire szavazott. Ott mindenki ugyanazért dolgozik: hogy egy kicsit jobb állapotba kerüljön fizikailag és mentálisan is.

És talán pont ezért gondolom azt, hogy a mindennapokban is érdemes vigyázni arra, hogyan beszélünk egymással.
Amikor valaki mindenáron meg akarja győzni a másikat egy politikai vagy világnézeti kérdésben, és nem tudja elengedni a témát, az a másik emberben gyakran feszültséget, szorongást vált ki. A szervezet ilyenkor stresszreakcióba lép, ami hormonálisan sem egy jó állapot.

Ilyenkor valójában nem a vélemények különbözősége a probléma, hanem az, amikor nem hagyunk teret a másiknak.
A demokrácia szerintem nem attól működik, hogy mindenki ugyanúgy gondolkodik, hanem attól, hogy el tudjuk fogadni: a másik ember másképp látja a világot.

És talán ez a testi és a mentális jólléthez is hozzátartozik.
Edzőként én a fizikai állapot javításán dolgozom, de a kettő gyakran együtt jár. Ha kevesebb a feszültség az emberek között, az a testre is hatással van.

Ma pedig legyen ez a nap inkább arról, amiről eredetileg szól.
A márciusi ifjakról.
A szabadságról.

És arról, hogy egymás mellett is lehet létezni.

11/03/2026

Van egy furcsa dolog az edzéssel kapcsolatban, amit az évek alatt vettem észre.

Amikor fiatal az ember, akkor a legtöbben azért edzenek, hogy jól nézzenek ki. Ez teljesen természetes. Az ember szeretne erős lenni, izmos lenni, látni az eredményt a tükörben.

Aztán telik az idő, jön a munka, a felelősség, a család, és az edzés szerepe valahogy átalakul.
Nem lesz belőle kevesebb értékű dolog, csak más jelentősége lesz.

Egy idő után inkább arról szól, hogy az ember megőrizze azt az állapotot, amiben még jól érzi magát a saját testében. Hogy legyen ereje, tartása, és ne érezze azt, hogy teljesen kicsúszott a kezei közül az irányítás.
Én legalábbis ma már így gondolok rá.

Nem versenyre készülök, nem akarok bizonyítani senkinek. Egyszerűen csak fontosnak tartom, hogy az ember ne mondjon le teljesen a saját testéről, miközben az élet többi részét próbálja egyben tartani.

10/03/2026

A bal oldali kép egy világbajnokság után készült.

Az a forma nem véletlenül néz ki úgy, ahogy. Egy versenyfelkészülés hónapokon át tartó, nagyon fegyelmezett munka: edzések, szigorú diéta, kevés kilengés, és sokszor a társasági élet teljes háttérbe szorítása.

Aki csúcsformát akar hozni a színpadon, annak egy időre szinte minden más háttérbe kerül.

A középső képen már egy egészen más élethelyzet látszik. Ott már nem versenyző vagyok, hanem apuka, aki nevel gyereket, az pontosan tudja, hogy innentől az idő, az energia és a prioritások teljesen máshogy rendeződnek.

A jobb oldali kép pedig ma készült.
Edzem ma is, figyelek magamra ma is, de az életem már nem arról szól, hogy minden körülmény között csúcsformát hozzak. Ott van a család, ott van a munkám, és ott vannak azok az emberek, akik bíznak bennem és hozzám járnak edzeni. A munka és a család közötti egyensúlyt megtalálni sokszor önmagában is komoly feladat.

És ez az a pont, amit szerintem sok fiatal versenyző vagy fiatal személyi edző még nem feltétlenül lát át teljesen. Amíg valaki nem tapasztalja meg a gyerekneveléssel járó felelősséget és lemondásokat, addig könnyű olyan elvárásokat megfogalmazni, amelyek a valós életben nehezen tarthatók.
Éppen ezért nagyon fontos az egyeztetés. Edző és vendég között is.
Arról, hogy kinek milyen az élethelyzete, mennyi ideje és energiája van, és hogy az adott körülmények között mi számít reális célnak.

Sokszor az az igazi eredmény, amikor valaki a család, a munka és az egészsége között képes megtalálni az egyensúlyt.

09/03/2026

Az egyik legnagyobb hiba az edzésben az, amikor valaki más életére írt programot próbál ráhúzni a sajátjára.

Ez a kép egy ilyen pillanat előtt készült. Épp egy online konzultációra vártam, és ilyenkor mindig eszembe jut, mennyire különböző élethelyzetből érkeznek az emberek.

Az edzés valójában nem a súlyoknál kezdődik, hanem ott, hogy valaki hogyan él. Milyen a munkája, mennyi ideje van a hétköznapokban, mennyire kiszámítható a napirendje, mennyi energiája marad a nap végére?

Ezek mind ugyanúgy részei az edzésnek, még ha nem is a teremben történnek.

Pont ezért nem hiszek az univerzális programokban. Ami az egyik embernél működik, a másiknál könnyen kudarcélmény lehet, egyszerűen azért, mert más az élethelyzet, más a terhelhetőség, és más az a keret, amibe a mozgásnak bele kell férnie.

Számomra az edzői munka egyik legfontosabb része éppen az, hogy ezt a különbséget figyelembe vegyük.

Nem az a cél, hogy papíron legyen tökéletes egy edzésterv, hanem az, hogy az adott ember életében működjön.

08/03/2026

Ma nőnap van, és ilyenkor sokszor virágok, kedves üzenetek és jókívánságok kerülnek elő.
De az edzőteremben az évek alatt azt láttam, hogy a nőknek sokszor nem a virágra van a legnagyobb szükségük, hanem arra, hogy legyen egy kis idejük saját magukra.

Mert a legtöbb nő, aki hozzám jön edzeni, nem azért jön, mert versenyezni akar, vagy mert tökéletes testet szeretne. Sokkal inkább azért, mert annyi szerepben kell helytállnia nap mint nap – dolgozó nőként, anyaként, társként –, hogy közben valahol háttérbe szorul a saját teste és az egészsége.
És amikor végre elkezdenek magukkal foglalkozni, akkor gyakran kiderül, hogy nem csak a testük változik. Több energia lesz, jobb lesz a közérzet, és sokszor az önbizalom is visszatér.

Úgyhogy nőnap alkalmából én leginkább ezt kívánom:
hogy minden nő találjon időt arra, hogy a saját testével és egészségével is foglalkozzon.
Mert az erő nem csak izomban mérhető.

Hanem abban is, hogy valaki képes törődni saját magával.

Boldog nőnapot kívánok minden nőnek!

05/03/2026

Ma hazafelé menet megakadt a szemem egy plakáton a buszmegállóban. Nagy betűkkel az volt ráírva: „Az elhízás betegség.” Alatta pedig a szokásos mondat, hogy keresd fel orvosodat, meg egy weboldal címe.

Ahogy mentem tovább, azon gondolkodtam, hogy ez a mondat tulajdonképpen igaz… csak közben valahogy mégsem mond el mindent.

Mert az elhízás valóban rengeteg egészségügyi problémával járhat együtt, ebben nincs vita. A gond inkább ott kezdődik, amikor úgy beszélünk róla, mintha maga a túlsúly lenne a történet eleje.

Pedig legtöbbször nem ott kezdődik.

Van, aki azért eszik többet, mert napközben alig jut ideje rendesen enni, és estére tör rá az éhség. Van, aki egyszerűen azt tudja megvenni, amit a pénztárcája enged, és ezek az ételek nem mindig a legjobb minőségűek.

Mások pedig egy nehéz élethelyzet, egy bántó kapcsolat vagy folyamatos stressz mellett keresnek valami gyors megkönnyebbülést – és sokszor az evés marad az.

Ezért érzem azt, hogy amikor azt mondjuk: „az elhízás betegség”, akkor valójában a történetnek csak a végét nevezzük meg.

A valódi kérdés inkább az, hogy mi az, ami odáig vezet?

Egy szétesett napi ritmus, rossz szokások, évek alatt kialakult minták. Sok apró döntés, ami külön-külön talán jelentéktelennek tűnik, együtt viszont egy idő után már látható következményekkel jár.

Az én tapasztalatom az, hogy amikor valaki elkezd ezen változtatni – nem hirtelen, nem drasztikusan, hanem fokozatosan –, akkor sok minden más is elkezd rendeződni. A mozgás például gyakran nem is a fogyással kezdődik, hanem azzal az érzéssel, hogy az ember újra jobban van a saját testében,
és talán ez az a pont, ahol a legtöbb változás valójában elindul.

24/02/2026

Tegnap bevásárlás közben összefutottam egy régi ismerősömmel, aki nem is olyan régen még élsportoló volt. Ma már az általános iskolába kíséri a kisfiát, és egészen más ritmusban él.

Beszélgettünk arról, hogy mennyire más az élet akkor, amikor mindent alárendelsz a sportnak, és mennyire más, amikor már családod van, munkád van, felelősséged van. Az élsport valóban pengeélen táncolás: az idő, az energia, a regeneráció, sőt sokszor még a kapcsolatok is a teljesítmény köré szerveződnek. Ez egy tudatos vállalás.

A hétköznapi ember viszont nem így él – és nem is kell így élnie.
Egy családapa vagy családanya számára nem az a kérdés, hogy kihozza-e magából az abszolút maximumot, hanem az, hogy hogyan tud erős, energikus és egészséges maradni úgy, hogy közben jelen van otthon is. Nem az a cél, hogy élsportolóként eddz, hanem az, hogy hosszú távon működőképes maradj.
Én azon dolgozom, hogy azok, akik hozzám járnak – jellemzően felnőtt emberek, szülők, felelősségteljes emberek – úgy tudják beilleszteni a mozgást az életükbe, hogy az ne elvegyen, hanem hozzáadjon. Hogy legyen eredmény, legyen fejlődés, de közben maradjon energia a családra, a munkára, az életre is.
Nem a dobogóra készülünk,
hanem egy olyan életre, ahol jut is, marad is.

Ha valaki hasonló cipőben jár, és szeretne egy működő rendszert, ami nem borítja fel az életét, hanem támogatja azt, abban szívesen segítek.

19/02/2026

Ma beszélgettem egy velem egykorú lánnyal, aki jár hozzám edzeni, és mesélte, hogy korábban egy olyan helyre járt, ahol crossfit jellegű órák voltak. Semmi bajom ezzel a műfajjal, rengeteg embernek ad élményt és közösséget, viszont ő ott egy ugrós feladatnál, dobozra felugrás közben elesett.

És ilyenkor mindig eszembe jut valami.

Nem az a kérdés, hogy egy gyakorlat mennyire látványos vagy mennyire „menő”, hanem az, hogy adott embernek milyen a kockázat–nyereség aránya. Mit kap érte, és mit kockáztat közben?

Ha valaki versenyezni akar, hajszolni az adrenalint, feszegetni a határait, annak teljesen más a mérleg. De ha valaki azért jön edzeni, hogy hosszú távon erősebb, egészségesebb, fájdalommentesebb legyen, akkor szerintem nem kell feleslegesen magas kockázatú elemekkel játszani.

Én valahogy úgy szeretek programot írni, hogy a terhelés meglegyen, a fejlődés meglegyen, de közben minimalizáljuk az olyan helyzeteket, ahol egy rossz mozdulat többet visz el, mint amennyit hoz.

Egy jó befektetésnél a hozam számít, nem az izgalom.

18/02/2026

A napokban síelni voltam egy csapattal, és megint eszembe jutott valami, amit az edzések alatt is gyakran látok.

Teljesen különböző szintek, különböző tempó, különböző bátorság. Van, aki óvatosan csúszik a kék pályán, van, aki bátrabban megy, de a lényeg nem ez volt. Hanem az, hogy aki nem adta fel a saját szintjén, az estére már stabilabban állt a lécen.

Ugyanezt látom a teremben is. Nem az számít, honnan indulsz, hanem az, hogy hajlandó vagy-e elindulni, és nem kiszállni az első bizonytalanságnál.

Sokan azt hiszik, hogy egy bizonyos kor után már nem érdemes új dolgokat tanulni, óvatosabbnak kell lenni, visszavenni. Én inkább azt látom, hogy pont ilyenkor lenne a legnagyobb szükség arra, hogy használjuk a testünket.

A test nem az évekre reagál. Arra reagál, hogy használod-e még.
És teljesen mindegy, hogy síelésről, erősítésről vagy egy egyszerű sétáról van szó — a lényeg az, hogy ne állj meg.

Te mi az, amit már régóta kipróbálnál, csak valamiért halogatod?

Address

Opening Hours

Monday	06:00 - 19:00
Tuesday	06:00 - 19:00
Wednesday	06:00 - 19:00
Thursday	06:00 - 19:00
Friday	06:00 - 19:00

Telephone

+36203749555

Website

https://www.fitblast.hu/

Alerts

Be the first to know and let us send you an email when Fitblast Kovács László personal trainer posts news and promotions. Your email address will not be used for any other purpose, and you can unsubscribe at any time.

Contact The Practice

Send a message to Fitblast Kovács László personal trainer:

Shortcuts

Address
Telephone
Opening Hours
Alerts
Contact The Practice
Claim ownership or report listing

Want your practice to be the top-listed Clinic?

Country:

City: