Rozmaring kuckó - Művészet- és meseterápiás műhely, családállítás

Rozmaring kuckó - Művészet- és meseterápiás műhely, családállítás Rozmaring kuckó - Művészet- és meseterápiás műhely, családállítás, Mentálhigiénés szolgáltatás, Pomáz elérhetőségei, térképes helyadatai és útbaigazítási információi, kapcsolatfelvételi űrlapja, nyitvatartási ideje, szolgáltatásai, értékelései, fényképei, videói és közleményei.

✨ Törös Anett vagyok ✨
🎨 Komplex művészetterapeuta és
📚 kincskereső meseterapeuta.
🌳 Családállítással és
🧘‍♀️ Jógakaland gyerekjóga foglalkozásokkal is várlak szeretettel.

🌸 Tavasszal két képzésen vettem részt az eszköztáramat bővítendő:✨ Elvégeztem az Indigo Coaching Art Coaching képzését a...
17/08/2025

🌸 Tavasszal két képzésen vettem részt az eszköztáramat bővítendő:

✨ Elvégeztem az Indigo Coaching Art Coaching képzését ahol

✨ Németh Emese Karolina – Szupervizor Coach, Művészetterapeutától tanulhattam, egy fantasztikus csapatban, inspiráló nők körében.Ez a képzés igazi csúcspontja volt a tavaszi hónapjaimnak. 💫

🧘‍♀️ A másik csodálatos lehetőség, amiben részem volt, hogy megismerhettem és elsajátíthattam a Jógakaland gyerekjóga módszerét. Ebben az esetben is azt éreztem, hogy megérkeztem, jó helyen vagyok. 💖

👉 Ennek eredményeként szeptembertől két korosztálynak – óvodásoknak és alsósoknak – tartok kéthetente Jógakaland gyerekjógát:

Ovis:
👉 https://www.facebook.com/events/1910475066161604

Alsós:
👉 https://www.facebook.com/events/1415608349538936

📚 Ahogyan a mese, úgy a jóga is régóta az életem része.

A Jógakaland foglalkozásain pedig a kettő kéz a kézben járva:

✔️ fejleszti a gyerekek mozgását

✔️ színesíti a fantáziavilágukat

✔️ élményeken keresztül támogatja a fejlődésüket 🌈✨

💌 Szeretettel várom a gyerekeket szeptembertől Pomázon a Jógakaland óráimon!

🎨Törös Anett vagyok, komplex művészeti terapeuta és kincskereső meseterapeuta.2024 októberétől Pomázon a Rozmaring művés...
10/08/2025

🎨Törös Anett vagyok, komplex művészeti terapeuta és kincskereső meseterapeuta.

2024 októberétől Pomázon a Rozmaring művészet- és meseterápiás műhelyben vezetek csoportokat és tartok foglalkozásokat kicsiknek és nagyoknak. 🌿

2025 szeptemberében ismét megnyitom a Rozmaring kuckó ajtaját a mese- és művészetterápiás csoportok számára. 🚪

Szeptemberben induló csoportok:

Ovis: https://fb.me/e/avMWft5Lm
Első osztályos: https://fb.me/e/6FZfh9AGO
Alsós: https://fb.me/e/5UYvsO8Zg
Felsős: https://fb.me/e/8mTHt1ss5

A mese a szimbólumok nyelvén beszél, az életet hordozza sűrített formában.
A hős útjában a saját történetükre ismerhetnek a gyerekek.
Azonban nem csak a hasonlóságokat fedezhetik fel, hanem megoldási javaslatokat is kapnak.
A mesék térképként szolgálnak a gyerekek számára, mely segít nekik eligazodni az élet útvesztőjében, megkülönböztetni a jót és a rosszat, a segítőket és az akadályozó tényezőket, megérteni a megpróbáltatások szerepét és képletesen feltölti a tarisznyájukat hamuban sült pogácsával, hogy legyen elegendő szellemi és lelki muníciójuk a hosszú poros út során. 🗺️

A művészetterápiás foglalkozásaim során a gyerekeknek lehetőségük van: ✏️

-alkotásban kifejezni azt, amit szavakkal nem tudnak, így csökkenteni a bennük lévő feszültséget
-kapcsolódni a természet elemeihez, körforgásához,
-lelassulni, gyakorolni a mostban, a jelenben levést,
-kipróbálni változatos művészeti eszközöket úgy, mint akvarell, por-olaj pasztell, kollázs, montázs, agyag
-kis csoportos formában, saját tempójukban, támogató közegben, igényes, szép környezetben a saját korosztályukkal önfeledten alkotni

Mondd, te szeretsz vízfestékkel festeni? 🎨A vízfesték – akárcsak az érzelmek – áradó, utat tör magának, olykor nehéz kor...
02/08/2025

Mondd, te szeretsz vízfestékkel festeni? 🎨

A vízfesték – akárcsak az érzelmek – áradó, utat tör magának, olykor nehéz kordában tartani, mederbe terelni. 💧
A vízfesték nem fedő festék, az egyik réteg nem takarja el a másikat, ami felszínre kerül az ott is marad, tükröt tartva elénk. 🪞
A víz és az érzelmek szimbolikája olyannyira egybefonódik, hogyha egy háztartásban csőtörés, beázás, dugulás van vagy bármilyen probléma akad a fürdőszoba környékén, felmerül a kérdés, hogy az ott élők lelkivilágáról miként árulkodnak ezek a jelek. 🛁

Kezdetben sokkal jobban szerettem ceruzával rajzolni ✏️.
A ceruza megbízhatóbbnak, irányíthatóbbnak, könnyen javíthatónak tűnt. Biztonságot nyújtott, mert a gondolkodáshoz, a határokhoz kapcsolódó eszköz.

Idővel aztán egyre inkább vágytam az érzelmek szabad áramlására 💞, és ezzel együtt megérkezett az akvarell iránti elfogadásom is.
Különösen kedvelt technika számomra – és a gyerekek körében is –, amikor a papírragasztóval kifeszített, benedvesített akvarell papírra alkotunk. 🖌️
Ilyenkor játszunk a színekkel 🌈. A papír nedvességétől függően kavarognak, egymásba folynak a színek, hogy amorf formákban új értelmet nyerjenek.

Mint minden eszköz, ez is lehet kedvenc vagy kevésbé szeretett.

Kinek okozhat gondot a vízfestékkel való alkotás? 🤔

Azoknak, akik szeretik, ha a kontroll az ő kezükben van, fontos számukra, hogy lássák előre a dolgok kimenetelét, nehezen élik meg az átmeneteket, az érzelmeikhez való kapcsolódás akadályozatott – nem biztos, hogy ez a kedvenc technikájuk.

Azonban a kontroll elengedése, az önmagunkkal szembeni megengedés, az érzelmek kifejezése gyakorolható, fejleszthető, és pont erre alkalmas az akvarellel való művészetterápiás munka. 🌿

Egy kis alkotásra hívlak! 🧑‍🎨

Ha a fenti sorokat olvasva neked is kedved támadt játszani a színekkel, akkor hozok egy otthon egyedül vagy barátokkal családtagokkall közösen is elvégezhető gyakorlatot.

🧰 Eszközök:

– akvarell papír A3-as
– papírragasztó a papír széleinek a rögzítéséhez
– vízfesték
– ecsetek

🎯 Téma: Belső nyaram

📜 Vers: Weöres Sándor: Kánikula
🎵 Zene: Edvard Grieg: Peer Gynt: Anitra’s dance

Készítsd elő az eszközöket.
Olvasd el a verset, majd indítsd el a zenét. 🎶
Egy kicsit csendesedj el, figyelj befelé, önmagadra. 🧘‍♀️
Ha a zenének vége, nyisd ki a szemed, térj vissza a jelenbe, indítsd el újra a zenét és hagyd, hogy a kezed szabadon táncoljon az ecsettel a papíron a dallamok ritmusára, ahogyan jól esik. 🖌️
Közben figyeld meg, hogy milyen testi és lelki érzeteid keletkeztek. 💭

Ha úgy érzed, készen vagy, az alkotást címadással zárd.
Lehet, meglátsz az így készült képedben valami érdekeset, valami ismerőset, ami segíthet a címadásban.
Azonban az is elképzelhető, hogy most nem tudsz vagy nem akarsz címet adni. Ez is teljesen rendben van. ✅

Tégy mindent úgy, ahogyan neked ott és akkor jól esik. 💛

Az alkotáshoz jó munkát kívánok! 🖼️

A fotóalbumban az elmúlt hónapokban a gyerekek csoportjaiban és művészetterápiás délelőttjein készült akvarell alkotásokból szedtem csokorba párat. 🎒🎨

Ha neked is érzékeny lelkű, alkotni szerető gyermeked van, aki szívesen venne részt művészet- és meseterápiás foglalkozásokon és gyerekjógán 🧘‍♂️, sok szeretettel várom az augusztus utolsó hetében tartandó művészetterápiás délelőttökön Pomázon.

👉 https://fb.me/e/3AmWwwUan

Törös Anett
📞 06-70-967-61-44
📧 rozmaringkucko@gmail.com

🌸Érzékeny, kreatív gyermeket nevelsz vagy éppen rád igazak ezek a jelzők?Kérlek engedd meg, hogy megosszam veled a saját...
24/07/2025

🌸Érzékeny, kreatív gyermeket nevelsz vagy éppen rád igazak ezek a jelzők?

Kérlek engedd meg, hogy megosszam veled a saját törtenetemet, amelyből megszületett a hivatásom.

🏃‍♀️Eleven kislány voltam. Futva közlekedtem, mert nagyon siettem. Hadarva beszéltem, mert rengeteg mondandóm volt. Közben nagyon érzékeny voltam. A külső ingerek közül különösen a zajokra. Hamar elfáradtam az olyan hanghatásoktól, amelyek elvonták a figyelmemet. Kifelé érdeklődő, kiváncsi, kreatív voltam, befelé elmélyült, megfigyelő, képekben gondolkodó, álmodozó.

👶Szellemileg, fizikailag, érzelmileg is mindig kettősség volt rám jellemző. Későn tanultam meg járni, de gond nélkül kimásztam a kiságyból. Emlékszem, hogyan billentem át hason a rácsos kiságy fa peremén, meg a csalódottságra, amikor tudatosult bennem, hogy a rács megemelésével bojkottálták a folyamatos szökéseimet. Mindenhova szaladtam, de a rossz mozgáskoordinációm miatt állandóan elestem. Mind a két térdem csupa prezúr volt. Az más kérdés , hogy szinte azonnal felpattantam és futottam tovább.

🎭Verseket, meséket, novellákat írtam. Azonban a mai napig előfordul nem tudom, hogy hova kell tenni a vesszőket, ékezeteket, egyszerűen nem érzem. A szakdolgozataim is vesszőhibákkal voltak tele. Szeretem a logikai feladatokat, de az egyszerű számításokban figyelmetlenségből képes vagyok ordas hibákat véteni. Egyszerre vagyok humán- és reál beállítottságú. Minden érdekel és egy idő után minden untat. Ősszel minden almafára felmásztam pillanatok alatt, hogy aztán hosszú percekig dilemmázzak azon miként fogok onnan lejutni. Szeretem az érdekes valós történeteket, de az évszámokat, neveket képtelen vagyok megjegyezni.

🖼Nem tudok priorizálni, nekem minden egyformán fontos. Régen, amikor vittem a nagymamámnak a történelem könyvemet, hogy emelje ki nekem benne a lényeget nem értettem, hogy ez nekem miért nem megy. Az érzékenységem közben merészséggel párosult. Ez hol hangsúlyosan hol kevésbé hangsúlyosan volt jelen az életemben. Pimaszságom okán az egyetlen lány unoka voltam, akit a nagyapám a fiúkkal együtt kergetett ostorral. Sosem ért utol. Minden széna- és szalmabála torony tetejére felmásztunk, a felhalmozott szénaboglya tetejéről leugráltunk. Az unokahúgommal a falu határában minden földutat bejártunk keresztül-kasul, mert nyaranta kirándulni mentünk a kertek alá.

♥️A kamasz éveim különösen aktívan teltek. Bátran vetettem magam a szerelembe, barátságokba, bulikba. Miközben anyukánk úgy emlékszik, hogy nem voltunk nehéz kamaszok az öcsémmel, valójában az iránta való tiszteletből úgy csináltuk a hülyeségeinket, hogy ő ebből keveset érzékeljen, mert enélkül is volt elég baja. Van 3 fiam: 13, 11 és 9 évesek minden ujjam csuriban van, hogy lehetőleg a felét se kövessék el az én “gaztetteimnek”. Ráadásul merészség ide vagy oda még mindig érzékeny vagyok. Ha egyszer megbántanak vagy ha valakit elveszítek az hosszú évek után is nagyon fáj.

🎨Mindezt miért meséltem el, mi értelme? Ez a látszólagos kettősség az én esetemben valószínűleg az ADHD-nak tudható be.Kislányként még esélyem sem volt rá, hogy diagnosztizáljanak, mert a lányokkal kapcsolatos kutatások később indultak. Az én érintettségem így a fiaim kapcsán válik egyre nyilvánvalóbbá. Sokszor lépek kettőt hátra, mert elbizonytalanodom. Van, hogy alulteljesítek vagy legalábbis úgy érzem, mert vagy kevésnek vagy túl soknak érzem magam. Tudtam boldogulni, mert szerencsém volt: magasan funkcionálok, jól maszkolok. Viszont ez rettenetesen fárasztó.

🥰Ami számomra menedéket és feltöltődést jelentett kicsi koromtól kezdve azok a művészetek voltak, a mesék, a versek, a színek, formák, illatok, a könyvek, a zenék, az írás, rajzolás és barkácsolás, a természet szépségeiben való gyönyörködés és a barátok. Ezek a dolgok nem fárasztottak, nem untattak, hanem töltöttek, gyógyítottak, megtartottak. Így lettem aztán egy szép napon komplex művészeti terapeuta. Így nyert értelmet az, hogy ez a sok minden hogyan férhet meg egy emberben békében és harmóniában. Most pedig azt adom tovább, amiben felnőttem, hogy a művészetterápiával miként legyünk jól magunkkal és a világgal.

🌞Ha ezekben a sorokban magadra vagy a gyermekedre ismersz, tudd, hogy a művészetterápiás délelőttökön, a csoportokban és workshopokon hozzám hasonlóan érzékeny, kreatív gyerekekkel és felnőttekkel foglalkozom. Olyan programokat kínálok, ahol a művészet, a játék és a történetek segítenek megtalálni a saját belső erőforrásaitokat.

📣Augusztus végén művészettarápiás délelőttöket tartok gyerkeknek, szeptemberben ismét indulnak a gyerekcsoportok több korosztály számára.Októberben pedig új felnőtt csoportot indítok. Lesznek majd workshopok gyerekek és felnőttek részére is. A részletekkel hamarosan jelentkezem.

🔮Hogy hogyan vált az életem részévé a családállítás arról pedig legközelebb mesélek.

Lezárultak a felnőtt- és a gyerek csoportok. Az elmúlt tíz hónapban sajnos nem sikerült úgy és annyit posztolnom, amenny...
23/07/2025

Lezárultak a felnőtt- és a gyerek csoportok. Az elmúlt tíz hónapban sajnos nem sikerült úgy és annyit posztolnom, amennyit szerettem volna. Sűrű napok és hónapok vannak mögöttem. Kicsit el is fáradtam. De mindenekelőtt hálás vagyok. Hálás a lehetőségért, hogy azt csinálhatom, amiben hiszek, aminek én is és a családom is tapasztaljuk a hatását. A művészet gyógyít, megtart, erőt és hitet ad. Köszönöm nektek a bizalmat, hogy a gyerekek hétről hétre velem tölthették a délutánjaikat. Köszönöm a hozzám járó gyerekeknek, hogy szívesen és örömmel vettek részt az alkalmakon. Köszönöm a felnőtt női csoportom tagjainak, hogy kísérhettelek titeket az önismereti utatok egy szakaszán. Boldogság volt számomra is a közös munka, játék és alkotás.

Úgy tűnhet, mintha búcsúznék , azonban nyáron a csoportok csak megpihennek, augusztus utolsó hetében művészetterápiás délelőttökkel, szeptembertől pedig új csoportokkal és újult erővel várom a gyerekeket és a felnőtteket.

Megemlékezve az elmúlt hónapok alkalmairól összeszedtem az ez idő alatt készült alkotások képeit. S bár a művészetterápiának nem az esztétikailag kiemelkedő mű létrehozása a célja, hanem a folyamat részeként “melléktermékként” jelenik meg, mégis születnek szép, elgondolkodtató alkotások. Most megmutatok párat ezek közül. Fogadjátok sok szeretettel!

Majd a napokban eszközökre bontva, csokorba szedve is bemutatok pár munkát, mert nagyon sok kép készült és mindent nem is sikerült így sem lefotóznom.

A kalapTegnap zártuk a 10 alkalmas női életút művészetterápiás csoportot. Az utolsó alkalmon a korábbiakhoz hasonlóan én...
14/05/2025

A kalap

Tegnap zártuk a 10 alkalmas női életút művészetterápiás csoportot. Az utolsó alkalmon a korábbiakhoz hasonlóan én is együtt alkottam a csoporttal. S mint egy ajándékul abban a szerencsés helyzetben találtam magam, hogy számomra is megérkezett egy téma, amivel dolgom van. Az egyik feladat kollázs készítése volt a szerepeinkről. Ami nekem nagyon hangsúlyosan megjelent, hogy szerettem volna az apám lánya lenni. A témám a mai napon kristályosodott ki előttem, amikor a kisfiam kalapját megpillantottam a kalaptartón. Ez a kalap az én örökségem és vele együtt a hiány, az édesapám hiánya is.

Az apai nagyapámat nyolc éves koromban temettük el. Ő már ekkor is hetven fölött járt. Mi az öcsémmel az ötödik, legkisebb fiának voltunk a gyermekei. A legfiatalabbak a családban. Ezt a kalapot még a nagyapám vette. Viselni valószínűleg nem viselte, mert vadonatúj állapotban kaptam meg. Azonban a tudat, hogy az övé volt számomra éppen elegendő volt. Évekig őriztem kincsként. Egy földgömbön tartottam, amit a keresztszüleimtől kaptam. Ha ránéztem az a biztos tudat járt át, hogy tartozom valahova, hogy az anyai családomon kívűl is van még családom. Apai ágon hordtak a férfiak kalapot. Hordott a nagyapám, a nagybátyám és sokszor láttam apa fején is különböző fejfedőket. Ezért a kalapok kedvesek lettek a számomra. Ez az egy pedig különösen. Egyszer az én fejemen is komolyabb szerephez jutott, egy farsangi mulatság során, amikor búsuló juhásznak öltöztem be.

Aztán teltek az évek felnőttem, elköltöztem. A kalap elfelejtődött. Ott maradt a régi falumban, a gyerekkori otthonom falai között. Majd megszülettek a gyermekeim, sorban három fiú 2-3 év korkülönbséggel. A két idősebbnek egy kicsit megkésett volt a mozgásfejlődése ezért minél több módon igyekeztem őket fejleszteni. Adta magát, hogy járjanak néptáncra is, mert a szüleim, az ők nagyszüleik nagyszerű amatőr táncosok voltak és mind a ketten citeráztak is. Tulajdonképpen a létezésünket az öcsémmel a szüleink zene és tánc iránti szeretetének köszönhetjük, ami összehozta őket. A tánc volt a szeretetnyelvük, csodálatos harmóniában tudtak a nyelvén beszélni mégha a szavak szintjén nem is mindig értették egymást. A fiúk első találkozása a néptánccal nem sikerült túl jól. Megijedtek a tömegtől és a zajtól. Majd pár évvel később Bebe, a legidősebb fiunk magától határozott úgy, hogy szeretne néptáncolni. És ekkor került újra elő a kalap. Az a kalap, amit évekig néztem a szobám polcán. A kalapot tartó földgömböt felváltotta egy szőke buksi. Értelmet nyert az örökségem.

Bendegúz kilenc hónappal azután született, hogy apa meghalt. Soha nem látta az unokáit, nem ismerte meg őket. Csak negyvenkilenc éves volt. Valójában azonban sokkal korábban kilépett az életünkből. Gyerekkoromban egy házban éltünk, együtt laktunk, azonban érzelmileg nem volt elérthető, nem volt jelen. A nagyapám mintáját követve csak tompán volt képes a létezésre és nem fogadott el semmilyen segítséget. Ezzel nehéz helyzetbe hozott minket. Édesanyámat magára hagyta a családfenntartás, a gyereknevelés és az otthonteremtés minden bajával. Anyukám derekasan helytállt. Nem szenvedtünk semmiben sem hiányt. Csak éppen az édesapánk nem volt az életünk része, mert kivonódott belőle.

Korán felismertem, hogy komoly következményei lehetnek a jó apaminta hiányának. Egészen hamar aggódtam, hogy nehogy olyan társat válasszak majd magam mellé, aki szerhasználó, verbálisan bántalmazó. Szerencsémre nem így történt. Azt az összefüggést azonban csak idővel értettem meg az, hogy sokáig nem találtam az irányt az életemben az apahiány következménye, mert nem volt aki kézenfogva megmutassa a világot. Ráadásul apa halála és Bebe születése után évekig haragudtam anyára, mert könnyebb volt rá, mint a halott apámra.

Az önismereti munkának és a művészetterápiának hála szembesültem vele, hogy egy régi témám még mindig meghatározza a hétköznapjaimat. De a felismerés segíti a tudatosítást, hogy az apakomplexusomat, ne érzelmileg elérhetetlen emberekkel, fölösleges tárgyakkal, méltatlan helyzetekkel próbáljam meg orvosolni. A szívemben van egy hatalmas hiány, mert sajnálom, hogy nem ismerhettem meg őt. De ezt a hiányt önmagam lehető legalaposabb megismerésével és elfogadásával fogom betölteni, mert mélyen belül, valahol ott van ő is.

HúsvétGyerekkoromban a húsvét a családról és a rengeteg locsolóról szólt. Az unokanővéremmel ketten, szépen felöltözve v...
20/04/2025

Húsvét

Gyerekkoromban a húsvét a családról és a rengeteg locsolóról szólt. Az unokanővéremmel ketten, szépen felöltözve vártuk a locsolókat, az ő osztálytársait, az én osztálytársaimat, a barátokat, szomszédokat, rokonokat. Latolgattuk, hogy hányan fognak eljönni, abban az évben ki fog minket meglocsolni. A nap végére borzasztó szagunk volt a sok pacsulitól, addigra kellőképpen elegünk is lett az egész műveletből. Ez évekig így ment mi szépen felöltözve vártuk a fiúkat, férfiakat, a versekért és a locsolásért adtunk Kinder tojást, hímes tojást, megkínáltuk a vendégeket enni és innivalóval.

Az előkészületek azonban már jóval korábban elkezdődtek. A nagyapánk, ahogyan mindenki hívta Becses már hetekkel húsvét előtt gyűjtötte nekünk a tojásokat. Emlékszem, amikor huncut mosollyal az arcán tavasz közeledtével hátra hívott minket, lányokat a kis szobába és megmutatta, hogy a tejes ládában már mennyi tojást gyűjtött nekünk össze, mert ez az ő önként vállalt feladata volt. Mint mindenben ebben is a cinkosunk volt. Több száz tojást gyűjtött össze nekünk minden évben. Aztán mi ezeket a tojásokat a konyhájukban kezelésbe vettük, megfőztük, befestettük és szalonnával átkentük, hogy szép fényesek legyenek. A tojásfestés miatt az unokabátyáimmal szinte ölre mentünk. Mi lányok nagyon mérgesek voltunk (legalábbis én), hogy bezzeg ők az egyetlen igazán élvezetes dolgot is el akarják venni tőlünk. Hiszen, amíg mi hol lelkes, hol kényszeredett mosollyal fogadtuk a várt és váratlan vendégeket és a büdösebbnél büdösebb pacsulikat addig ők locsolkodni jártak házról-házra és minden jóval felpakolva tértek haza. Mi legfeljebb a lepattanó Kinder tojásokból kaphattunk egyet-kettőt.

Anyukám meg tudta teremteni az ünnep hangulatát. Érzéke van a részletekhez. Mindig került az asztalra húsvéti terítő, dekoráció, finom sütemény, étel, ital. A húsvéti rokonlátogatásainknak is megvolt a menete, minden évben, ugyanúgy. Húsvétkor még ez sem volt ellenemre, az életünk része volt. Ami néha szomorú volt, hogyha a soproni unokatestvéreink is hazalátogattak ilyenkor az ország másik szegletébe, fájdalmasan rövidnek bizonyult az együtt töltött idő. Ahogyan nőttünk változtak a dolgok. Becses lebénult, már nem tudott tojásokat gyűjteni nekünk. Nekünk, lányoknak udvarlóink lettek, szétszéledtünk. Néha azért akadtak még vicces helyzetek, mint mikor megláttam a fiúkat szódásszifonnal közeledni felénk csapatostul és siettemben beestem a kocsi és garázsfal közé. Innentől kezdve letapasztott térdekkel folytattam a napot. Volt, hogy sikerült a slagos támadás elől kitérnem, de az unokahúgom már nem volt ilyen szerencsés. Sőt egy alkalommal a férjem is ellátogatott hozzánk húsvétkor locsolkodni. S bár nekem jobb a memóriám kettőnk közül (szerintem) erre az alkalomra ő az, aki emlékszik. Ez a locsolkodás azért nagy szám, mert akkoriban ő is nagyon távol élt az én szülőfalumtól és csak látogatóban járt arra.

Amióta gyerek voltam minden megváltozott, de szeretettel gondolok vissza ezekre az évekre. A húsvét megmaradt annak, ami, egy kis megnyugvásnak és varázslatnak a hétköznapok zsivajában.

17/03/2025
Dobpergés!🥁Eljött a mi időnk...🎉Sok szeretettel várunk első közös programunkon minden alkotni vágyót!
26/02/2025

Dobpergés!🥁

Eljött a mi időnk...🎉

Sok szeretettel várunk első közös programunkon minden alkotni vágyót!

Jó reggelt!
Hát elindultunk!
Íme az első eseményünk, melyre szeretettel meghívunk. Ha szeretsz alkotni, kézműveskedni, itt a helyed!
Várunk szeretettel!
Maszat csapata

Már nagyon készülünk. 😊
24/02/2025

Már nagyon készülünk. 😊

...update.... megszületett! A vasárnapi reggelik gyümölcseként összeállt a logónk. Nemsokára pedig jön is az első esemény, amire meginvitálunk titeket!

Bunnyzsöniál Rozmaring kuckó - Művészet- és meseterápiás műhely, családállítás

Cím

Pomáz

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Rozmaring kuckó - Művészet- és meseterápiás műhely, családállítás új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Megosztás

Share on Facebook Share on Twitter Share on LinkedIn
Share on Pinterest Share on Reddit Share via Email
Share on WhatsApp Share on Instagram Share on Telegram