Németh Györgyi - Kognitív terápiás, Mindfulness & Art Coach

10/07/2025

Egy nap a női egészségről
A tested nem ellened van, és nem vagy túl érzékeny. Test és lélek együtt üzen – mi segítünk, hogy meghalld!

https://konferencia.knapekeva.hu/step/regisztracio-test-es-lelek-konferenica-2025/?utm_medium=paid&utm_source=fb&utm_id=120227614031890693&utm_content=120227617927500693&utm_term=120227614032320693&utm_campaign=120227614031890693&fbclid=IwY2xjawLc5mdleHRuA2FlbQEwAGFkaWQBqyLBEzA7hWJyaWQRMHlOMDNkUnVVcFlHck1tMWsBHr4wqcBRiacqdqsGkf0rSc93c_--8g9CkFOXH0xqqoj35g5R_BLInm47LoQb_aem_6i4WTaiOTwSiNZkzukFxBw

Knapek Éva klinikai szakpszichológus szervezésében: – Egy nap a női egészségről A tested nem ellened van, és nem vagy túl érzékeny. Test és lélek együtt üzen – mi segítünk, hogy meghalld! Calendar Dots Light Streamline Icon: https://streamlinehq.com 2025. július 12. szombat Mo...

07/07/2025

A hozzáállás, miszerint „én ilyen vagyok, tessék elfogadni vagy el lehet menni”, még mindig az éretlenség jele.

Felnőttként a te felelősséged felismerni, mely tulajdonságaid hatnak negatívan másokra és azokra, akiket szeretsz — és idővel meg kell tanulnod meggyógyítani ezeket.

Egy ponton mindannyiunknak el kell kezdeni jobb emberré válni.

Ha valóban elhiszed, hogy semmit sem kell megváltoztatnod magadban — még a legrosszabb részeidet sem —, és hogy az embereknek egyszerűen csak el kell ezt viselniük,
akkor sajnálom, de még mindig gyerek vagy.

(David Christopher Hizon - soft skills tréning)

04/07/2025

Mi vagyunk azoknak a szülőknek a gyermekei, akik soha nem jártak terápiára.

Mi vagyunk azok gyermekei, akik mindent megtettek azzal, amijük volt.

Csendek között nőttünk fel – olyanok között, amelyek soha ki nem mondott dolgokat rejtettek.
Szabályok között, amelyeket nem lehetett megkérdőjelezni, és elfojtott érzések között, amelyek lassan eltűntek.

Megtanultunk inkább a gesztusokból olvasni, mint a szavakból. Megtanultunk túlélni abban a bizonytalanságban, amit a kimondatlanság hozott, és értelmet keresni olyan dolgokban, amelyeknek a szüleink még nevet sem tudtak adni.

Nem azért beszélünk erről, hogy megítéljük őket – hanem hogy megértsük: minden generáció hordozza a saját történelmének súlyát. A mi szüleink is olyan korban voltak gyerekek, amikor a sebezhetőség luxusnak számított, az önismeret pedig szinte ismeretlen fogalom volt.
Egy olyan világban nőttek fel, ahol a sebeket nem nevezték nevükön – csak elviselték.
Ahol a határok vagy túl merevek voltak, vagy teljesen hiányoztak.
Ahol a szeretetet nem szavakkal, hanem áldozatokkal fejezték ki.

És mégis: itt vagyunk.
Tanuljuk kimondani azt, amit ők nem tudtak.
Próbáljuk felismerni azokat a félelmeket, amelyeket akaratlanul is továbbadtak nekünk.
Megtanulunk érezni – félelem és szégyenérzet nélkül.

Mert a gyógyulás nem hibáztatás.
A gyógyulás azt jelenti, hogy megértjük: azt adták, amit adni tudtak.
Azt jelenti, hogy együttérzéssel tekintünk az ő történetükre, és felelősséggel fordulunk a sajátunk felé.

Mi vagyunk azoknak a szülőknek a gyermekei, akik soha nem jártak terápiára –
de mi másik utat választottunk.

Ránk hárul a feladat, hogy túllépjünk azon, amit megtanultunk – anélkül, hogy megvetnénk.
Hogy építkezzünk – anélkül, hogy rombolnánk.
Hogy tiszteljük a múltat – anélkül, hogy megismételnénk.
Hogy elfogadjuk: a múltat nem tudjuk megváltoztatni, de a visszhangját átformálhatjuk a jelenünkben.

Megtanulunk gyengéden átölelni a saját sebeinket, bölcsesség forrásává tenni őket,
és lépésről lépésre közelebb kerülni valami újhoz –
egy mélyebb szeretethez, élhetőbb élethez, valódi jelenléthez.

És végül: a szabadsághoz, hogy önmagunk lehessünk.

22/06/2025

"Na, kitűnő lesz?
Hallgatom a szülőket. Hetek óta másról sem esik szó, mint az év végi jegyekről, a várható dicséretek számáról. Aztán, az évzárókat követően a közösségi portálokat elárasztják a gyerek kitűnő bizonyítványáról, okleveléről készült képek. Én pedig azt gondolom, micsoda szorongáson ment keresztül szülő és gyerek azért a fránya bizonyítványért. Pedig olyan sokszor, olyan sok fórumon elmondták már komoly szakemberek, hogy ne tessék túlértékelni az iskolai bizonyítvány jelentését! Egyszerűen azért:
1. mert NEM azon múlik, hogy sikeres lesz-e a gyerek az életben,
2. mert egyáltalán NEM jelzi előre, vajon boldog és harmonikus élete lesz-e a gyerekünknek,
3. mert sok kiváló tudós, sikeres ember az iskolában kifejezetten rosszul teljesített,
4. mert nem mérhetjük a saját gyerekünket érdemjegyek alapján,
5. mert végtelenül SZUBJEKTÍV értékelést jelent,
6. mert semmit nem mond a gyerek valódi képességeiről,
7. mert HAMIS képet nyújt a gyerekünkről,
8. mert az iskola a 8 féle intelligenciából hétre nem kíváncsi,
9. mert még az értelmi intelligenciát sem képes teljes egészében visszatükrözni,
10. mert egyáltalán nem tükrözi a gyerek SZEMÉLYISÉGÉT, ami pedig meghatározza majd az életét,
11. mert éppen elég ideje lesz még szorongani a gyerekünknek, ha felnő, legalább most HAGYJUK BÉKÉN,
12. mert ha elfogadjuk, szeretjük és büszkék vagyunk rá az érdemjegyeitől függetlenül, többet adunk neki minden kitűnő bizonyítványnál –
azt az ÉRZELMI BIZTONSÁGOT, ami az értelmi és pszichés fejlődés nélkülözhetetlen alapja!
Ez a poszt NEM szól:
1. a kitűnő bizonyítványt lazán, szorongásmentesen elérő gyerekekről
2. a lazán, szorongásmentesen elért kitünő bizonyítványt postoló szülőkről
3. NEM szól azokról a szülőkről, akik NEM szorongják meg a gyerek iskolai teljesítményét
4. NEM szól azokról, akik NEM a bizonyítvány alapján adnak elfogadást a gyereküknek
5. NEM szól azoknak, akik a helyén kezelik az iskolai érdemjegyeket
Ez a post SZÓL:
1. a szorongó szülőknek, aki úgy érzik, ha nem kitünő a gyerek, valami végzetes dolog történik
2. a szorongó gyerekeknek, akik esténként titokban rettegve alszanak el, hogy kitűnő lesz-e a bizonyítvány
3. a szülőknek, akik azt hiszik a bizonyítvány dönti el, hogy lehetnek-e büszkék a gyerekükre
4. azoknak, akik túlzott jelentőséget tulajdonítanak az iskolai érdemjegyeknek
5. a teljesítményszorongás miatt tikkelő gyerekek szüleinek
6. a teljesítményszorongás miatt körömrágós gyerekek szüleinek
7. a teljesítményszorongás miatt évközbeni alvásproblémákkal küzdő gyerekek szüleinek
8. a NEM kitünő gyerekek szüleinek, hogy: nyugi, a gyerek és végső soron az élet sokkal bonyolultabb annál, mint hogy lefordítható lenne 5 darab számjegyre
9. a feltétel nélküli elfogadásról, amire mindannyian vágyunk!"

Orvos-Tóth Noémi
klinikai szakpszichológus

10/06/2025

Ma emlékeztem.
Arra a gyerekre, aki én voltam.

Én voltam az, aki nem okozott problémát.
Aki csendben volt, aki értette, mi történik a repülőn.
Aki kicsi volt, de mégis mindig arra figyelt, hogy mindenki jól érezze magát.

Aki gombóccal a torkában is mosolygott.
Aki sosem kérdezett,
sosem zavart,
sosem engedett el.

Régen azt mondták rám:
„érett”,
„felelősségteljes”,
„de jó gyerek”.
És én csak ültem,
és unatkoztam.
Belül pedig lassan eltűntem.
Zaj nélkül.

Én voltam az, aki nem kért segítséget,
mert senki nem tanította meg, hogy lehet.
Aki magában tartott mindent,
csak hogy ne zavarjon.
Aki másokat javított,
miközben belül darabokra hullott.

És most,
küzdök.
Küzdök, hogy levegőt vegyek bűntudat nélkül.
Hogy ki tudjam mondani: „nem megy” —
anélkül, hogy rosszul érezzem magam.

Ma megidéztem a csendemet.
A bátorság a jegyem.
A normalitásom: fáradtság.

De most…
elég volt.

Most visszamegyek érte.
Megkeresem azt a gyereket,
aki mindig félretette magát.

Ott találom.
Még mindig össze van rakva.
Még mindig ott van.
A fájdalomban is.

Letérdelek elé,
és bocsánatot kérek.
Mert nem védtem meg.
Mert nem hallgattam rá.
Mert elhagytam, csak hogy „felnőjek”.

Ma azt mondtam neki:
Lehetsz szomorú.
Lehetsz gyenge.
Nem kell mindig törődnöd másokkal.

Mától itt vagyok.
És maradok.

Építek neki egy helyet, ahol biztonságban van.
Ahol nem kell tökéletesnek lennie.
Ahol nem kell „hasznosnak” lennie.

Megtanítom, hogy kérhet segítséget.
Mert az nem gyengeség.
Hanem lassú, valódi gyógyulás.

Ez az én ölelésem.
Minden olyan gyerekért, aki „nem okozott gondot”.

És ma…
csak annyit kérnek:
lássatok.
Öleljetek meg —
egészen.
Tényleg.

29/05/2025

Bocsánatot kellene kérnem.
Bocsánatot kellene kérnem magamtól.
Hogy annyi éven át másoktól vártam mindent, amit magamnak kellett volna megadnom.
Mindenkivel együtt éreztem, mindenkit megértettem, mindenkit biztattam, csak magamat nem.
Soha senkivel nem beszéltem volna úgy, ahogy magammal tettem.
A fenébe is!
Senki nem tanított meg rá, hogyan kell szeretnem - tisztelnem önmagam.
Arra tanítottak, hogy mások véleménye mindig fontosabb, hogy mindig arra figyeljek, mások mit fognak szólni, ha...
És persze, felnőttként már tudjuk, hogy tök mindegy, mit fognak szólni, de akinek a zsigereiből szól ez a belső hang, annak őrült nagy munkájába kerül, hogy kidolgozza azt onnan.
Jesszusom, ma gyertyafényes ebédet költöttem el önmagammal.
Micsoda szentségtörés.
És mégis mennyire a szívemig hatolt.
Fontos vagyok.
Ha másnak nem, hát önmagamnak muszáj, hogy az legyek.
Tanulom szeretni az egyetlen emberi lényt, akivel mindig ott leszünk egymásnak.
Horváth Szilvia
- Lélekhatár blog -

24/05/2025

🤷‍♀️

23/05/2025

23/05/2025

12/05/2025

Ahelyett, hogy azt mondanánk: „Tudom, milyen érzés”, mondjuk inkább azt, hogy „Nem tudom elképzelni a szívfájdalmadat”.
Ahelyett, hogy azt mondanánk: „Erős vagy, túl fogsz jutni ezen”, mondjuk inkább: „ Fájni fog, és én itt leszek.”
Ahelyett, hogy azt mondanánk: „Úgy nézel ki, mint aki jól van”, mondjuk azt: „Hogy bírod ma?”.
Ahelyett, hogy azt mondanánk: „A gyógyuláshoz idő kell”, mondjuk azt: „A gyógyulásnak nincs időhatára”.
Ahelyett, hogy azt mondanánk: „Minden okkal történik, mondjuk azt: „Ez most olyan szörnyen értelmetlennek tűnhet”.
És amikor egyáltalán nincsenek szavak, amiket mondhatnánk, nem kell megpróbálnunk találni néhányat.
A szeretet a csendben is beszél.
__________
Ullie Kaye szavai szabadon fordítva

09/05/2025

Kedves , rajongók, Mindenki!

Ezúton szeretnélek tájékoztatni benneteket egy fontos, de számomra nehéz döntésről.

Hosszas gondolkodás, és nem kevés vívódás után úgy határoztam, hogy kénytelen vagyok emelni a szolgáltatásaim árát. A jelenlegi gazdasági helyzet Magyarországon mindannyiunk számára kihívásokkal teli, és bár 2023 nyara óta igyekeztem változatlanul tartani az árakat, mostanra sajnos elérkezett az a pont, amikor már nem tudom tovább ezt vállalni.

Az áremelés nemcsak a megélhetésemet szolgálja, hanem lehetővé teszi számomra, hogy a jövőben is rendszeresen részt vegyek szakmai továbbképzéseken, új módszertanokat sajátítsak el és mélyítsem a tudásom – mindezt azért, hogy még hatékonyabban tudjalak támogatni Téged a saját utadon.

Szeretném ugyanakkor egy gesztussal megköszönni a bizalmatokat, ezért a hét folyamán még lehetőséged van arra, hogy a jelenlegi, kedvezőbb áron:
🌸megvásárolj 1, 5 vagy 10 alkalmas konzultációs csomagot.
🌸 jelentkezz írásterápiára vagy
🌸 az elérhető szolgáltatásaim bármelyikére
Így még jó ideig a régi díjszabás mellett tudjuk folytatni a közös munkát. Ha szeretnél élni ezzel a lehetőséggel, kérlek jelezd felém.
A szolgáltatásaim listáját megtalálod weboldalamon: http://nemethgyorgyi.hu/

Tudom, hogy az áremelés egyeseknek nehézséget okozhat. Ha ez nálad is így van, kérlek, ne habozz visszajelezni – szívesen beszélgetek veled erről, hogy közösen találjunk megoldást.

És még egy dolog, ami most különösen sokat jelentene számomra: ha van az ismeretségi körödben olyan valaki, akinek szerinted hasznára válna a közös munka velem, nagyon hálás lennék, ha ajánlanál neki. Ha az illető bejelentkezéskor rád hivatkozik, egy ingyenes konzultációval szeretném meghálálni az ajánlásodat. Ez nemcsak neki lehet segítség, hanem számodra és számomra is nagy támogatás ebben az időszakban.

Köszönöm, hogy eddig is velem tartottál, és bízom benne, hogy a jövőben is együtt folytathatjuk a közös munkát.
Ha bármi kérdésed van, keress bátran – nyitott vagyok a beszélgetésre.

Györgyi