29/06/2025
Ha egyetlen egy szóban kellene összefoglalnom azt, ami tegnap Budapesten történt, és amit néhány òra alvás után érzek ezzel kapcsolatban,az a REMÉNY. Mégiscsak van remény egy jobb világra! Az elmúlt hónapok negatív hangulatkeltése, sok kétség, szorongàs és bizonytalanság után tegnap sikerült bebizonyítani, hogy mégiscsak vagyunk még elegen és valóban A SZERETET A LÉTEZŐ LEGERŐSEBB ENERGIA ❤️❤️❤️
Gondolkodtam, de biztosan nem voltam még ekkora létszámù rendezvényen és a hatalmas tömeg ellenére sem tudok egy aprócska negatívumot sem említeni. Igazság szerint én egy ponton eldöntöttem, hogy nem, nem félek! Oh, voltak előtte vészjósló szavak: "nehogy odafelé elővegyetek bàrmi szivàrvànyosat, nehogy tudjàk, hogy odamentek aztán balhé legyen! Hàt bocs, nem nagyon tudok és akarok hazudni, vagy titkolózni, a kamaszok meg még kevésbé 🤷 A vonaton idős hölgyek, és hàrom gyerekes család is ùgy búcsúzott el, hogy ők nem tudnak jönni de hajrá, lélekben velünk vannak. Amikor a 2 óràs síneken dekkolàs plusz vonatpótló busz után végre elindult a vonat és sok idegen mosolyogva nézte, ahogy màs idegenekkel, akikről kiderült, hogy ugyanoda tartanak, megbeszéltük a terveket és vizes tetkókat osztogattunk, hàt ez sem épp a gyűlöletet mutatta (apropó, utólag is köszi a tetkókat meg mindent is, te Drága Ember 😘).
A felvonulásról meg aztán végképp ezt tudom elmondani: a (több) százezres létszám ellenére én ennyi kedves, pozitív, jóindulatú, segítőkész, jófej emberrel még nem találkoztam! És ezt nem csak a résztvevőkre értem, hanem az útvonal mentén található szolgáltatòkra, eladókra stb is. Akik nyilván nyugisabb szombatot is el tudtak volna képzelni maguknak. Helyette pl az egyik (Lidl) eladó próbált segíteni a folyamatos polctöltés közben, hogy melyik innivaló lehet esetleg kevésbé meleg, a kollégája pedig hozott egy csomag kekszet nekem 🙏, mikor màr a pénztárnál húztam le a cuccokat és mondtam, hogy a biztonság kedvéért kellett volna valami szénhidrát is a kis csapatunknak de màr nem fért el a kezemben a vizek mellé 🙏Így gyorsan a csipet csapat utàn rohanhattam, nem keveredtünk el egymástól. Ês ha már itt tartunk, rengeteg ismerős vett részt, akikkel ugyan személyesen nem tudtunk kapcsolódni de az igencsak leterhelt hàlózat mellett is folyamatosan egyeztettünk, ki merre jàr és mik a tapasztalatok. Így tudtuk menet közben első kézből, hogy míg valaki màr egy órája átért a színpadhoz, egy másik csapat épp az Erzsébet hídon közepén, mi az Astorianàl sétàltunk s ekkor még mindig voltak emberek a sor végén akik még csak a ekkor indultak a "start mezőről", ami megdöbbentő :o A hosszabb, Erzsêbet hidas ùtvonalon ez elvileg több, mint 3,5 km, széles ùton, jàrdàn, mindenütt emberek és kb 3,5 óra volt mire mindenki àtért! Volt több saccolás a létszámot illetően, maradjunk annyiban hogy itt nem tízezrekről volt szó, de ha vonok egy átlagot abból amiket hallani lehetett, 300ezerben szerintem kiegyezhetünk. Ehhez képest a tüntetők tényleg csak maroknyian, és mire mi 18:00 után átértünk, màr jò néhányan haza is mentek, pàr ember álldogált az ùt szélén, csendben, zavarzan... A rendőrök ugyanígy, őket rendesen megsajnáltam, hogy emiatt kell dolgozniuk, ahelyett, hogy beàllnànak közénk. 🤷
Még egy dolog: sokan jönnek ugye az extrém külsejű vonulòkkal, ami ugye kàros lehet a gyerekek fejlődésére... Igaz, hogy a nagy tömeg miatt lehetetlen mindenkit làtni s a színpad környékén végül nem is voltunk, a legextrémebb (szerintem vicces és cuki) amit én láttam az a Fogtündér, a képek közt megtalálható, de azt is csak fotòn küldte egy előrébb vonuló kedves ismerős. 😁
Szóval hatalmas élmény, olyan amiről az ember majd az unokáknak is mesél (ha lesznek 😂), ragyogó jókedv, hihetetlen mennyiségű pozitív energia és szeretet áradat. Hálás vagyok és büszke, hogy a részesei voltunk! ❤️🌈🙏
