Lélekterápia

06/08/2025

!!!!

01/08/2025

Korábban féltem egyedül lenni. Most inkább az rémít meg, ha olyan emberek vesznek körül, akik semmit nem adnak nekem.

Régen azt akartam, hogy valakinek nélkülözhetetlen legyek. Most inkább azt szeretném, ha önmagam számára lennék fontos.

Régen hittem, hogy a szerelem mindent legyőz. Most már tudom, hogy tisztelet nélkül a szerelem semmit sem ér.

Megváltoztam, nem mert akartam, hanem mert az élet rákényszerített.

De tudod mit? Nem bánom.

24/07/2025

Nagyon megrázó és mindent felforgató ez az új időszak… ne állj ellen. Ne küzdj.
Hagyd, hogy minden történjen.
Essenek ki a csontvázak a szekrényből, legyen igazság és fény ott ahol eddig a sötétség uralkodott.
Légy önmagad. Légy szabad.
Adj magadnak időt. 🙏🏻✨

19/07/2025

♥️ mindenkinek!

19/07/2025

“Ahogy egyre érettebb leszel, egy mély igazság kezdi felfedni magát előtted: önmagában a szeretet soha nem elég ahhoz, hogy egy kapcsolat tartós legyen.
Igen, a szeretet gyönyörű – megteremti a kapcsolódást, táplálja a szenvedélyt, és létrehozza a kötődést.
De ahhoz, hogy egy kapcsolat valóban kitartson – hogy átvészelje az időt, a változást és a kihívásokat –, jóval többre van szükség, mint érzésekre.

Szükség van:

~ Felelősségvállalásra – az elköteleződésre, hogy vállaljuk a t***eink következményeit.
~ Következetességre, mert a szeretet, ami csak néha jelenik meg, idővel elhalványul.
~ Nyílt és őszinte kommunikációra, hogy áthidaljuk a csendes szakadékokat, amiket a félreértések hoznak létre.
~ Empátiára és megértésre, hogy képesek legyünk a másik szemén keresztül látni a világot.
~ Érzelmi térre, hogy mindkét fél lélegezhessen, növekedhessen, és ne veszítse el önmagát.
~ Világos megállapodásokra, hogy az elvárások ne a véletlenre vagy feltételezésekre épüljenek.
~ Konfliktuskezelésre, mert nem a veszekedések a veszélyesek – hanem azok, amelyeket nem oldanak fel.
~ Megbecsülésre és tiszteletre, hogy egyikőtök se érezze láthatatlannak magát.
~ Támogatásra, nem csak álmokban és célokban, hanem a mindennapi küzdelmekben és csendes pillanatokban is.
~ Őszinteségre, hűségre és átláthatóságra, mert bizalom nélkül még a szeretet is elmerülhet.
~ Sebezhetőségre, hogy meg merjük mutatni azokat a részeinket is, amelyeket félünk felfedni.
~ Egészséges határokra, amelyek védik, de nem fojtják meg a kapcsolatot.
~ És mindenek felett: egy közös fejlődési szemléletre – mert a legjobb kapcsolatok nem statikusak. Fejlődnek.

A szeretet a mag, de ezek a gyökerek. Nélkülük még a legerősebb szeretet is nehezen állja ki az idő próbáját.”
Forrás: Remember FB oldal
Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)

Egy lassan 20éve működő, sok-sok változást megélt szerelemből mondom, hogy ez bizony nagyon igaz. A szerelem, a szenvedély egy jó alap. Utána meg rengeteg “munka”, vagy más szóval energia és tudatos figyelem kell egy kapcsolatba. Mellette önmunka, közös irányok és együtt változás. Mert egy kapcsolat sosem statikus. Ahogy a világon semmi sem az.
Ha párkapcsolati gondod, problémád, kérdésed van, ha egyedül vagy, esetleg úgyérzed segítség kell a kapcsolatodhoz keress meg, én itt vagyok és kísérlek az úton, nem vagy egyedül. ⬇️
~Lia

10/07/2025

♥️

A Szentírás az ígéretek könyve. Isten kinyilatkoztatása magáról, a világról, teremtményeiről. Podcast-sorozatunk első részében az Örökkévaló hűséges szeretet...

10/07/2025

"Lassan megtanulod, hogy nem kell reagálni mindenre, ami zavar.
Lassan megtanulod, hogy az energia, ami ahhoz kell, hogy minden nehéz dologra reagálj, valójában kimerít, és megakadályozza, hogy megláss jó dolgokat az életben.
Lassan megtanulod, ha megpróbálsz “megnyerni” bárkit, az csak idő és energiapazarlás, és csak ürességgel tölt el.
Lassan megtanulsz nem reagálni, nem azt jelenti, hogy rendben vagyok azokkal a dolgokkal, hanem azt, hogy fölé emelkedek.
Úgy döntök, hogy megtanulom belőle a leckét.
A békémet választom, mert erre van szükségem. Nincs már arra sem szükségem, hogy a környezetem mutassa nem vagyok elég jó.
Nincs szükségem veszekedésekre, vitákra hamis kapcsolatokra.
Nem irányíthatod mások cselekedeteit, de azt szabályozhatod, hogyan reagálsz, hogyan kezeled, és mennyit veszel magadra.
Lassan megtanulod, hogy ezek a csalódások és leckék, talán csak arra tanítanak, hogyan szeressük magunkat jobban.
Ezekből lesz az az erő, mely megvéd minket, mikor mások azt akarják éreztetni, hogy nem vagyunk elég jók, vagy hogy értéktelenek vagyunk.
Lassan megtanulod, hogyha reagálsz is, az nem változtat semmin, nem fognak jobban szeretni, vagy nem fog megváltozni a véleményük.
Néha jobb ha csak hagyod a dolgokat, elengeded az embereket, nem harcolsz, nem kérsz válaszokat, és nem várod el, hogy az emberek megértsék honnan jössz.
Lassan megtanulod, hogy az életet, jobb élni ha nem a körülötted lévő eseményekre összpontosítasz, hanem arra ami benned zajlik.
Dolgozz magadon, és a belső békéden, és rájössz, hogy a boldog és egészséges élet első fontos pontja, ha nem reagálsz mindenre, ami zavar."

(Mike Harrigan)

08/07/2025

„Amikor beleszeretünk valakibe, ritkán vesszük észre, hogy ezzel együtt kapcsolatba lépünk az illető teljes múltjával is – különösen azokkal a részekkel, amelyeket még nem gyógyított be, vagy amelyeket még nem tudott elismerni.

A szerelem nem csupán kémiáról vagy összeillőségről szól. A szerelem az idegrendszerekről szól. Kötődési mintákról. Régi sebekről. És azokról a láthatatlan megállapodásokról, amelyeket tudattalanul kötünk, hogy biztonságban tartsuk a másikat – olyan módokon, ahogy a gyerekkoruk nem t***e.

Fájdalmas leckék árán tanultam meg, hogy a szeretet önmagában nem képes felülírni valaki rendezetlen félelmét az intimitástól, az elhagyatottságtól vagy a méltatlanságtól. Akármilyen nagy és nyitott is a szíved, ha valaki még mindig a múltja vagy a jelene szellemeitől próbálja védeni magát, akkor a te személyedre fogja kivetíteni mindezt.

Ezért abbahagytam, hogy azzal próbáljak másokat meggyógyítani, hogy még többet adok magamból. Valójában már senkit sem próbálok meggyógyítani vagy megjavítani – csak saját magamat. Mert az nem az én feladatom, és őszintén szólva: hogy is képzelhetném, hogy belenyúlok valaki más karmájába és életleckéibe? Az az ő dolga. Én csak a saját munkámat végezhetem el.

Olyan szeretetre vágyom, amely a jelenben gyökerezik, nem a védekezésben. Ahol tanúi lehetünk egymás múltjának anélkül, hogy annak fogságába esnénk. Ahol nem vagyunk kiszolgáltatva valaki kimondatlan sebeinek.”

~ Michelle Wolfe

Fordította: Szücs Gábor (Gauranga Das)

08/07/2025

A beszólás nem csak elküldött szó. A beszólás néha kés. És néha elég egyetlen szúrás.

Valaki egyszer mond valamit — egy mondatot, egy odaszúrást — és azt hiszi, hogy vicces volt. Vagy őszinte. Vagy csak ‘megmondta’.
De aki kapja, az nem nevet. Nem mindig bírja.
Mert a beszólás ott marad. Nem a fülben. A mellkasban. A gyomorban. A torkod köré tekeredik, és fojtogat.
Egy idő után már te is azt hiszed, amit mondtak rólad.
És innen egy lépés a tragédia.

És tudod mi a legrosszabb tanács?
Az, hogy “le kell ütni”, “vissza kell vágni”, “meg kell mutatni”.
Az erőszak nem erősít.
Az erőszak ugyanúgy beléd ég.
Csak éppen te is az leszel, amit gyűlöltél: bántó.

A valódi erő az, ha nem szállsz le az ő szintjükre.
A valódi erő az, ha maradsz az, aki vagy — annak ellenére is, amit rád próbálnak kenni.
Nem vagy kevesebb, nem vagy gyengébb attól, hogy nem ütsz vissza.
Épp ellenkezőleg. Te győzöl, ha nem adod át magad a gyűlöletnek.

Mit tehetsz, ha beszólnak?

- Ne akarj azonnal reagálni. Számolj háromig.
- Kérdezd meg magadtól: ez az ember tényleg fontos nekem? Az ő véleménye egyáltalán számít?
- Mondd ki magadban: “Ez róla szól, nem rólam.”
- És ha kell, mondd ki hangosan is: “Nem veszem át a mérged.”

Aki beszól, az valójában magával harcol. Ne te legyél a ring.
Te maradj világítótorony, miközben ők eltévednek a saját viharaikban.

VR

06/07/2025

“A türelem meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy a jó dolgok idővel érnek be,
És lassan, szilárdan növekednek.

A béke meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy nyugodt maradhatok az élet viharaiban,
Függetlenül a körülöttem dúló káosztól.

A remény meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy jobb idők várnak rám,
És mindig ott lesz, hogy vezessen és felemeljen.

Az alázat meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy ezt nem azáltal érhetem el,
Ha lekicsinyítem magam,
Hanem ha a világ szolgálatára és mások felemelésére összpontosítok.

A kedvesség meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy legyek gyengédebb, megbocsátóbb és együttérzőbb önmagammal
És a körülöttem lévőkkel.

Az önbizalom meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy ne rejtegessem vagy fojtsam el tehetségemet és képességeimet,
Csak azért, hogy mások jobban érezzék magukat,
Hanem fogadjam el mindazt, ami engem egyedivé tesz.

A fókusz meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy mások bizonytalansága és ítéletei nem az én problémáim,
És figyelmemet újra magamra kell irányítanom.

A szabadság meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy senki sem irányíthatja az elmém, gondolataim és jólétem,
Csak én.

És a szeretet meglátogatott,
És emlékeztetett,
Hogy nem kell másokban keresnem,
Hiszen bennem lakozik.”
Tahlia Hunter

05/07/2025

„Most nem erős akarok lenni. Hanem valóságos.”

Elegem van abból, hogy mindig erősnek kell lenni.
Mosolyogni, amikor belül ordítok.
Tartani magam, mikor a talaj rég kihullott a lábam alól.

Mert mit mondanak? „Légy erős.”
Hát a fenéket.
Elég volt ebből az izzadságszagú hősiességből.

Most nem akarok erős lenni.
Most akarok sírni, ha úgy van.
Akarom érezni, ha fáj.
Akarom kiüvölteni magamból azt, amit 20 éve nyeltem vissza, hogy ne legyek "túl sok".

Most nem akarok megfelelni senkinek.
Sem anyám emlékének, sem egy régi tanár lenézésének, sem egy volt faszi elvárásainak.

Most nem akarok bírni, cipelni, túléni.
Most meg akarom élni.
A fájást, a düht, a veszteséget, a szégyent, a szerelmet, a vágyat.
Nem kell, hogy szép legyen.
Csak legyen igazi.

Felejtsük már el, hogy az erő az, amikor nem sírsz.
Az erő az, amikor ki mered nyitni a sebhelyeid, hogy végre ne csak fedve legyenek – hanem tisztuljanak is.

A valódi erő az, amikor odaállsz, és azt mondod: “Ez vagyok. Ilyen vagyok. És nem kérek elnézést érte.”

Akkor is, ha nem kedves.
Akkor is, ha nem szép.
Akkor is, ha néha morzsolódik belőlem a múlt.

Most nem egy hős akarok lenni a világ szemében.
Hanem végre ember a sajátomban.
Valóságos. Vékony bőrrel. Vállalva mindent.

Ez vagyok.
És igen, lehet, hogy odabasz a jelenlétem.
De legalább nem vagyok műanyag.

---