20/10/2024
Törj ki ,kérj segítséget ha kell!
Bennem is az volt, mint sokunkban: Miért nem lép már ki végre az, aki egy bántalmazó kapcsolatban él? Miért nem húzza meg végre a határait, és ha a másik telibe leszarja azokat, miért nem hagyja ott a fenébe? Aztán amikor századszorra is megpróbáltam kilépni az én bántalmazó kapcsolatomból, ami ráadásul a családomon belül volt, rájöttem, ez nem ilyen egyszerű. Komoly függés van. Érzelmi zsarolás. Manipuláció. Érvénytelenítés. Hazugság. És ez nem úgy van, hogy hopp, valaki tudatosan arconcsapja magát egy bántalmazó féllel. Hanem ez valami sérülésből adódó választás lesz. Sokáig fel sem tűnik, miben van az ember. Csak azt veszi észre, hogy egyre nehezebb levegőt venni. Egyre nehezebb kinyitni a bejárati ajtót. Elpárolognak a barátai. Érzelmileg egyedül lesz. Egyre kevesebb ideje fog önmagáról szólni. Egyre többet fog szorongani, félni. Nagyon kemény érzelmi hullámvasút ez. Meghúzni a határt egy olyannak, aki rezzenéstelen arccal képes arra, hogy az aurádba belelépjen. Kiszívjon belőled mindent, szétcincálja az identitásod, és közben általad – azzal, hogy lenyom téged a picsába – önmagát minél magasabbra emelve úgy érezze, ő a király(nő) ezen a világon. Ennél a kapcsolatnál nagyon jelen kell lenni. Szó szerint gyűjteni kell a strigulákat, emlékeztetni kell magunkat arra, hogy mit tett velünk, mennyi fájdalmat okozott, mert képes fűt-fát ígérni, és ezzel teljesen összezavarni a másikat. Tudja, milyen érzékeny vagy, mik a fogások rajtad, így mindent be fog vetni, hogy az alattvalójának megmaradj. Tényleg sokkal könnyebb lenne, ha ez úgy működne, hogy az ember eldönti, kilép, aztán ez meg is tud történni. De vannak csúnyaságok, gonosz tettek, amik ezt meg tudják nehezíteni. Nem beszélve a saját sérüléseinkről, sémáinkról.
Boros Bea
(Kép:Pinterest)