11/05/2026
Nem szeretnék „kapcsolatokról” címkékben beszélni
Miért?
Mert egy idő után már nem embert látunk egymásban, hanem pszichológiai fogalmakat: elkerülő, szorongó, nárcisztikus. A legtöbb kapcsolat mögött sokkal mélyebb emberi történetek, sérülések, gyermekkori mintázatok és túlélési működések húzódnak. Én ezért érzem azt, hogy szeretnék másképp beszélni a kapcsolatokról.
Nem diagnosztizálni szeretnék. És nem gyors válaszokat adni.Kérdezte is valaki tőlem: „Értem a történeteid… de mi a megoldás?”
Az olvasott megoldási ötletek és a tuti receptek legtöbbször nem hoznak valódi változást. Mert minden ember más. Minden kapcsolat más. És mindenki a saját érzelmi lenyomatán keresztül működik. Sokkal inkább abban szeretnék segíteni, hogy felismerjük az ismétlődő működéseinket, érthetőbbé váljanak a kapcsolataink dinamikái, és végre ne csak elemezzük az érzéseinket, hanem kapcsolódni is tudjunk hozzájuk.
Hiszek abban, hogy nem mindig az a legnagyobb segítség, amikor valaki megmondja, mi a „helyes döntés”. A kapcsolatokban számomra sokkal fontosabb kérdés:
Te mit élsz meg valójában? Mit próbálsz megmagyarázni magadnak?
Mit nyomsz el?
Mitől félsz?
Mihez ragaszkodsz akkor is, amikor már fáj?
Mert sokszor nem kész válaszokra van szükségünk, hanem arra, hogy végre tisztán lássuk önmagunkat és a saját működésünket.
Nem szeretnék pszichológiai tankönyveket újramagyarázni. És nem szeretném újabb címkékkel teleaggatni a kapcsolatainkat sem. Sokkal inkább az érdekel:
Mi történik bennünk egy kapcsolatban?
Hogyan veszítjük el önmagunkat?
Miért zavarodunk össze érzelmileg?
Miért maradunk benne olyan helyzetekben is, amelyek közben fájnak?
És hogyan tudunk újra kapcsolódni saját érzéseinkhez és belső valóságunkhoz?
Az elkövetkezendő időszakban ezekről az érzelmi és kapcsolati dinamikákról fogok írni nektek: Nem kész válaszokat.
Hanem egy tükröt tartani, amiben tisztábban láthatjátok önmagatokat.
Iványi Rita Mariann
érzelmi és kapcsolati kísérő
Visszatérés Önmagadhoz