11/04/2024
Gyakran halljuk és használjuk azt a kifejezést, hogy "meltdown", ami egy kontroll vesztett állapotot takar. Nevezhetjük kiborulásnak, dührohamnak is, bár az önirányítás elveszítése egyaránt megmutatkozhat egyfajta lefagyásban, leblokkolásban.
Autizmussal és ADHD-val érintett gyerekeknél (és felnőtteknél) könnyebben kiváltódnak ilyen állapotok.
Brenda Smith Myles könyve nagyon hasznos segítség a "meltdown" megértésében és kezelésében.
Megkísérlem röviden összefoglalni a Rumble-Rage Cycle gondolatát:
Valamilyen trigger hatására elindul egy érzelmi reakció, „morajlás”(rumbling). Ha ebben a szakaszban tudunk segíteni megnyugodni a gyereknek vagy ő maga képes magát megnyugtatni, akkor újra nyugalmi állapotba kerülnek. A legjobb, ha ebben a fázisban el tudjuk csípni a folyamatot.
Jó ha mi is és a gyerekek is megtanuljuk, hogy mik számukra a triggerek, és megtanulunk velük bánni, lehetőség esetén kiküszöbölni.
Ha nem csinálunk semmit vagy nem születik megoldás, akkor egyre szabályozatlanabbá válik a gyerek és „túlélő módba” kapcsol. Ez a dühkitörés (rage) szakasza. (Nem kell hogy agresszióban nyilvánuljon meg, lehet menekülés vagy lefagyás is a reakciója).
A kitörés fázisban már végig megy egy folyamat, ami biológiai. Minél inkább akarunk ilyenkor segíteni, annál rosszabb lesz. Legjobb, ha nyugodtan megvárjuk a biológiai helyrerázódást. Ha mi magunk nyugodtak tudunk maradni, akkor gyorsabban lezajlik ez a szakasz.
Ilyenkor ne beszéljünk! Ne próbáljuk meg kimagyarázni őket a helyzetből, mert nem is lehet. Nem kell semmiről meggyőzni őket, így is túl vannak terhelődve. Ez nem egy tanítható pillanat, a gondolkodó agy ki van kapcsolva. (Pár megnyugtató szó elhangozhat)
Természetesen mindenkit biztonságba helyezünk. Ebben a szakaszban a legfontosabb és egyetlen teendőnk a biztonság biztosítása.
(A rage fázisa lehet pár perc, de akár napokig is elhúzódhat. Vannak gyerekek, akiknél nincs megelőző morajlás, egyből a kitörés fázisába kerülnek.)
Ezt követi a gyógyulás fázisa. Ebben a szakaszban vannak, akik szégyellik ami történt, el akarnak vonulni, és vannak akiknek megnyugtatásra van szükségük.
Ilyenkor érdemes várni (akár órákat, napokat), hogy teljesen megnyugodjanak, mielőtt beszélni próbálunk a történtekről. meg lehet kérdezni, hogy mi volt a gond.
Vannak gyerekek, akik nem hajlandók felidézni, megvizsgálni, megbeszélni a történteket, mert túl erős a szégyenérzetük.
