07/01/2026
Egy egyszerű levél januárban, most pedig megannyi felismerés
2024 januárjában egy különleges „játékban” vettem részt.
Egy gratuláló levelet kellett írnom az év végi önmagamnak. 😳
Azt írtam le benne, miért leszek majd hálás, miért fogok gratulálni magamnak az év végén. Furcsa feladat volt – és épp ezért emlékezetes.
Amikor év végén kézhez kaptam a levelet, addigra teljesen elfelejt***em a tartalmát.
Olyan volt kinyitni, mintha tényleg valaki más írta volna.
Megmutatta, mit tartottam fontosnak az év elején, mennyi minden történt közben, és hogy akkor is volt ok az elismerésre, ha nem is minden 'úgy' valósult meg.
2026 januárjában ’csavartam’ egyet ezen a gyakorlaton: Ezúttal egy évvel korábbi önmagamnak írtam levelet.
Ezúttal is a kreatív írás vitt, de most a vágy helyett az emlékezet vezetett.
Nem terveztem, nem elemeztem, csak hagytam a szavakat megjelenni a papíron. Így sokkal inkább az érzelmileg meghatározó pillanatok, fő emlékek és belső megélések kaptak teret.
💌 Két év, két levél, két különböző nézőpont – és mégis ugyanaz a felismerés:
Önmagad munkáját, az évbe beletett energiádat, áldozataidat és örömeidet csak te tudod igazán.
Mégis olyan ritkán ismerjük el... De miért is?
Mert kérkedés?
Mert „nem szokás”?
Hát tegyük szokássá!
Az elmúlt év tele volt kihívásokkal, változással, nehézségekkel – és te mégis itt vagy.
Igen, lehet hogy lehettél volna jobb, meg több, meg szebb és még okosabb, még aktívabb, még nyugodtabb és türelmesebb,... De a tavalyi évbe pont ennyi fért bele!
(Ez a felismerés most maximum csak az új évre egy kis útmutatást adhat neked. 😉 )
Hamarosan újra megírom magamnak a 2026-os 'év végi' gratuláló levelem. Velem tartasz, kipróbálnád?
Te mit írnál bele egy ilyen levélbe? ✨🌿
