22/04/2025
Autizmus, oltás, vegán tej és RFK Jr.
Ez a téma személyesen érint és - talán emiatt - nem tudom megállni, hogy ne szólaljak meg benne, pláne, mert elképesztő, hogy mennyi felületes információval felvértezett ember szólal meg teljes lelki nyugalommal a témában, mind a hazai, mind a világpolitikai palettán 2025-ben. Ha valamivel fel lehet idegesíteni a végtelen nyugodt és türelmes természetem ellenére, akkor az az amikor egy ilyen témában a világot hátrafelé menni látom.
Az én legidősebb gyerekem autista (ma 10 éves). Pont az a típusú autista, aki sehova sem illik. Mondhatjuk, hogy „középsúlyos”, hogy jobban értsük, de valójában az autizmus nem valami lineáris dolog. Az én fiam „van annyira autista”, hogy ne működjön normál közösségben (a magyar iskolarendszerben meg sokszorosan pláne nem), de szellemileg, vagy kognitív képességeiben nem érintett, tehát, amíg otthon éltünk a legtöbb speciális suli azzal az indokkal utasította vissza, hogy „nem elég fogyatékos”. A mi megoldásunk erre az volt, hogy elköltöztünk, mert Magyarországon elfogytak a lehetőségeink egy ilyen gyerekkel. Tudom, elég radikális, de a legfőbb ok bizony ez volt. Szóval érint, mélyen érint, én olyasvalaki vagyok, aki pontosan tudja milyen nehéz ez a táska, hogy milyen ijesztő az, hogy ezt soha nem fogom tudni letenni és egyszer majd, ha eljutok odáig, még meghalni se tudok majd nyugodtan. Minden ember, akinek a gyereke speciális segítségre szorul és tudhatóan szorulni is fog egész életében az tudja miről beszélek. Egyáltalán nem arról, hogy a gyerek lenne terhes, ők nem azok, a tudat, a rászorulás, az aggodalom és a mi lesz vele ha… na az a terhes. És az icipici elért sikerek tartanak a víz felett, olyan dolgok, amik másoknak természetesek. Ma becsatolta a kisöccsét a kocsiban. Magától. Saját gondolatból, neki jutott eszébe, tehát senki nem kérte rá. 10 éves. És ünneplünk. Rengeteget tudnék erről mesélni a szentimentálisabb vonalon is.
Az említett politikusok az egyszerűsítő kijelentéseikkel, a fals információikkal olyanokba rúgnak bele, akiknek már amúgy is éppen elég nehéz (nem mintha bárkibe belerúgni okés lenne). És nem azért, mert kicsit is érdeklik őket az autisták, ugyan már. A szavazatok miatt. Azért, hogy Jolika rájuk húzza majd az ikszet, mert ők végre tesznek valamit, aminek legfőbb ideje, hiszen „régen nem volt ennyi autista”, szóval biztosan az oltás. Vagy a tablet. Vagy a vegán tej. Vagy az, hogy már nem verjük meg őket, mint a rendes emberek.Vagy az elbaszott új generáció. Még katonák se voltak. Esetleg a holdfázis. És tényleg, régen nem volt ennyi autista gyerek. Vagy csak nem kaptak diagnózist, hanem simán „kicsit fura a gyerek, de hát majd kinövi”. Vagy elvitték a jóisten nevében javítóba.
És akkor megjelenik RFK Jr., aki 2025. április 11-én bejelenti, hogy szeptemberig megtalálja az autizmus okát. SZEPTEMBERIG. Hát ez k***a jó, eddig még soha senkinek nem jutott eszébe. Csak meg kell nekik mondani, hogy szeptemberre legyen meg, ezek a hülyék meg itt kutatgatják 30 éve. Hála az égnek, hogy itt van nekünk RFK, aki rájött, hogy egyszerűen ennyit kell tenni, és kész. „Szeptemberre tudni fogjuk mi okozza az autizmus járványt, és képesek leszünk felszámolni ezeket a hatásokat” - mondja RFK (1). Így, szó szerint. Tiszta kár, hogy nem augusztusra.
Szóval először röviden arról, hogy hogy áll ez a téma.
Az autizmus spektrumzavar (ASD) kialakulását genetikai és környezeti tényezők összetett kölcsönhatása befolyásolja, tehát nem egy olyan dolog, amit csakúgy megtalálsz a szőnyeg alatt, ha eléggé keresed. Fontos tisztázni, hogy amikor környezeti tényezőkről beszélünk az autizmus kapcsán, nem feltétlen arra gondolunk, hogy „nem szerette elég anya” vagy „túl sok képernyő”. Olyan biológiai és fejlődési tényezők is ide tartoznak, amelyek már az anyaméhben vagy a korai gyermekkorban hatnak. Például a szülők életkora: ha anya vagy apa idősebb korban vállal gyereket, az kis mértékben növelheti az ASD kockázatát – kis mértékben, de statisztikailag mérhető. (Érdekes, hogy az emberek, amikor arról van szó, hogy mi más manapság mint régen, néha a legnyilvánvalóbb okokra nem gondolnak. 1990-ben átlagosan 23 évesek voltak Magyarországon az anyák első gyerekük születésekor, ma majdnem 30 (2). Csak gondoljunk bele egy fél emberöltő alatt 23-ról 30-ra. De 10 emberből 9 előbb gondol az oltásra vagy a vegán tejre, mint erre.) Ugyanez igaz bizonyos születési komplikációkra, főleg ha oxigénhiány is volt. Több kutatás megnézte az anyai egészségi állapotot is: például ha a várandós nő elhízott vagy cukorbeteg, az enyhén emelheti az autizmus esélyét – hangsúlyozom, enyhén, tehát ne kezdjen senki önvádba. Én is felszedtem mindhárommal vagy 15 kilót és csak egy lett autista. 😀 A táplálkozással és anyagcserével kapcsolatos tényezők (pl. folsav, D-vitamin) is képbe kerültek, de eddig nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ezek hiánya okozna autizmust. Például alacsony D-vitamin-szint gyakori autista embereknél – de ez inkább korreláció, nem ok. (Az alacsony D-vitamin szintűek másban is eltérnek a nem alacsony szintűektől a D-vitaminon kívül, ezért hiába gyakoribb az autizmus, nem tudhatjuk, hogy annak tényleg a D-vitamin az oka, vagy az egyéb eltérések.) Az is lehet, hogy a szociális különbségek, mozgáshiány vagy életmódbeli tényezők hatnak vissza. És hát ott vannak a klasszikus gyanúsítottak, a nehézfémek – higany, ólom, stb. –, de ezeknél sem sikerült eddig olyan szintű bizonyítékot találni, ami tényleges ok-okozati kapcsolatot igazolna (3). Gyanú van, de bizonyosság nincs.
Másodszor bővebben…
Na de akkor… létezik olyan, hogy „az autista gén”?
Spoiler: nem. Már mondtam, de leírom újra: az autizmus genetikai háttere nem egyetlen kapcsoló, amit ha felkapcsolsz ASD, ha lekapcsolsz akkor csicsergő madarakkal körbevett pampers bébi (4). Ez egy baromi komplex genetikai puzzle, amiben sok-sok kis darabka játszik szerepet – és még mindig csak a széleit rakosgatjuk.
Az eddigi kutatások alapján több száz génről tudjuk, hogy valahogy részt vesznek az autizmus kialakulásában – nem úgy, hogy „ez okozza”, hanem hogy „ez is belejátszik”. Például ott van a hírhedt 16p11.2 deléció, ami egy kb. hatszázezer bázispáros DNS-szakasz hiánya (ez már a „komoly mutációk” ligája), és még ebben az esetben is csak az érintettek negyede autista (5). Tehát még egy ilyen „látványos” genetikai változás sem garantál semmit.
Vannak kivételek, hogyne lennének, a biológiában mindig vannak kivételek. Léteznek ritka, de nagy hatású mutációk, amelyek önmagukban is jelentősen növelik a kockázatot. Ezek általában olyan genetikai változások, amik újonnan jelennek meg a gyerekben – tehát nem örökölt, hanem frissen keletkezett genetikai meglepetéscsomag. Az egyik legismertebb ilyen példa a CHD8 gén mutációja (6): ez ritka, de ha fennáll, akkor az autizmus valószínűsége jelentősen megnő – sőt, gyakran jár együtt karakteres arcjegyekkel és makrokefáliával, vagyis szokatlanul nagy fejjel. (Nem, ez nem azt jelenti, hogy minden nagyfejű gyerek autista.) Hasonlóan, a SCN2A (7) vagy az ADNP gén ( 8 ) mutációi is magasabb kockázatot jelentenek az ASD-re – de fontos, hogy ezek csak az autista emberek kis részénél fordulnak elő. A nagy többségnél nem találni ilyen „egyértelmű” eltérést. Ott inkább az van, hogy sok apró kis genetikai különbség jön össze, mellé környezeti tényezők, és abból lesz egy egyedi neurodiverz koktél.
Na de mit tudunk eddig, amit tényleg nagyszabású, jó minőségű kutatás támaszt alá?
A genom szintjén keresgélve például volt egy jelentős nemzetközi összefogás, az Autism Sequencing Consortium, amely 2020 körül publikálta addig a legnagyobb ilyen jellegű autizmus-genetikai vizsgálatot. Több mint 35 ezer ember genetikai adatait elemezték, ebből közel 12 ezer volt autista. A kutatók 102 olyan gént azonosítottak, amelyek szignifikánsan összefüggésbe hozhatók az ASD-vel. Ezek a gének főleg olyan folyamatokban játszanak szerepet, mint az idegsejtek közötti kommunikáció, a génexpresszió szabályozása vagy épp a sejtváz felépítésében keletkező eltérések (9).
Ami külön érdekes: a vizsgálat szerint az autizmus genetikai háttere heterogén, azaz van, ahol a gének specifikusan az ASD-re hajlamosítanak, más esetekben meg inkább általánosabb fejlődési eltérésekre (pl. értelmi fogyatékosság, nyelvi zavar). Ez azt is jelenti, hogy az autizmus és más neurodevelopmentális állapotok között néha átfedés van – máshol viszont teljesen külön úton járnak.
És akkor ott vannak az ikervizsgálatok.
A klasszikus ikres kutatások már régóta mutatják, hogy az autizmus mögött erős genetikai komponens áll. A legfrissebb meta-analízisek alapján az egypetéjű ikreknél, ha az egyik autista, akkor a másik is az – jó oké, még ez sem tökéletesen van így, bár legtöbbször igen. Kétpetéjű ikreknél viszont ez az arány már csak kb. 50%, ami szintén elég beszédes (10). Elvileg ugyanis, ha egy betegség tisztán genetikai, akkor egypetéjű ikreknél 100% kellene legyen az egyezőség, kétpetéjűeknél viszont jóval alacsonyabb, míg ha tisztán nem-genetikai, akkor nem kellene legyen különbség egy- és kétpetéjű ikrek között az előfordulásban. (Ezt csak az ronthatná el, ha az egy- és két-petéjű ikrek valamiért szisztematikusan eltérő környezeti hatásoknak lennének kitéve.) A heritabilitás – vagyis az örökölhetőség – becslése ezek alapján olyan 80% körül mozog. Ez nem azt jelenti, hogy egy adott autista ember „80%-ban a génjei miatt” az. Hanem azt, hogy egy adott populáción belül az ASD-s és nem ASD-s emberek közötti különbségek 80%-a genetikai eredetű. A maradék 20% pedig lehet környezet, lehet véletlen, lehet bármi más, amit még nem találtunk meg.
Az összkép tehát az, hogy a genetikai háttér nagyon fontos – de nem kizárólagos. Az autizmus nem egyetlen génről, nem egyetlen okról szól, hanem egy bonyolult hálóról, amit még mindig csak próbálunk kibogozni.
Azt már látjuk, hogy a genetika egy fontos szereplő az autizmus kialakulásában, de ettől még a környezeti tényezőket sem lehet lesöpörni az asztalról. Kutatók már rengeteg populáció alapú vizsgálatot, meta-analízist és áttekintő tanulmányt végeztek ebben a témában. És mi jött ki belőle? Hadd kezdjem a leginkább közérdeklődésre számot tartó kérdéssel: az oltásoktól nem lesz valaki autista. Se a tiomerzál nevű tartósítószertől, amit korábban az oltásokban használtak. (Magyarországon 2006-ban vonták ki a kötelező gyermekkori oltásokból; kettőt lehet tippelni, hogy ennek milyen hatása volt az autisták számának növekedésére. Ez is egy szép sztori amúgy: közölték az oltásellenesek, hogy ettől, vagy ettől is nő az autisták száma, kivonták az oltásokból, utána pöccre ugyanúgy nőtt tovább az autisták száma, de még ekkor sem bírt senki annyit mondani közülük, hogy hopp, akkor ebben lehet, hogy esetleg talán tévedtünk. Annyi történt, hogy másnaptól az alumínium-vegyületek lettek az hibásak - amit a tiomerzál kivonása előtt is és után is ugyanúgy használtak. Vagy az MMR-oltás - amiben sem alumínium-vegyület, sem tiomerzál nincs, és soha nem is volt. Látható, hogy véletlenül sem arról van szó, hogy előre eldöntötték az eredményt és ahhoz keresik a magyarázatot. Dehogy.)
Ami viszont valóban valamennyire emelheti a kockázatot, az az idősebb szülői életkor. Érdekesség, hogy egy friss, több millió fős adathalmazt elemző tanulmány épp pár hete mutatott ki összefüggést a terhességi cukorbetegség és a gyermekeknél megnövekedett autizmus/neurológiai zavar kockázata között (11).
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a környezeti kockázati faktorok vizsgálata még gyerekcipőben jár a genetikai kutatásokhoz képest. Hogy miért? Módszertanilag baromi nehéz: sok korábbi eredmény korlátokkal terhelt, és gyakran nehéz elkülöníteni az egyes tényezők hatását, másrészt az adatok gyűjtése és értékelése is rengeteg időbe telik. A jövőben hosszú távú, prospektív vizsgálatokra van szükség, melyek precízen mérik az expozíciókat és figyelembe veszik a gén-környezet interakciókat is. (Ez azt jelenti, hogy van olyan genetikai, illetve környezeti tényező, hogy ha csak az egyik áll fenn, az önmagában nem hoz létre hatást, de ha a kettő egyszerre, akkor igen.) Ahol már a gyerek születése előtt elkezdenek mindent követni: mi történt a terhesség alatt, milyen a levegő, a víz, az étel, a társadalmi környezet stb. Ilyen kutatásokból tudjuk meg, hogy pl. egy vírusfertőzés, egy toxin vagy egy adott társadalmi hatás megnöveli-e később az ASD kockázatát.
Az autizmus okainak feltárása rendkívül összetett és időigényes feladat, amihez többféle kutatási módszer együttes alkalmazása szükséges. A genetikai tényezők azonosításához nagymintás genomikai vizsgálatok kellenek. Egy-egy ilyen vizsgálat (pl. teljes exom szekvenálás vagy genom szintű asszociációs vizsgálat, GWAS) több tízezer résztvevő genetikai adatát igényli, és az adatok elemzése is hosszadalmas folyamat. Például a fent említett 102 kockázati gént azonosító kutatás is évekig tartó nemzetközi együttműködés eredménye volt, és bár hatalmas előrelépés, még mindig csak a felszínt kapirgáljuk – a genetikai faktorok teljes katalógusa ennél jóval kiterjedtebb lehet.
Na de ezek a vizsgálatok... hát nem két hét alatt mennek. Évtizedes követés, óriási adatmennyiség, statisztika, és persze ott a gén-környezet interakció is, amit szintén figyelembe kell venni. Ráadásul az autizmus nem olyan, hogy „egy sablon mindenkire jó”. A heterogenitás azt jelenti, hogy ami egyik gyereknél kockázati tényező, az a másiknál lehet, hogy semmit nem csinál. Ezért is olyan nehéz statisztikailag is értékelhető, valódi következtetéseket levonni. Kell hozzá sok ember, sok adat, sok idő – és hát pénz is.
Mindezek fényében érthető, miért nem született még meg a végső válasz az autizmus okaival kapcsolatban. A tudomány apránként rakja össze a mozaikot: minden egyes gén felfedezése vagy környezeti faktor beazonosítása egy-egy kis darabka a teljes képhez. Évtizedek szisztematikus munkája van már eddig is e téren, és várhatóan még további évek (ha nem évtizedek) kellenek ahhoz, hogy a kép igazán körvonalazódjon.
Ahogy Dr. Peter Marks, az FDA egyik fontos embere, nagyon finoman megfogalmazta: „nincs tudományos realitása annak, hogy valaki pár hónap alatt megtalálja az autizmus okát.” Szó szerint azt mondta: „nem látok semmilyen lehetséges módot rá”. Ez egy udvarias megfogalmazása annak, hogy ez baromság (12). A probléma azonban nem csak ez. Ennél sokkal nagyobb baj, hogy hamis reményt ad. Kennedy ígérete szerintem pedig leginkább azért veszélyes, mert tévútra viszi a közbeszédet az autizmusról.
Az autizmus kutatása során óriási felelősség hárul a tudományos közösségre abban, hogy az eredmények megbízhatóak és objektívek legyenek. A gyenge minőségű vagy elfogult kutatások nemcsak félrevezethetik a döntéshozókat és a közvéleményt, de konkrét károkat is okozhatnak az embereknek. Klasszikus példa erre a hírhedt tanulmány, amely 1998-ban összefüggést sugallt az MMR oltás és az autizmus között. Andrew Wakefield és munkatársai mindössze 12 gyerek (!) esetleírására alapozott cikke hatalmas szenzációt keltett, mivel felvetette, hogy a kanyaró-mumpsz-rubeola kombinált oltás (MMR) autizmust válthat ki, és javasolta, hogy helyette egykomponensű oltásokat kellene használni. Később kiderült, hogy a tanulmány nem egyszerűen rossz (ezt már a publikáláskor is lehetett látni), hanem konkrétan meghamisították (előkerültek a vizsgált gyerekek eredeti leletei (13, 14)), de a legszebb az volt, amikor kiderült, hogy Wakefield-nek véletlenül pont egykomponensű oltásra van szabadalma... A neves Lancet orvosi folyóirat végül visszavonta a cikket (15), elismerve, hogy “számos elemében helytelen” volt.
Sajnos a baj eddigre már megtörtént: Wakefield publikációja révén felvirágzott az oltásellenesség, szülők tízezrei fordultak el a védőoltásoktól világszerte. Ennek két következménye lett: 1) az autizmus előfordulása egyetlen fikarcnyit nem változott, 2) ezzel szemben viszont több helyen kitört a kanyaró (még gyerekhalálozás is volt belőle). Mindez egyetlen megalapozatlan állítás miatt! Ez az eset rámutat, hogy milyen súlyos következményei lehetnek, ha egy tudományos publikáció szakmailag hiteltelen, de nagy visszhangot kap.
Az oltások és az autizmus kapcsolatát azóta számtalan nagymintás vizsgálat elemezte, és egyértelműen bebizonyosodott, hogy nincs összefüggés. Egy Dániában 657 461 (!!!!!!!) gyermeket 13 éven (!!!!!) keresztül követő kohorsz-tanulmány például megállapította, hogy az MMR oltás nem növeli az autizmus kockázatát, még a nagyobb kockázatú (autizmusban érintett testvérrel rendelkező) alcsoportokban sem, és a teljesen oltatlanokkal összehasonlítva sem. Az oltott és oltatlan gyerekek autizmus kockázata azonos (16). És ez még csak egy tanulmány; a témában egy tucatnyi további, egymástól független vizsgálat van, azonos eredményekkel.
A gyenge minőség a tudomány más területein is problémás. Ha egy kutatás tendenciózus (például egy előre gyártott elképzelést akar mindenáron alátámasztani), akkor hamis korrelációkat is “igazoltnak” találhat. Az autizmus okait kutatva könnyű beleesni az ún. publikációs torzítás csapdájába is: érdekesebb egy pozitív eredményt közölni („ezt vagy azt találtuk okozónak”), mint egy negatívat („ezt sem találtuk oknak”). Emiatt a közvélemény és a média gyakran túlhangsúlyozhat bizonyos feltételezett okokat, amelyekre aztán nem mindig érkezik be a cáfolat híre, ha később nem igazolódnak. A szenzációhajhász eredmények tehát indokolatlan pánikot kelthetnek, vagy épp fals reményeket (pl. csodagyógymódok keresése olyan tényezők alapján, amikről utóbb kiderül, hogy nem is relevánsak). Mindez aláássa a tudományba vetett bizalmat is, hiszen az emberek összezavarodnak a sok ellentmondó üzenettől.
De nem tanulunk. Sőt, Kennedy már a repeat gombot nyomkodja. Évek óta hangoztatja a cáfolt Wakefield elméletet, miszerint a gyermekkori oltások (különösen az MMR-oltás) tehetők felelőssé az „autizmus járványért”. Kennedy mostani bejelentése szerint „minden szóba jöhető tényezőt” megvizsgálnak, így a vakcinákat, az élelmiszereket, vízminőséget, légszennyezést, sőt a „gyereknevelési szokásokat” is. Bár első hallásra átfogó megközelítésnek tűnik, valójában a felsorolás összes eleme azt sugallja, hogy valami mesterséges környezeti ok áll a háttérben, amit gyorsan meg lehet találni és nagy csinnadrattával természetesen ki is iktatni. Ez politikailag kényelmes, a valóságban azonban az autizmus nem egyetlen méreg vagy egy faktor következménye, hanem komplex biológiai és genetikai tényezők együttese. Tudom, ezt már mondtam. Kétszer.
Az MMR oltás újra megvizsgálásáról egyébként már korábban is beszélt. Amivel igazából csak az érintetteknek árt, mert költhetnék olyanra is az erre szánt pénzt, aminek értelme is van (genetikai okok további vizsgálata, még meg nem vizsgált környezeti tényezők vizsgálata, ne adj isten jobb szupport biztosítása), nem pedig egy már számtalanszor megvizsált dologra. A kutatást Kennedy megbízására David Geier fogja vezetni — egy prominens anti-vaxxer. Ugye látjuk hogyan tud ebből szeptemberre eredmény lenni?
Az autizmus diagnózisok számának növekedését a tudósok elsősorban nem egy újonnan megjelent, titokzatos környezeti ártalommal magyarázzák, hanem sokkal inkább azzal, hogy ma már észrevesszük, amit régen nem. Egyrészt bővültek a diagnosztikai kritériumok, több a szűrés, nőtt a tudatosság, és ma már nem legyintünk annyival, hogy „fura ez a gyerek, majd kinövi” vagy „vigyük el a paphoz, hátha kiűzi belőle.” Azaz az „autizmus járvány” jelentős része annak tulajdonítható, hogy jobban felismerjük az autizmus spektrum zavart, mint korábban – nem biztos, hogy valóban arányában több autista gyermek születik, mint mondjuk 40 éve (17, 18). A másik ok a diagnosztikus kategóriák közti átsorolás: igen 20 éve még csak 700 autizmussal diagnosztizált gyerek volt a magyar közoktatásban, ma meg már 12 ezer, csakhogy 20 évvel ezelőtt 38 ezer enyhe értelmi fogyatékos volt, ma pedig 15 ezer; a középsúlyos értelmi fogyatékosok száma 5 ezerről 4 ezerre csökkent (19, 20). A két trend aligha független egymástól. (Egyébként akkor az oltások védenek az értelmi fogyatékosság ellen? Csakkérdem)
Ráadásul, az autizmus „megoldásának” ígérete impliciten azt üzeni, hogy az autizmus egy mindenáron felszámolandó rendellenesség. Sokan úgy gondolják, hogy az autizmusra tekinthetünk a neurodiverzitás természetes részeként, nem pedig egy feltétlenül „megjavítandó hibaként”. Nem tudom eldönteni, de sokat gondolkodtam ezen és végülis nem maga az autizmus vezet szükségszerűen rossz életminőséghez, hanem a társadalmi támogatás és elfogadás hiánya. Ha egy autista személy megfelelő segítséget kap (legyen az fejlesztő terápia, oktatási támogatás, munkahelyi alkalmazkodás, az intézményes rendszer és a környezet rugalmassága stb.), és a környezete elfogadó, akkor sokkal teljesebb életet élhet, mintha magára lenne hagyva vagy kirekesztés és meg nem értés venné körül. Ez a gondolat igazából megnyugtató kéne, hogy legyen, de ebben a társadalmi és politikai hangulatban, azt kell hogy mondjam, hogy inkább rohadt ijesztő.
—---------------------------------------------------------
Patreon: https://www.patreon.com/nylla
—---------------------------------------------------------
Források:
1 - https://www.bbc.co.uk/news/articles/cj0z9nmzvdlo
2 - https://www.ksh.hu/stadat_files/nep/hu/nep0007.html
3 - Modabbernia, A., Velthorst, E., & Reichenberg, A. (2017). Environmental risk factors for autism: an evidence-based review of systematic reviews and meta-analyses. Molecular autism, 8, 13. https://doi.org/10.1186/s13229-017-0121-4
4 - https://www.thetransmitter.org/spectrum/genetic-testing-autism-explained/
5 - Fetit, R., Price, D. J., Lawrie, S. M., & Johnstone, M. (2020). Understanding the clinical manifestations of 16p11.2 deletion syndrome: a series of developmental case reports in children. Psychiatric genetics, 30(5), 136–140. https://doi.org/10.1097/YPG.0000000000000259
6 - Weissberg, O., & Elliott, E. (2021). The Mechanisms of CHD8 in Neurodevelopment and Autism Spectrum Disorders. Genes, 12(8), 1133. https://doi.org/10.3390/genes12081133
7 - Kruth, K. A., Grisolano, T. M., Ahern, C. A., & Williams, A. J. (2020). SCN2A channelopathies in the autism spectrum of neuropsychiatric disorders: a role for pluripotent stem cells?. Molecular autism, 11(1), 23. https://doi.org/10.1186/s13229-020-00330-9
8 - Ge, C., Tian, Y., Hu, C., Mei, L., Li, D., D**g, P., Zhang, Y., Li, H., Sun, D., Peng, W., Xu, X., Jiang, Y., & Xu, Q. (2024). Clinical impact and in vitro characterization of ADNP variants in pediatric patients. Molecular autism, 15(1), 5. https://doi.org/10.1186/s13229-024-00584-7
9 - Forrest, M. P., & Penzes, P. (2020). Autism Genetics: Over 100 Risk Genes and Counting. Pediatric neurology briefs, 34, 13. https://doi.org/10.15844/pedneurbriefs-34-13
10 - Tick, B., Bolton, P., Happé, F., Rutter, M., & Rijsdijk, F. (2016). Heritability of autism spectrum disorders: a meta-analysis of twin studies. Journal of child psychology and psychiatry, and allied disciplines, 57(5), 585–595. https://doi.org/10.1111/jcpp.12499
11 - Ye, W., Luo, C., Zhou, J., Liang, X., Wen, J., Huang, J., Zeng, Y., Wu, Y., Gao, Y., Liu, Z., & Liu, F. (2025). Association between maternal diabetes and neurodevelopmental outcomes in children: a systematic review and meta-analysis of 202 observational studies comprising 56·1 million pregnancies. The lancet. Diabetes & endocrinology, S2213-8587(25)00036-1. Advance online publication. https://doi.org/10.1016/S2213-8587(25)00036-1
12 - https://www.reuters.com/business/healthcare-pharmaceuticals/health-secretary-kennedy-says-us-will-know-cause-autism-epidemic-by-september-2025-04-10/
13 - https://briandeer.com/mmr/lancet-summary.htm
14 - Deer B. (2011). How the case against the MMR vaccine was fixed. BMJ (Clinical research ed.), 342, c5347. https://doi.org/10.1136/bmj.c5347
15 - Eggertson L. (2010). Lancet retracts 12-year-old article linking autism to MMR vaccines. CMAJ : Canadian Medical Association journal = journal de l'Association medicale canadienne, 182(4), E199–E200. https://doi.org/10.1503/cmaj.109-3179
16 - Hviid, A., Hansen, J. V., Frisch, M., & Melbye, M. (2019). Measles, Mumps, Rubella Vaccination and Autism: A Nationwide Cohort Study. Annals of internal medicine, 170(8), 513–520. https://doi.org/10.7326/M18-2101
17 - King, M., & Bearman, P. (2009). Diagnostic change and the increased prevalence of autism. International journal of epidemiology, 38(5), 1224–1234. https://doi.org/10.1093/ije/dyp261
18 - https://www.theguardian.com/society/2024/mar/04/uk-increase-autism-diagnoses-neurodiversity
19 - https://www.ksh.hu/stadat_files/okt/hu/okt0006.html
20 - https://www.lakmusz.hu/a-mi-hazank-parlamenti-kerdesben-vette-elo-a-jol-ismert-oltasellenes-toposzt-ami-szerint-a-vedooltasok-autizmust-okoznak/
