28/05/2025
Oly sok félreértés van a szeretet körül.
Egymás energetikai kirablása is gyakran a szeretet címszava alatt zajlik.
A személyes erő és a személyes idő pedig megfizethetetlen. Amikor valaki nem érzékeli vagy nem tartja tiszteletben mindezt, legyen szó a határainkról, a ritmusunkról vagy a befogadóképességünkről, akkor nem valódi kapcsolódás történik, hanem finom formában bekúszik a visszaélés. Talán nem rossz szándékból, talán csupán tudattalanul, de attól még megtörténik.
Ahol valaki megsértődik egy nem-re, ott nem szeretetről beszélünk, hanem energetikai lopásról.
Azt, hogy én mit bírok, mennyit tudok adni, és mikor, azt én érzem. Akkor, ha már kialakult bennem a saját határaim észlelése, és képes vagyok azokat tiszteletben tartani.
Akkor, ha van bennem önszeretet.
Ha a saját határaimat rendszeresen megsértem a másoknak való megfelelés miatt, akkor engem nem a szeretet, hanem a traumáim irányítanak.
És így másokat is benne tartok az ő saját játszmáikban.
Együtt tartjuk fenn az egészségtelen mintát - aminek semmi köze sincs a kedvességhez, és semmi köze sincs a szeretethez.
Ezt sokan nem tudják.
Mert torz kép él bennünk arról, mit jelent szeretni, mit jelent jónak lenni.
Azt tanultuk, hogy jó és szerény ember az, aki elfojtásokban él.
És rossz az, aki mer nemet mondani.
Pedig...
Amikor nem szeretetből, nem őszinte érdeklődésből kapcsolódunk valakihez, az energetikailag érzékelhető.
Ez az elvevő energia, ami nem adni, hanem megszerezni akar.
És ha elutasítják a közeledésünket, lehet, hogy épp ez az oka.
Az elutasítás nem feltétlenül a személyünknek szól, hanem ennek az energetikai minőségnek.
Aki már úton van a gyógyulásban, érzékenyebbé válik erre a tolvaj energiára, ami figyelmet, energiát, törődést akar kicsikarni, ahelyett, hogy a Forrással való kapcsolatából merítene.
Ha valakinek nem kívánatos a társaságunk, akkor anélkül, hogy hibáztatnánk érte a másikat vagy önmagunkat - érdemes elgondolkodnunk azon, hogy miről is szól valójában részünkről a kapcsolódás.
Mit remélünk a másiktól, amit hiányolunk a saját életünkből?
Valóban a másik lénye a fontos számunkra, vagy a szeretet leple alatt kivetítjük rá a projekcióinkat, és azokat követeljük tőle?
Ismerd fel, lásd meg, és bocsásd meg magadnak, ha valaha úgy próbáltál kapcsolódni, hogy közben - talán észrevétlenül - elvettél másoktól. Ha azt hitted, hogy szeretetet adsz, miközben valójában csak arra vágytál, hogy szeressenek.
Bocsásd meg, ha valaki nemet mondott, és te ezt elutasításnak élted meg - miközben csak a saját határait védte. Mert nem tanítottak meg minket arra, hogy a határ nem fal...ellenünk, hanem öngyógyító tér...értünk. És hogy az igazi szeretet ott kezdődik, ahol tiszteletben tartjuk egymás belső ritmusát.
Bocsásd meg magadnak, ha lemondtál magadról, csak hogy jó legyél, hogy szeressenek, hogy ne veszíts el valakit, és közben saját lelked szavát nyomtad el.
Nem tudtad még, hogy ez nem szeretet volt, hanem túlélési stratégia.
És ha másokat is benne tartottál így a saját mintáidban... tudd, hogy nem ártani akartál. Csak remélted, hogy így talán kevésbé fog fájni...
De most már látod...a kedvesség nem az önfeladást jelenti,
és a szeretet nem a megfelelés, hanem az, amikor békében vagy önmagaddal, és ebből a békéből adsz másoknak.
Botos Orsolya
