27/07/2025
Beszélni kell róla
Időszerű és fontos írás a Lèlektèr oldalamról
Erőszak, bántalmazás, mérgező kapcsolatok
Bárki, bármilyen sértő, gyűlölködő, áldozat hibáztató, agresszív hozzászólást ír a poszthoz, kérdés és magyarázat nélkül letiltom.
Egy időben sokat írtam a tèmáról: itt az oldalamon, újságnak. Aztán abba hagytam.
Mert megkaptam, azért írok, mert én nem vagyok rendben, mert áldozat szerepben tetszelegve hívom fel magamra a figyelmet, mert sérült vagyok és ostoba. Rengeteg gyűlölködő, áldozat hibáztató ès sértő, agresszív megnyilvánulást tapasztaltam.
Ahogyan minden bántalmazott, aki szólni mert, vagy szakember, aki hallatta a hangját.
Hiába tudja az ember, ezek nem róla szólnak, hanem azokról, akik ezt megengedik maguknak, egy idő után elege lesz a szennyből.
Aztán most újra oda jutottam, írok.
Azért, mert túl sokan keresnek meg ilyen problèmával. Azért, mert elmondhatatlanul son erőszak van a világban és minden a felszínre került.
És azért, mert ahogy régen, most is azért írok, hogy régi èrintettkènt elmondjam, hogyan lehet felismerni, dönteni, erőt gyűjteni és eljönni, majd túlélni a traumatikus kötődés gyötrő időszakát, hogyan lehet meggyógyulni, talpra állni, újra egészséges, teljes emberrè válni és többé nem belelèpni ilyesmibe, hogyan lehet bántalmazás után erősebbé és boldoggá válni. Hogy megtanítsam, hogyan lehet felismerni a testi-lelki erőszak kezdeti jeleit, és azt, mit lehet tenni, majd azt, hogyan lehet ezeket örökre elkerülni. Azért írok, hogy aki szeretnè, megtanulhassa (ha újra és újra ugyanaz történik vele), hogy önmagának milyen működése van, ami miatt újra belekerül és marad, hogy őt mi tartja benne, és ezt hogyan lehet megváltoztatni.
És azért is, hogy akinèl nyitott fülekre és befogadásra találok, annak beszéljek róla, nincs minden áldozatnak olyan működése, ami miatt azzá válik. És van, akinek van. Áldozat bárki lehet. A tagadás, áldozat hibáztatás látszat biztonságával együtt is, ez tény marad.
Éppen ideje volt, hogy felszínre kerüljenek az esetek. Erőszak régen is volt, csak tilos volt beszélni róla.
Aki mégis megtette, szembesült vele, hogy őt hibáztatják, meghazudtolják, kiközösítik és bántják, újabb és újabb traumát okozva a már meglèvőre.
Ez a helyzet mára változott.
Nem sokat, de változott. Egyre többen törik meg a csöndet. Egyre több szakember ír és beszél érdemben a tèmáról, nem csomagolva be végre ostoba spiri közhelyekbe a dolgot.
Nagyon nehezen változik a helyzet, az ilyen berögzült szemlèletmód miatt:
Biztos kiprovokálta. Az asszony verve jó. Minek ment oda? Biztos csinált valamit amivel kièrdemelte. Csak kitalálta, mert xy olyan rendes ember. Miért maradt ott, ha ennyire rossz volt? Engem egyszer ütött volna meg, biztos azonnal eljövök. Biztos sérült és azért lett áldozat. Sorolhatnám.
A bántalmazottak pedig hallgattak és magukra maradtak, ez pedig lehetetlenné teszi a gyógyulást.
Aki még soha nem részesült ilyesmiben, az semmit nem tud az egészről és jobban teszi, ha hallgat.
Aki semmit nem tud a téma összetett pszichológiájáról, lèlektanáról és folyamatáról, szintèn hallgasson.
Aki pedig szeretne gyógyulni, segítséget kapni vagy tanulni a témáról, azt várom szeretettel!