Családi élet fordító

23/09/2025

Képzeljétek, az elmúlt időben egyre többen keresnek meg, hogy segítsek a párkapcsolatukban, felnőtt életük nehézségeiben. A tevékenységemben eddig is nagy szerepet kapott a szülőkkel való foglalkozás, az önismeretük fejlesztése, ezért nem állt messze tőlem a más jellegű felkérés sem. Bebizonyosodott, hogy a módszerem ilyen esetekben is hatékony!
Ezért gondoltam úgy, hogy szülessen egy figyelem felhívó anyag a felnőtt problémákról is. Szerintem csodálatos lett! Mi a véleményetek? Hogy tetszik? Hálásan köszönöm Kocsis Katica szívből jövő munkáját és hogy együtt rezgett velem! Ismét!🥰
Kérlek, osszátok, hogy minél több emberhez eljusson!
Hálásan köszönöm!!!!🙏

19/09/2025

Nagyon édes és tanulságos történet 🥰

Pszichológiai
(Vigyázz mit mondasz a gyereknek)

Nem tudom, te hogy vagy vele, de az én családomban mindig is voltak anekdoták arról hogy mi minden történt akkor amikor még kicsi voltam, vagyis olyan valamik amelyekre nem emlékszem. Ezek a történetek részei a a családi legendáriumnak, és aztán széltében- hosszában folyik a mesélés.
Mindaz, amit elakarok mesélni nagyon régen történt, de úgy vélem, és ebben az azóta olvasott szakirodalom is megerősít van tanulsága, talán számotokra is.
A szüleim nagyszerű sportolók voltak, tehát minden a sport köré szerveződött,az életükben többek között az én születésem időpontja is. Épp befértem két olimpia, a Helsikiben(1952) és a Melbourneben(1956) rendezett közé.
Vagyis épp 2 éves voltam , pontosabban egy picit több mivel májusban születtem amikor a szüleim mindketten bőven esélyesként elmentek Ausztráliába az olimpiára.
Az időszak mindennek volt nevezhető csak nyugalmasnak nem ,mivel az 56 os ismert események középén jártunk.
Apu utált mindent és mindenki aki megmondta hogy mit kell tenni, vagyis gyűlölt mindet ami diktatórikus volt. Rendszert embert egyaránt. Igazi nagy lázadó volt, és nagyon sok baja volt az akkor éépen hatalmon lévőkkel.
Anyu folyton úgy beszélt róla és azóta is azt mondogatja apád szabadnak született és lerázott magáról mindent ami korlátozta volna a szabadságában.
Szerencséje volt, megtehette, mert istenáldotta tehetsége volt valamihez, nevezetesen a vízilabdához, ahol ő lehetett a legjobb és ez bizony bizonyos privilégiumokkal járt.
Szóval elmentek, és épp a döntő mérkőzés környékén érkezett a hír , természetesen a szovjet csapat volt az ellenfél , hogy Pestre bejöttek az oroszok rommá lőtték a várost és alig maradt életben valaki. Gondolhatod, én meg a nagyszüleimmel itthon voltam.
Nem lehet tehát csodálkozni azon apu nem volt a legnyugodtabb lelkiállapotban. A meccs is vérzivataros volt, de a magyarok győztek és ezzel ők lettek Helsiki után ismét az olymiai bajnokok.
Egyik szovjet játékos akivel Apu egyébként remek barátságban volt odalépett gratulálni, ám édesapám ahelyett hogy kezet rázott volna a szovjet fiúval látványosan köpött egyet.
Eddig a történet eleje, felfokozott idegállapot, döntő meccs és elszabdult indulatok, valamit egy szenvedélyes fiatalember nem sportszerű megnyilvánulása egy olyan helyzetben amit nem kevés ember láthatott. A lelátó ugyanis természetese n tele van, miképpen lehetne másképp egy döntő mérkőzésnél.
A szüleim hazatérnek, kiderül hogy jól vagyok hajam szála sem görbült, ám aput követni kezdik, hogy kik nem tudni és egy esti edzés után elkapják a Szigeten és nagyon elverik.
Érvényes útlevél birtokában, edzői- versenyzői szerződéssel a tarsolyukban a szülei még aznap éjjel úgy döntenek , hogy bár hivatalosan mert van útlevelünk, de elhagyjuk az országot.
Apu, meggondolatlan volt, butaságot csinált, és veszélyben talán még az élete is akár, menni kell, és soha vissza sem térni.
Felébresztenek éjszaka, minden készen áll, és Anyu azt mondja:
- Elutazunk, ha megszólalsz Anduka, Aput többet sosem látod.
2 éves és néhány hónapos voltam, és természetesen egész nap be nem állt a szájam( van az így mostanában is, szóval már akkor is sokat beszéltem)
Elindultunk, és mint később mesélték gondtalanul átengedtek az össze szükséges és rendben lévő parír átnézése után a határon.
Először Bécsbe mentünk, majd Olaszországba később Amerikába aztán 1958- ban hogy pontosan fogalmazzak visszadisszidáltunk . persze nem hobbiból hanem mert volt egy olyan NOB rendelkezés , hogy ha indultál egy ország válogatottjában egy olimpián soha nem indulhatsz más színekben. Ez mára úgy módosult, hogy ha kihagysz egy olimpiát vagyis a következőt ami az indulásod utána 8 év múlva már lehetsz másik ország versenyzője.( hogy valamiért aktuális is legyen a story épp ez az oka Hosszú Katika hazatérésének is többek között, bár remélem az is hogy szeret magyar színekben indulni.)
Szóval hazajöttünk és Apu elég sokáig amerikai kémnek nézték, és vegzálták is épp eleget mindenféle kihallgatással.
Szerencsére azonban a sport mint általában mindig a segítségére volt, végül is bekerült a csapatba és még nyert egy bronzot Rómában egy aranyat Tokióban és mint edző a csapatával egyet azt aranyból Montreálban. Vagyis megérte hazajönni.
De és térjünk vissza az eredeti történethez, én a nagyszájúka 2 hónapig egy szót sem voltam hajlandó kinyögni.
Volt rimánkodás, ígérgetés, könyörgés. mint Néma Levente hallgattam.
Anyu a maga pragmatikus módján már pszichológust emlegetett, amikor mégiscsak méltóztattam megnyilvánulni.
Hát ennyi és nem több. Régen volt igaz volt, és ne felejtsd el kérlek vigyázz mit mondasz a gyereknek( vagy a gyerek előtt) mert bizony komolyan veszi, és betartja elég hosszasan amit kérsz ha úgy érzi bajba kerülhet az akit nagyon szeret.
Na ezért mondom elég gyakran hogy a gyerekek sokkal megbízhatóbbak a felnőtteknél.
Ezért is jó nekem hogy velük lehetek egész nap.

04/09/2025

Néhány napja elkezdődött a tanév, elkezdődött a legkisebbek beszoktatása az oviba. Hoztam néhány ötletet, amitől a gyerek jobban biztonságban érzi magát 😊

29/08/2025

Néhány nap múlva kezdődik az iskola. Ilyenkor mindig arra gondolok, milyen érzések, gondolatok kavarogtak bennem, amikor a fiam iskolába járt. Bizakodtam, kételkedem, el-elszorult a szívem, vajon mi vár az én kicsi gyerekemre. Igyekeztem kezelni a frusztráltságunkat, hogy vége a nyárnak. Azt gondolom, erre a néhány mondatra most nagyon szüksége van minden gyereknek, és ti kedves szülők olvassátok úgy, mintha én mondanám Nektek: hiszek benned, meg tudod csinálni!!!!🥰

26/08/2025

Sziasztok! Nagyon rég volt, amikor utoljára posztoltam. Hála istennek az érdeklődés töretlen a tevékenységem iránt, így csak úgy tudtam egy kicsit csökkenteni a terheimen és pihenni kicsivel többet nyáron, hogy a posztok elmaradtak. Bízom benne, hogy megértitek!🙂
Nagyon megfogott egy beszélgetés ami a függőségek és a generációk összefüggéseit taglalja. A „TikTok az új pálinka” címmel Zacher Gábor és Steigervald Krisztián a beszélgető partner a Hoppá! Showban. Csak néhány momentumot emelnék ki, amik engem is elgondolkodtattak:

-genetika, minta, rossz döntések a függőségek kialakulásának a hátterében
-túlféltjük a gyerekünket, miközben az online térben hagyjuk barangolni
-4-5 %-kal emelkedett a szer használók száma
-emelkedik a gyermek korú öngyilkosságok száma
-a szorongás melegágya a függőségnek
-apai szerepek alakulása napjainkban
-gyermekkori hiány, trauma és a függőségek
-az alkohol nem annyira izgalmas, mint a dopamin

Nagyon jó hangulatú és élvezhető ez a beszélgetés. Szívből ajánlom az apukáknak is!!!
Megerősített engem a hitemben, amit mindig szajkózok, hogy a XXI. század nem a gyereknevelésről szól, hanem a szülő neveléséről. Kiemelt fontosságú a szülők önismerete. Igen, tudom, hogy ez hosszadalmas és kemény meló, de már nem lehet megúszni! Gyerekeink felnőtt kori jól létét alapozzuk meg vele, ha képesek vagyunk magunknak keretrendszert felállítani, és időközönként digitális detoxot tartani.

Ha úgy gondolod, elkezded az önismereti munkát, tudod, hol találsz!!😉

Mi határozza meg a szenvedélyeinket? A saját döntéseink – vagy már a nagyszüleink szokásai is belénk vannak kódolva? A Hoppá! Show-ban Steigervald Krisztián ...

21/07/2025

A nyár felénél tartunk, talán még jól jöhet egy nyári bakancslista 😉🥰

10/07/2025

Nagyon szomorú!!!!😪😪😪 De tudnunk kell róla! Beszélnünk kell róla!!!!! Tennünk kell ellene!!!!Beszélj erről a gyerekeddel!! Ha kell, itt vagyok, segítek!!!!🥰

Segítség!!!!

Élőben, egy chatszobában lett öngyilkos egy kamasz!

Miért vet véget az életének egy 18 éves fiatal élő közvetítésben?
És miért nincs senki, aki cselekszik, kér segítséget?

Egy budapesti 18 éves fiatal nemrég az online térben, egy chatszobában, élő adásban követett el öngyilkosságot. Többen nézték a közvetítést, mégsem hívott senki segítséget. A rendőrség nyomozást indított segítségnyújtás halált okozó elmulasztása miatt….
Szülőkkel, gyerekekkel, kamaszokkal foglalkozó társadalmi szervezetként számunkra ez a tragédia nemcsak megrendítő, hanem súlyos kérdéseket is felvet:

Hol vesztünk el emberség és algoritmus között?
Mikor vált ennyire elmosódottá a határ a tartalomfogyasztás és az emberi felelősségvállalás között?
Miért bénulunk meg, amikor nem sorozatot látunk a képernyőn, hanem egy valódi, kétségbeesett segélykiáltást?
Miért akar egy kamasz ekkora figyelmet kivívni magának, amikor a végén már nem tudja megélni…????!!
Szerelem, csalódás, félelem vagy csak a végtelen figyelem iránti vágy...vagy persze depresszió és pszichés dolgok is állhatnak a háttérben...

A mostani kamaszok, Z és alfa generáció nagyon- nagyon magányos, izolálódik, látszólag a szobájában és a telefonjával nagyon jól el van, de ez csak egy álca, egy menekülés sokszor, ahogy erről nagyon sokat beszélgettünk a KAMASZOK című film kapcsán a Felelős Szülők Iskolája facebook csatornáján szakértő kollégáimmal.

Egy viszonylag friss , két éves ifjúságkutatás szerint a 16–24 évesek 42%-a tartós magányról számolt be, és több mint ötödük úgy érzi: senkinek nem hiányozna, ha eltűnne….Miért? Hol vannak a szülők? A barátok? A közösség?

A digitális tér számukra nem külön világ – ez az életük része. Itt kérnek segítséget, itt mutatják meg a fájdalmukat. De gyakran itt is maradnak észrevétlenül. A szenvedés „tartalommá” válik – nézzük, követjük, de sokszor nem értjük meg.

Meddig nézzük még némán, ha valaki a szakadék szélén áll? Mennyi fiatalnak kell még meghalnia ahhoz, hogy ne csak nézők, hanem cselekvő társak legyünk?

A figyelem, az empátia és a kommunikáció életeket menthet – különösen kamaszkorban, amikor minden érzés felnagyítva él a fiatalokban, és amikor a külvilág reakciói szó szerint élet-halál kérdései lehetnek.

Mit tehetünk?
– Ne csak nézzük a képernyőt – tanítsuk meg a kamaszokat olvasni a sorok (és képek) mögött, és válaszolni rájuk emberként, nem nézőként.
– Beszéljünk az online jelenlétről otthon, az iskolákban, közösségeinkben – nemcsak a technológiáról, hanem az érzelmi kockázatokról is.
- Legyünk elérhetőek szülőként is, akkor is, ha látszólag hülyeséggel keres meg, akkor is, ha éjfél van, akkor is, ha egy buliból részegen hív fel, akkor is, ha boldog és akkor is, ha csalódott. Már önmagában az is elég, ha tudják, hogy van kihez fordulni…és sajnos ez sokszor már nem a szülő, mert a szülőorientáció megszűnik kb. 12 éves korban, utána a kortárs közeg, ami dominál, ha jó, ha rossz…
– Szervezzünk mellé olyan segítő szakembereket, barátokat, mentális edzőt, tanárt, keresztszülőt, bárkit, aki bizalmasa lehet és tudjuk, hogy hasonló értékrendet tud nyújtani számára.
- Tanítsuk meg Őket segítséget kérni, akár orvosit, akár lelkit.

Legyenek elérhetőek számukra olyan lelki segítő szolgáltatások, amelyek az ő nyelvükön szólnak hozzájuk – akár cseten, akár diszkréten, ott, ahol aktívak.

Ez a felelősség nem csak az ő vállukon van. Nekünk, felnőtteknek is újra kell tanulnunk: az online térben is emberek vannak. Érzésekkel, fájdalommal, kérdésekkel – és néha kétségbeesett kiáltással.
Ha valaki bajban van, ne maradj passzív szemlélő.
Lépj! Szólj! Segíts!

📞 Kék Vonal ingyenes és anonim telefonszáma (gyermekeknek, fiataloknak: 116-111, szülőknek pedig: 116-000) bármikor (0-24) hívható, emellett a lelkisegélyszolgálat egy gyermekek számára létesített chatfelületet is üzemeltet a weboldalán (https://kek-vonal.hu/fiataloknak/chat)

De akár a Sulinyugi, az UNICEF, a KórházSuli, a Hintalovon Alapítvány és a Vadaskert is segít, de jobb megelőzni és segíteni a fiataloknak megtanítani, hogy milyen az Ő hatékony megküzdési stratégiájuk, stresszkezelésük.

Nap, mint nap kamaszokkal foglalkozunk, annyira hálásak a figyelemért, a mentális módszerekért, az önismereti munkáért és nagyon is komolyan veszik.
KAPCSOLÓDÁSRA VÁGYUNK MIND!!!!!
Figyeljünk a kamaszokra!!!! Ne légy szemlélődő, lépj, merj segítséget kérni és tenni! Ne legyen több áldozat.
A fenti történet hitelessége miatt az eredeti cikket belinkelem…bár ne kellene…

01/07/2025

Még több ötlet a vakációra! Jó szórakozást kívánok!!🥰
Forrás: Alternatív pedagógia

30/06/2025

Újra itt a nyár, a szünidő, a kánikula. Sok szülőtől hallom, hogy unatkozik a gyerek, nem tud mit kezdeni magával, szinte depressziós. Azt szoktam ajánlani, hogy érdemes csinálni egy tevékenység listát együtt. Lehet rá rajzolni, ki lehet dekorálni, már magában ez is egy jó program. Aztán tegyétek ki valahová, ahol jól látja a gyerek, és ha unatkozik, lehet választani!
Hoztam néhány ötletet, talán hasznos lehet. 😊
Forrás: Mókás tanítás

27/06/2025

Nagyon támogatom! Szívből örülök neki!!!!

A Z generáció tagjai a világ legösszekötöttebb nemzedéke. Életük kezdetétől körülveszi őket az internet, az értesítések, a követők száma és a „like”-ok versenye. Mégis, egyre többen döntenek úgy közülük, hogy kiszállnak ebből a pörgésből – és helyette a nyugal...

19/06/2025

Ezek a csodás alkotások tegnap készültek a kertemben. Évzáró bulit tartottunk a szívmozaikos gyerekekkel. Szívet melengető, tanulós, tanulságos tanév van a hátunk mögött. Imádtam minden percét ♥️♥️♥️

01/06/2025