22/05/2026
Emlékszem az első alkalomra, amikor csendben ültem — és nem nyúltam a telefonhoz.
Nem meditáltam.
Nem “tudatosan lélegeztem”.
Csak ültem.
És valami nagyon kényelmetlenné vált.
Mert csendben, egyedül, magammal —
hirtelen hallani lehetett mindent, amit addig nem hallottam.
Azt a hangot, amelyik azt mondja: nem vagy elég.
Azt a fáradtságot, amit napok óta toltam magam előtt.
Azt a szomorúságot, amelynek még nevet sem adtam.
Sokáig azt hittem, hogy aki nem tud egyedül lenni önmagával — az gyenge.
Ma már tudom, hogy ez nem gyengeség.
Ez egy tanult túlélési stratégia.
Megtanultuk, hogy a mozgás biztonságos.
A teendők biztonságosak.
A mások kiszolgálása biztonságos.
Az önmagunkkal való csend — az nem volt az.
Ha ez ismerős — nem kell most mindjárt meditálnod.
Elég, ha egy pillanatra megállsz.
És megengeded, hogy valami felszínre jöjjön.
Ez az első lépés. 🌸
Ha szeretnéd tudni, mikor indul a következő Belső virágzás csoport — iratkozz fel a hírlevelemre. A link a profilban van.
