24/08/2025
Öreg lennék? Kaffka Margit szerint már nyolc esztendeje az vagyok. Az öregségről ír, ötven évesen. ( fantáziál az öregkorról, mint egyik olvasóm rámutatott, 38 évesen elhunyt ). Ahogy mesél arról, hogy érzi magát ily vénen, megdöbbenek. Mert én lassan közelebb vagyok a hatvanhoz, sőt, nem is lassan, hanem szélsebesen és mégsem azt érzem, hogy megöregedtem.
Persze, hogy megkoptak az ízületek, persze, hogy ezer féle nyavalya kínoz. Vágyom a nyugalmat, csendet, békét. Nem vonz a csillogás, zaj, városi nyüzsgés. Elgondolkodom, hogy ez miért van? Már - már rádöbbenek a válaszokra. Azért, mert a társadalom nem tart öregnek. De ez sem igaz, hisz rámutatnak arra, hogy oda az ifjúságom, sokszor kegyetlenül. Vagy azért mert manapság még nem vonulhat az én korosztályom nyugdíjba, aktív tagja az emberiségnek. Arra jutok, hogy ez sem fedi a valóságot, hiszen senki nem alkalmaz szívesen egy közel hatvan esztendős nőt, az álláshirdetések szövege fiatal, dinamikus csapatba hív fiatal, dinamikus embereket.
Kicsit úgy érzem nem is igazán öregek vagyunk mi, sokkal inkább egy ellehetetlenített korosztály. Mert hát dolgoznánk mi, fiatalosan, dinamikusan, csakhogy a testünk már nem igazán engedelmeskedik. Másfelől mennénk szívesen nyugdíjba, de a törvény nem teszi lehetővé, hajt, dolgoztat(na), de hol, kinek, hogy igazán hasznosak is legyünk? Véleményem szerint a leghasznosabbak mégiscsak nyugdíjasként lennénk, mert maradék időnket, erőnket fordíthatnánk az unokákkal való foglalkozásra, gyermekeink életének könnyebbé tételére, ráadásul azt a tempót mi is bírnánk, mi több erőt merítenénk ebből.
De a rendszer nem enged. Nyögve, fájdalmakkal, roggyant derékkal, hajlott háttal is úgy kell élnünk, dolgoznunk, mintha fiatalok, ruganyosak lennénk, miközben a munkáltatók szabadulnának tőlünk, hogy megmaradjon a csapat fiatalnak. Ha ebben a korban marad valaki munka nélkül, bizony nehéz helyzetbe kerül. Nyugdíjas még nem lehet, munkásnak már nem kell.
Valójában nem erről akartam írni, de beugrottak ezek a gondolatok is. Arról akartam, ha úgy tetszik, elmélkedni, hogy vajon most jobb ennyi idősnek lenni, vagy régen volt az? Régen ebben a korban már elvonulhatott az ember a munka területéről, átadhatta a fiataloknak a terepet, de közben aktív maradt, a testi adottságai függvényében. Nagymamaként unokákra vigyázhatott, ezzel segítve a fiatalokat, megfőzött közben egy ebédet, esetleg gondozta, ápolta a dédiket is. Most rohan ő is ( jó esetben ) a munkahelyre, az unokákra bébiszitter felügyel, a dédik mellé idegeneket kénytelen a család alkalmazni.
Mégiscsak jobb volt régen, akkor is, ha azt mondják, mi már nem kendős, öregasszonyos nagymamák vagyunk. Kinézetre valóban nem, de "kopásilag" bizony rosszabb bőrben leledzünk. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy vannak f**t, ruganyos hatvanasok is, ők a kivételek.
Ti mit gondoltok erről? Érdekelne a fiatal és idős korosztály véleménye is, beszéljünk róla, annak ellenére, hogy változtatni a helyzeten nemigen tudunk.
Várom a véleményeteket!
A kép illusztráció
rajongók
