11/02/2024
Sokan félreértik az asztrológiát, ugyanis a legfontosabb komponensét csak nagyon kevesen magyarázzák el nekik, mégpedig azt, hogy a "bolygók fölé "kell" emelkednünk". Mit is jelent ez? A védikus asztrológia „Graha”-nak hívja a bolygókat, amelynek a jelentése: Megragadni. Mivel megragadja az adott illetőt, hat is rá. Az, hogy ez a hatás jó vagy rossz, azt sokszor az idő, illetve nem más, mint a mi percepciónk dönti el. A bolygók és csillagok is ilyen jó és rossz dolgokat küldenek felénk, azáltal, hogy megragadnak minket. Mielőtt lelkünk leszáll a testünkbe, kiválasztja számára, az adott karmikus, illetve vállalt feladatait tekintve a legtökéletesebb születési pillanatot. A számára legtökéletesebb bolygón, országban, városban, családban, a legtökéletesebb szülőknél. Mikor világra jön, legmélyebb lelki szinten, minden sejtjébe beleivódik az a kozmikus energetikai lenyomat amely éppen akkor nyilvánult meg csillagképek és bolygóállások formájában. Ez az energetikai lenyomat manifesztálódik, különféle hajlamok, erősségek és gyengeségek, személyiségjegyek, karmikus tapasztalások, vállalt feladatok formájában. De ami sokkal fontosabb, ezek mind elsősorban lehetőségek. Ezt a lelki térképet örökíti meg az asztrológia. Minden bolygóállás, minden csillag, amely a képletben található lelkünk több ezer, egyeseknél több millió éves történetéről mesél. Honnan jött, és hová tart, hol van még grahája, és hol tudja a legtökéletesebben betölteni a szerepét, amit vállalt. Akárcsak egy konyhakést is lehet jó és rossz dolgokra használni, ez ugyanúgy igaz a bolygóállásokra is. Vegyünk egy egyszerű példát, van valakinek egy nehéz állása, tegyük fel egy Mars együtt áll a Plútóval a képletében az 1-es, azaz az Én házában. Ez a kombináció könnyen eredményez destruktív kitöréseket, vagy ellenkezőleg, pozitív értelemben, épp ezzel az állással válik védelmezőjévé magának is másoknak. Teljes mértékben ugyan az az energia, csak máshová lett terelve. És itt van az emberi élet igazi szabadsága, hogy mit kezd a hajlamaival, amelyeket kapott, és ezzel aktívan hogyan alakítja a jelenét. A lényeg tehát, akármilyen könnyű vagy épp nehéz állása van valakinek, azért felelősséget vállal, és integrálja, mind pszichológia mind lelki szempontból. Miután integrálta, tudja irányítani, és miután irányatja a bolygóállását, a graha megszűnik. Akkor már nem a csillagok rángatják láthatatlan energetikai szálaikkal, hanem Ő használja aktívan azt a csodát amely mindenkibe születése óta bele van kódolva. Fontos, hogy ebből nem szabad ego kérdést csinálni, mert egyesek túlzottan büszkék arra, hogy milyen csillagjegyük, holdjegyük, vagy épp ascendensük van. Túlságosan azonosulnak ezekkel az állásokkal, ahelyett, hogy meghaladnák azt. Volt egy jógi, aki így fogalmazott: „Már csak egyedül én vagyok a képletemben.” (Annak idején az indiai bölcsek ezért használták az asztrológiát a megvilágosodásuk elősegítésére, mivel egyedülállóan mélyre láttak vele). Természetesen nagyon is jó dolog büszkének lenni egy bizonyos állásunkra, ugyanis ezeket sokszor a lélek rengeteg munkával érdemli ki, aki viszont túlságosan beleragad ego szinten egy csillagjegy-eredetű önazonosságba, az épp attól fosztja meg magát, hogy az összes többi energetikát integrálja magába. Mert végső soron ez az asztrológia célja, hogy az összes archetípust, amelyek a szimbólumok nyelvén nyilvánulnak meg a képletben, az adott illető magába olvassza, karmáját ledolgozza, elégesse, vagy épp meghaladja azt. Így válva saját életének és Univerzumának igazi mesterévé, valódi szabadságot manifesztálva. Ahogy egy védikus mondás is tartja: A bölcs uralja a csillagait, a bolond meghódol előttük. És fun fact, az igazi buli még „csak” ez után kezdődik.
Namaste! ☯️🕉
Írta: Murányi Ignác – Pszichológia és Védikus