A manuálterápia népi gyógyító eljárásokból (mint pl. a csontkovácsolásból) kialakult, majd később orvosok által 200 éve tökéletesített diagnosztikus és terápiás eljárás, amely a gerinc és végtagok ízületeinek és izmainak működészavarait mutatja ki és gyógyítja. Ezek a működészavarok nagyon gyakoriak, ilyenek állnak pl. a rossz mozdulat következtében kialakult "idegbecsípődés", a lumbágó , vagy civ
ilizáció áldásaira (számítógép, autóvezetés) visszavezethető krónikus nyak-, hát- és derékfájdalmak hátterében. Ezen működészavarok ízületnél a "block" vagy "hypermobilitás" lehetnek, azaz csökkent, vagy kórosan fokozott mozgás, izmoknál pedig a gyengülés vagy "spazmus" (feszülés, görcs). A szokásos diagnosztikai eljárásokkal, mint a röntgen, CT, MRI, ezek a működészavarok nem mutathatóak ki, és az ezek alapján felállított diagnózisok (pl. ízületi kopás) gyakran csak következmények. Így az izmok és ízületek funkciózavaraira csak rendkívül aprólékos, minden ízületre kiterjedő manuálterápiás vizsgálattal derülhet fény. Ezért tart az első manuálterápiás vizsgálat kb. 1 óra hosszat, amelyre természetesen az állami egészségügyben nincs idő. A speciális diagnosztikus és terápiás fogásokat az orvosi egyetemeken nem oktatják, mivel ezek a manuálterápia eszköztárába tartoznak. A manuális terápiát a Semmelweis Egyetemen akkreditált posztgraduális képzés keretében oktatják, amelyre csak végzett orvosok és gyógytornászok jelentkezhetnek.
