Türkizkék Központ - Pszichológiai tanácsadás

18/08/2025

Szakemberként gyakran találkozom azzal, hogy hozzátartozók szeretnének információhoz jutni vagy diagnózist kérnek úgy, hogy a kliens nincs jelen.
Ilyen helyzetben a titoktartás és a szakmai etika köt minket: soha nem adhatunk ki információt, diagnózist pedig csak orvos állíthat fel.
Ez nemcsak szabály, hanem törvény, ami kliensek biztonságát védi.
Szerettem volna ezt a tipikus esetet (adatok nélkül) megosztani, mert fontos, hogy mindenki tisztában legyen ezzel (az úr lemondott időpontra érkezett, a felség többször keresett meg).

Az alábbi képeken látható egy hozzátartozói megkeresés példája és arra adott (professzionális) válasz. A tartalmat azért osztom meg, mert több fontos tanulság is megjelenik benne. Természetesen a személyes adatokat kitakartam.

🔒 A mentálegészségügyi szolgáltatót titoktartás köti. Sem hozzátartozónak, sem ismerősnek nem adhat ki információt a kliensről. Akkor sem, ha nyomást gyakorolnak rá vagy ha valaki „bizonyítékokkal” próbál előállni.

⚖️ Diagnózist csak orvos állíthat fel. A mi feladatunk a támogatás, kísérés, bizonyos esetekben terápiás munka – de orvosi értelemben vett diagnózist sosem állít ki.

🛑 A határok védelme közös érdek. Nemcsak a szolgáltatót, hanem a klienst és a hozzátartozókat is védi, ha világosak a szabályok.

🌿 Úgy érzem, fontos felhívni a figyelmet: a szolgáltatásunk egyik alapja, hogy mindig a biztonságot és a titoktartást helyezzük előtérbe – még akkor is, ha emiatt kellemetlen helyzetbe kerülünk.

17/08/2025

Azon gondolkodtam, hogy mennyire nincs időnk hátranézni, megállni, megélni az elmúlást. Hiányoznak az átmenetek.

Az élet legtöbb területén rohanunk egyik állomásról a másikra.
Egy kapcsolat vége után már a következőt keressük. Egy munkahely lezárulta után azonnal az új felé fordulunk. Egy szerettünk elvesztése után is sokszor azt várja a világ tőlünk, hogy „lépjünk tovább” valaki más tempóját figyelembe véve.

Az elmúlásnak is van mélysége és az átmenetekben ott rejlik a gyógyulás lehetősége.
A csendekben, amikor nem történik semmi.
Az üres terekben, amikor még nem jött el az új, de a régi már nincs.
A lassú lecsengésekben, amikor végre van időnk megérezni, elgyászolni, elengedni.

03/08/2025

A nagymamám magas, ősz hajú, erőteljes testalkatú asszony volt. A határozottságába melegség vegyült, amit mindenki megérzett, aki közel került hozzá. Jellegzetes mozdulata ott maradt bennem: oldalra billentette a fejét, halkan ciccentett – „nohisz, anyukám!” – és gyakran még a kezét is felemelte, mutatóujját figyelmeztetően vagy játékosan kinyitva. Ebben a mozdulatban ott volt az egész lénye: a szigorú szeretet, a gondoskodás és a kimondatlanul is mindig jelen lévő figyelem.

Emlékszem az utolsó találkozásunkra. Haza hívott. Pár nappal előbb, mint ahogyan terveztem menni. Egyszerűen, szinte hétköznapi hangon mondta:

– Nem, anyukám, én akkor már nem leszek.
– Jó, Mama, holnap megyek.

És mentem. Érezte, hogy közeledik a vég. Én is éreztem, hogy most más lesz minden. Nem csak egy látogatás volt ez, hanem búcsú – kimondva, kimondatlanul.

Félt a haláltól. Azt is elmondta. Nem volt benne szégyen, csak őszinteség. Soha nem beszélgettünk mélyen az érzésekről, de tudtam, hogy nagyon szeret. Nem kellett hozzá szó – benne volt a főztjében, a tekintetében, abban, ahogy várt rám, és abban is, ahogy elengedett.

A halálról, az átkísérésről nálunk sosem esett szó. Nem tanultuk meg, mit kell tenni, hogyan lehet jelen maradni ebben az ismeretlen térben. Csak ültem mellette, kínomban kérdeztem, meséltettem.

És ő mesélt.

Azt mondta, hogy kislányként, amikor a szénában feküdt, angyalokat látott az égen. Repültek és énekeltek is és néha most is beszélget velük. Talán ez a gyermekkori emlék volt az, ami végül segített neki átlépni azon az ajtón, amitől félt. Talán az angyalok újra eljöttek érte.

Nem tudom, hogyan történt. Csak azt szeretném hinni, hogy amikor lehunyta a szemét, nem volt egyedül. Valaki ott volt vele. Egy angyal talán. Vagy több. Talán azok közül, akik a szénában fekvő kislánynak énekeltek akkor régen.

És most, ha lehunyom a szemem, mintha hallanám is a hangját:
fejet biccent, ciccent egyet és odaszól:

– Nohisz, anyukám...

28/07/2025

27/07/2025

Mit vigyetek magatokkal, ha kutyával nyaraltok?
(Avagy: csomaglista a négylábú családtagnak – 7 napos tengerparti vagy repülős nyaraláshoz 🐾)

Tervezitek a pihenést, de nem akartok semmit otthon hagyni?
Íme egy praktikus, átgondolt lista, hogy a kutyád is kényelmesen, biztonságban és örömmel élvezze a nyaralást – legyen szó autóútról, tengerpartról vagy repülésről. 🏖️✈️🚗

🐾 Alapfelszerelés
✔️ Póráz + tartalék (hosszabb és rövidebb)
✔️ Hám/nyakörv névtáblával, elérhetőséggel
✔️ EU-s kisállatútlevél, chip, állatorvosi papírok
✔️ Kedvenc fekhely vagy pléd

🍽️ Étkezés
✔️ Szokásos táp + pár nap tartalék
✔️ Itatótál, etetőtál, friss víz mindenhová
✔️ Jutalomfalat, rágóka
✔️ Hűthető snack / nedves étel hőség esetére

🏖️ Strandoláshoz
✔️ Ellenőrzött kutyás strand
✔️ Úszómellény (főleg kisebb testűeknél)
✔️ Saját törölköző, törlőkendő
✔️ Árnyék – kis napernyő vagy ponyva
✔️ Láthatósági nyakörv/ruha estére

🧼 Egészség és higiénia
✔️ Elsősegélycsomag (kullancscsipesz, fertőtlenítő, kötszer)
✔️ Kullancs- és bolhavédelem (Foresto, spot-on)
✔️ Mancsvédő krém vagy cipőcske
✔️ Kakis zacskók, kényelmes tartóval

🚗 Autózás
✔️ Biztonsági hám vagy hordozó
✔️ Árnyékoló, víz a kéznél
✔️ Pokróc az ülésre, pihenőknél pléd, sétaidő

✈️ Repülés kis testű kutyával: alapszabályok
🐾 A legtöbb légitársaság engedi, hogy maximum 2 kutya utazzon utastérben
🐾 A kutya súlya a hordozóval együtt max. 8 kg lehet
🐾 Zárt, szellőző szállítódobozban kell utaznia, ami elfér az ülés alatt
🐾 Nem veheted ki a boxból az utazás alatt
🐾 Előre kell jelezni a foglalás után, mert a helyek gyorsan elfogynak

🦮 Terápiás, segítő és munkakutyák esetén más szabályok érvényesek:
A legtöbb légitársaság külön szabályozza a hivatalosan képzett terápiás, segítő vagy mentőkutyák utazását. Ezek a kutyák nem számítanak házikedvencnek, hanem speciális státuszú munkatársnak minősülnek, így nem ugyanazok a feltételek vonatkoznak rájuk, mint a hobbi célra utazó állatokra.

🔹 Nem számítanak bele a kisállatkvótába, és súlyhatár sem vonatkozik rájuk
🔹 Nem kell zárt dobozban utazniuk, pórázon vagy hámban a gazda lábánál helyezkedhetnek el
🔹 Előzetes engedélyezés, igazolások szükségesek: útlevél, képzési papírok, terápiás státuszt igazoló dokumentum

A légitársaságok szabályzatai eltérnek: például a Wizz Air nem engedélyezi kutyák szállítását, a Ryanair csak hivatalosan regisztrált segítőkutyát fogad el, míg például a Lufthansa rugalmasabb feltételeket kínál, és többféle speciális státuszt is elismer.

💡 TIPP: Minden esetben előzetesen vedd fel a kapcsolatot az ügyfélszolgálattal, és kérd írásban a visszaigazolást.

📌 Extra figyelmeztetés:
🌡️ Soha ne hagyd a kutyát nyáron a lezárt autóban – percek alatt életveszélyes lehet!
🧴 Világos szőrű kutyáknak érdemes napvédő krémet is beszerezni.
🏡 Szállásfoglalás előtt kérdezd meg: kutyabarát-e, van-e felár, és milyen szabályok vonatkoznak a kutyás strandolásra.

🐕 Neked is van négylábú utastársad a nyáron?
Írd meg kommentben, mi az, ami neked is bevált – vagy kérdezz bátran!
💬💼✈️

11/07/2025

Mit tegyél, ha búcsúlevelet találsz?
🖋️ Az öngyilkosság megelőzése nem a te felelősséged egyedül, de vannak fontos lépések, amiket megtehetsz:

Ne hagyd magára az illetőt.
Ha még életben van és elérhető: légy vele. Ne maradjon egyedül. Mondd ki, hogy számít, hogy fontos, és hogy segítséget fogtok kérni együtt.

Vedd komolyan.
Soha ne gondold, hogy „csak figyelemfelkeltés”. A búcsúlevél segélykiáltás. Ne bagatellizáld.

Kérj segítséget azonnal.
Hívd a mentőket (📞104) vagy a 112-t, ha veszélyhelyzet van. Ha nem akut a helyzet, de a levél aggasztó, keress fel pszichológust, krízisvonalat vagy családtagot, aki tud segíteni.

Őrizd meg a levelet.
Lehet, hogy fontos információkat tartalmaz: például utalhat arra, hol van most az illető vagy hogy mit tervez.

Te se maradj egyedül a helyzettel.
Egy ilyen élmény megrázó lehet. Kérj te is segítséget. A krízis nem csak azé, aki írta.

04/07/2025

Bence mindig is a visszahúzódóbb típus volt. Az, aki inkább figyelt, mint beszélt.
Megszokta, hogyha mégis megszólal, valaki úgyis belevág, mielőtt befejezhetné.

Ilyen volt Zsolt is az irodában. A „mindenhez is értő”.
Ő pontosan megmondta, hogyan kellett volna felépíteni a prezentációt, milyen módszerrel kellett volna kezelni a problémás ügyfelet – még akkor is, ha soha nem dolgozott hasonló helyzetben.

A megjegyzései eleinte csak idegesítették a kollégákat.
Később fárasztották.
Végül már senki nem akart vele közös projektben dolgozni.
Mert míg a „pofája járt” – ahogy egyikük keserűen megjegyezte –, a munka oroszlánrésze mindig másokra maradt.

Bence sokáig csendben tűrte.
Aztán egy nap, amikor Zsolt megint odalépett hozzá a prezentációja után, hogy „elmondja, hogyan kellett volna”,
Bence ránézett, és nyugodtan csak ennyit mondott:

– Elég jól tudom, hogy mit csinálok.

A levegő megfagyott egy pillanatra.
Aztán minden ment tovább – de már máshogy.

Zsolt visszahúzódott. Legalábbis tőle.
Bence pedig először érezte, hogy nem kell többé megvédenie magát.
Nem kellett magyarázkodnia.
Nem kellett bizonygatnia semmit.
És legfőképp: nem kellett kedvesnek lennie valakivel, aki nem tisztelte őt.

A határaid nem falak – hanem ajtók, amelyeken te döntöd el, ki léphet be.

23/06/2025

„Nem az a szeretet, ami mindig könnyű. Hanem az, ami néha lehánt mindent – és mégis ott marad valami, ami azt mondja: ‘próbáljuk meg újra, máshogy.’” - mondta az egyik idős néni, amikor arról kérdeztem, hogy mi az élethosszig tartó jó házasság titka.

Nem kell most mindent eldöntened. Elég, ha ma úgy döntesz, hogy nem adod fel.
Ha pedig egyszer mégis úgy érzed, hogy menned kell – az már nem menekülés lesz, hanem egy méltó, megfontolt döntés.

De addig: van jogod hinni abban, hogy lehet még valami más is ebből.

Levendula Lilla Counseling Pszichológiai tanácsadás Párkapcsolati Tanácsadás Segítő beszélgetés Mindfulness +36203467350 Online konzultáció Személyes konzultáció Ezekkel a problémákkal f

17/06/2025

"Nem hitte el, hogy olyan fájdalmat okozott, hogy most egy jó darabig férfiakról hallani sem akarok.
Szóltam, hogy menjen. Nem akartam már ebből többet, de nem vette komolyan. Úgy viselkedett, mintha még mindig közünk lenne egymáshoz.
Megint jött, megint próbálkozott.
És én már nem voltam ott.
Nem esett jól, amit tett. Nem volt rossz sem.
Csak… üres volt.
Azt hitte, jól működik még köztünk valami.
Én pedig csak némán néztem rá.
Mert nem volt kedvem magyarázkodni.
Mert nem volt már mit megmagyarázni.”

Az ilyen kapcsolatok nem ritkák.
Sokan maradnak bennük túl sokáig – néha félelemből, néha megszokásból, néha azért, mert nem veszik őket komolyan.

Az „elengedés” nem mindig látványos. Néha csak annyi, hogy már nem reagálunk ugyanúgy.
Hogy nem akarjuk újra végigjátszani azt, ami nem működött.
Hogy nem vagyunk már elérhetők ugyanarra a dinamikára.

19/05/2025

Neked melyik van?

03/05/2025

Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsi erdő szélén, ahol a fű suttogott és a levelek lágyan csilingeltek a szélben, élt egy kislány. Nem volt sem királylány, sem tündér, de volt valamije, amit a legtöbben csak felnőttkorukra veszítenek el: egy tiszta szív, amely meghallja a természet hangját.

Egy reggelen, mikor a világ még álmosan hunyorgott a napfényre, a kislány kisétált az erdő szélére és megállt egy óriási fa előtt. A kérge mélyen repedezett volt, minden repedésében történet lakott. Ez volt a Szívfa – az erdő legidősebb és legbölcsebb lénye.

A kislány nem szólt, csak leült a gyökerek közé és lehunyta a szemét. A fa ágai megzörrentek – nem a szél miatt, hanem mert felismerte őt: a lányt, aki hallja a csendet.

A Szívfa így szólt, hangja mélyen zengve rezgett végig a gyökerekben:

„Kicsi lány, benned két nagy erő lakik:
Az egyik a gyógyító szeretet, amely képes kisimítani a világ fájdalmát. Ez a zöld toll.
A másik a szavak bölcsessége, amelyek hidat építenek szívek között. Ez a kék toll.”

A fa két ága ekkor lehajolt és két tollat nyújtott át neki: egy mély erdőzöldet, és egy égkék, csillanó tollat.
Amikor a lány elvette őket, szívében melegség áradt szét – mintha láthatatlan varázsgyökerek érintenék meg belülről.

Otthon az édesanyja befonta a tollakat a hajába. Nem csupán díszként – hanem áldásként.

Attól a naptól kezdve, ha valaki szomorú volt, a kislány mellé ült, nem kérdezett semmit, csak csendben jelen volt. Amikor pedig eljött az idő, olyan szavakat mondott, amitől az emberek újra érezni tudtak, mintha a mellkasukban megint lenne levegő, fény és remény.

Rituálé-játék ötlet:
– Menjetek ki az erdőbe vagy kertbe.
– Válasszatok egy fát, és üljétek körbe.
– Mondd el neki a Szívfa meséjét, majd kérdezd meg:

„Ma milyen szavakat üzen neked a fa? Mit gyógyítanál meg, ha megérinthetnél valamit a világban?”

*megírtam hozzá a teljes rituálét, ha kell valakinek meseterápiához vagy erdőmerüléshez. Írj rám nyugodtan.
(A másik lányom tollához is hozom a mesét)