01/05/2026
Látom, hogy nagyon tetszenek nektek az elmúlt napok informatív posztjai.
A mai ennek lezárásaként jön majd, aztán picit újra saját élményeken alapuló ötletekkel jövök, hiszen hamarosan L indul a Határtalanul pályázaton elnyert Erdélyi utazásra az osztályával.
Annyit írtam már ezekről: maszkolás, stimmelés. Jött mindenféle reakció, kiigazítás, javaslatok.
Én óva intek mindenkit az olyan módszerektől, melyek mindenre kínálnak megoldást.
Mert, ami mindenben segít (és nem írnak a lehetséges negatív hatásokról), az igazából nem feltétlenül fog segíteni.
Eddig is, és a jövőben épp ezért az ilyen jellegű (mindenre magyarázatot ad, mindent megold) módszerjavaslatokat a poszt alatt szűrni fogom, mivel ez szubjektív oldal, ezért a saját tudásom alapján fogom megtenni a szűrést.
És akkor jöjjön a lényeg: hogyan segíthetem a túlterhelt neurodivergens gyermekem?!
Az alábbi javaslatokat a saját tapasztalataimon keresztül, kifejezetten olyan kutatások alapján válogattam (pl. Hull et al., 2017; Livingston et al., 2019; Cage & Troxell-Whitman, 2019; Kapp et al., 2019; Robertson et al., 2015; Raymaker et al., 2020), amelyek a maszkolás mentális terhelését, szenzoros regulációt és kiégést írják le.
👉🏻Nem a viselkedése a probléma, hanem a túlterhelés. Gyakorlatban:
- ne fegyelmezéssel próbáljunk reagálni,
- az erős kiborulásoknál határozott rövid instrukciók érnek célba (pl.: stop, állj), de ez is gyerekenként változó lehet
- hangosítsuk ki: "nagyon nehéz napod lehetett"
👉🏻 Hazaérkezéskor legyen egy átmeneti időszak, ne legyenek rögtön elvárások. Hagyjuk "megérkezni" őket. Gyakorlatban:
- 20-40 percig legyen átállási, "semmi" idő
- ne legyen kérdés áradat
- ebben az időben ne legyen feladat
👉🏻 Engedjük hazaérkezés után, vagy akár már találkozás után, hogy visszatérjen az önszabályozási módszereihez, stimmeléshez, stb. Gyakorlatban:
- ne tiltsuk a mozgást/hangokat
- legyen lehetősége: hintázásra (erre egy palló is bőven elég otthon), vagy fidgetelésre, vagy levezető mozgásra (akár pörgés bilibo-ban)
👉🏻 Csökkentsük az ingereket, minimalizáljuk a terhelést erre a rövid "semmi" időre. De a nap végén is segítsük az elcsendesedést és lehetőség szerint csökkentsük az ingereket, hiszen a nap végén az idegrendszer nagyon tele van. A gyakorlatban:
- halkabb környezet
- kevesebb fény
- kevés beszéd a megérkezés utáni "semmi" időben
- ha pl a fürdésre minden este teljesen kiborul, a legnagyobb támogatás mellett is, akkor tegyük át a fürdést/zuhanyzást reggelre
👉🏻 Változtassunk a kommunikáción, nem kell rögtön megkérdezni, hogy "mi volt ma?" Vagy "mi volt az ebéd, stb." Gyakorlatban:
- itt vagyok, ha szükséged van rám, jelezz
- ha szeretnél, mesélhetsz
👉🏻 Csökkentsük a nap utáni elvárásokat, iskola/ovi után sokszor már elfogy az erőforrás. Ez nem baj. A gyakorlatban:
- érdemes a programokat strukturálni, és olyan napokat is biztosítani, amikor nincsen semmi program
- hazaérkezés után későbbre tolni a feladatokat,
- akár rugalmas napirendet kialakítani: 20-40 perc pihenő után felkínálhatjuk a lehetőségeket, pl.: kiválaszthatod, hogy mivel szeretnél kezdeni, uzsonnánál vagy inkább a házi feladatot írnád meg?
👉🏻 Adjunk előre tervezhetőséget, a bizonytalanság növelheti a maszkolás szükségességét. Használjunk hetirendi táblát, vagy napirendet, így már reggel tudja, hogy mi vár rá.
/Akár az AOSZ DATA alkalmazást is használhatjuk, a telefonra letöltve, így mindig kéznél lehet a napirend./
Gyakorlatban:
- mondjuk el, hogy mi vár rá aznap délután - ha tudjuk, tegyük láthatóvá is vizuálisan
- emlékeztethetjük rá a találkozáskor: "hazamegyünk, pihenünk 30 percet... "
👉🏻 Végül segíthetünk megnevezni neki az élményt. Sok gyerek nem tudja megfogalmazni mi zajlik benne, csak az érzésekkel küzd. Gyakorlatban játékosan megsegíthetjük:
- "Sokat kellett ma figyelned a többiekre."
- "most egy kis pihenő jön az agyadnak is"
A célunk nem az, hogy jobban viselkedjen, vagy elhagyja a stimmeket, vagy a maszkolást...
A cél az, hogy kevesebbet kelljen küzdenie. 🥰
Ezek az ötletek általánosak.
Nem biztos, hogy mindenkinek szüksége van rá.
Nem fog mindenkinek beválni.
A legjobb javaslatok azok, amiket személyre szabottan adunk, középpontjában az adott gyermekkel.
A gyerekek legjobb ismerői a saját szüleik(a legtöbb esetben), hiszen Ti vagytok velük az első perctől kezdve a legtöbbet.
Épp ezért elengedhetetlen fontos a Ti megfigyelésetek, a Ti megéléseitek, a Ti tapasztalatotok a gyermeketekkel kapcsolatban.
Ezek alapján tudjuk a legjobb ötleteket adni nektek.
📝Ha szeretnétek személyre szabott javaslatokat kapni, akkor keressetek itt messengeren, vagy emailben a diverzmom@gmail.com címen. ☺️
Források:
A kép ismét AI segítségével készült az instrukcióim alapján.
Szakirodalom:
Hull et al. (2017): Quantifying and exploring camouflaging in men and women with autism
Livingston et al. (2019): Quantifying compensatory strategies in adults with and without diagnosed autism
Robertson et al. (2015):The sensory experiences of adults with autism spectrum disorder: A qualitative analysis
Cage & Troxell-Whitman (2019):Understanding the Reasons, Contexts and Costs of Camouflaging for Autistic Adults
Kapp et al. (2019): People should be allowed to do what they like: Autistic adults’ views and experiences of stimming
Raymaker et al. (2020): Having All of Your Internal Resources Exhausted Beyond Measure and Being Left with No Clean-Up Crew: Defining Autistic Burnout
