https://www.facebook.com/100734055056200/

Bálint Szende Beáta, Pár- és Családpszichoterapeuta, Sfântu Gheorghe (2025)

03/09/2025

Segítség! Kezdődik!

🎒 Iskolakezdési elsősegélycsomag szülőknek

A nyári szabadság után nem csak a gyerekeknek nehéz visszarázódni a mindennapi rutinba, hanem a szülőknek is. Ilyenkor sok a feszültség, rohanás, újratervezés. Íme néhány kapaszkodó, ami segíthet:

🕐 1. Kezdjetek kicsiben!

Nem kell azonnal visszaállni a szigorú időbeosztásra. Elég, ha először csak a lefekvési és ébredési időt hozzátok közelebb az iskolai ritmushoz.

📅 2. Készítsetek közös napirendet!

Rajzoljátok vagy írjátok ki közösen a heti beosztást. Ha a gyerek részt vesz benne, sokkal könnyebben elfogadja.

👜 3. Adj teret az érzéseknek

Nem csak te vagy fáradt vagy szorongó, a gyerek is lehet az. Beszélgessetek arról, hogy mi az, amit vár az iskolában, és mi az, amitől tart.

☕ 4. Szülői „időzóna”

Legalább napi 10 percet adj magadnak, amikor nem a gyerek körül forog minden. Egy csésze kávé/tea, pár oldal olvasás, séta – bármi, ami feltölt.

💡 5. Újrakezdés = lehetőség

Ha a tavalyi rutin nem vált be, itt a lehetőség új szabályokat, szokásokat bevezetni. Nem kell mindent egyszerre – egy apró változás is sokat számít.

02/06/2025

Gyereknapra, a bennünk élő gyermeknek

"Ma emlékeztem.
Arra a gyerekre, aki én voltam.
Én voltam az, aki nem okozott problémát.
Aki csendben volt, aki értette, mi történik a repülőn.
Aki kicsi volt, de mégis mindig arra figyelt, hogy mindenki jól érezze magát.
Aki gombóccal a torkában is mosolygott.
Aki sosem kérdezett,
sosem zavart,
sosem engedett el.
Régen azt mondták rám:
„érett”,
„felelősségteljes”,
„de jó gyerek”.
És én csak ültem,
és unatkoztam.
Belül pedig lassan eltűntem.
Zaj nélkül.
Én voltam az, aki nem kért segítséget,
mert senki nem tanította meg, hogy lehet.
Aki magában tartott mindent,
csak hogy ne zavarjon.
Aki másokat javított,
miközben belül darabokra hullott.
És most,
küzdök.
Küzdök, hogy levegőt vegyek bűntudat nélkül.
Hogy ki tudjam mondani: „nem megy” —
anélkül, hogy rosszul érezzem magam.
Ma megidéztem a csendemet.
A bátorság a jegyem.
A normalitásom: fáradtság.
De most…
elég volt.
Most visszamegyek érte.
Megkeresem azt a gyereket,
aki mindig félretette magát.
Ott találom.
Még mindig össze van rakva.
Még mindig ott van.
A fájdalomban is.
Letérdelek elé,
és bocsánatot kérek.
Mert nem védtem meg.
Mert nem hallgattam rá.
Mert elhagytam, csak hogy „felnőjek”.
Ma azt mondtam neki:
Lehetsz szomorú.
Lehetsz gyenge.
Nem kell mindig törődnöd másokkal.
Mától itt vagyok.
És maradok.
Építek neki egy helyet, ahol biztonságban van.
Ahol nem kell tökéletesnek lennie.
Ahol nem kell „hasznosnak” lennie.
Megtanítom, hogy kérhet segítséget.
Mert az nem gyengeség.
Hanem lassú, valódi gyógyulás.
Ez az én ölelésem.
Minden olyan gyerekért, aki „nem okozott gondot”.
És ma…
csak annyit kérnek:
lássatok.
Öleljetek meg —
egészen.
Tényleg."
( Ismeretlen )

26/05/2025

„𝓔𝓰𝔂 𝓹𝓻𝓸𝓫𝓵𝓮́𝓶𝓪́𝓽 𝓷𝓮𝓶 𝓵𝓮𝓱𝓮𝓽 𝓾𝓰𝔂𝓪𝓷𝓪𝔃𝔃𝓪𝓵 𝓪 𝓰𝓸𝓷𝓭𝓸𝓵𝓴𝓸𝓭𝓪́𝓼𝓶𝓸́𝓭𝓭𝓪𝓵 𝓶𝓮𝓰𝓸𝓵𝓭𝓪𝓷𝓲, 𝓪𝓶𝓮𝓵𝓵𝔂𝓮𝓵 𝓵𝓮́𝓽𝓻𝓮𝓱𝓸𝔃𝓽𝓾𝓴.” (Albert Einstein)

20/05/2025

"Ma megint fáradt vagyok. Pedig aludtam. Vagyis... azt hiszem.”
Ismerős?

Van az a fajta fáradtság, ami nem múlik el egy alvás után. Mert ilyenkor nem a tested merült le, hanem a lelked.

Amikor egyszerre túl sok öröm és bánat ért,
amikor túl sok a megfelelés, a belső nyomás, az elfojtott érzések, akkor a lelkünk merül le.
Egy indián mondás szerint: "Most egy kicsit megállunk és megvárjuk, amíg a lelkünk utolér."

És nem, ez nem „hiszti”, nem „gyengeség” és nem is a "depis vagyok".
Ez egy jelzés Tőled Neked, hogy túl sokáig mentél úgy, hogy közben nem figyeltél magadra.

Mit lehet ilyenkor tenni?
Kezdd valami nagyon egyszerűvel.
De ne olyasvalamivel, hogy mit kellene csinálni, hanem valamivel, amit szeretnél.

Lehet, hogy csak 5 perc csend. Egy séta. A kedvenc dalod meghallgatása. Egy finom kávé. Vagy egy Nem valamire, ami most túl sok.

Nem kell rögtön megváltoztatni az életed – elég, ha ma csak egyetlen dolgot teszel másként. Magadért.

27/04/2025

A legnagyobb változások nem a nagy döntésekkel kezdődnek, hanem azzal az egyetlen pillanattal, amikor egy kicsit másképp reagálsz, mint eddig.
Apró lépések. Nagy eredmények. Mindig itt kezdődik.

16/02/2023

Virginia Satir nyomán bemutatok
4 kommunikációs stílust, amely az alacsony önértékeléssel szorosan összefügg.

"Az az ember, aki fenyegetve érzi magát, de nem szeretné, hogy mások észrevegyék gyengeségét a következő viselkedések mögé rejtőzik:

Engesztel - így próbálja elkerülni a másik dűhét
Vádol - így próbál a másik ember szemében erősebbnek, hatalmasabbnak tűnni
Okoskodik - vagyis úgy kezeli a fenyegetettséget, mintha veszélytelen lenne, úgy próbálja leplezni alacsony önértékelését, hogy nagy szavak és intellektuális koncepciók mögé bújik
Zavarodott - nem vesz tudomást, úgy viselkedik mintha nem is lenne veszély, elbagatelizál, elterel.

S ahogy ezeket a viselkedésmintákat megtanuljuk a családunkban:

"Ne légy tolakodó, önző dolog magad számára kérni!" - ez az attitűd fogja megerősíteni az Engesztelés mintáját

"Ne hagyd, hogy elnyomjanak, ne légy gyáva!" - ez a mondat a Vádaskodást erősíti

"Ne légy olyan ostoba! Elég okos vagy ahoz, hogy ne kövess el hibákat!" - az Okoskodást támogatja

"Ne légy olyan komoly! Élj, ahogy tudsz! Mit számít? - a zavarodottság alapja lehet

Egyik-másik mondat nagyon ismerős lehet, sokszor elhangzott a családodban, talán a kialakult viselkedésmintát is tapasztalod saját magadon, esetleg több kommunikációs stílust váltogatva használsz a mindennapokban (ez a legvalószínűbb).

Csak tudd, hogy N E M V A G Y I L Y E N!

Nem vagy sem mimóza bólogatójános, sem agresszívkismalac, sem okoskodó kocka, sem a falubolondja.

A saját magad védelmére használod ezeket, a valamikor régen nagyon is bevált, hasznosnak bizonyuló trükkök azért alakultak ki benned, mert a "túlélésed" különben veszélybe került volna. De ma már nincs rájuk szükséged!

Hagyj itt egy emojit kommentben, ha még olvasnál a témáról!

09/02/2023

Bemutatkozás

A nevem Bálint Szende - Beáta és
Szupervízió köteles Rendszerszemléletű Egyéni-, Pár- és Családpszichoterapeuta vagyok.

Ez így nagyon professzionálisnak hangzik, de mit is takar ez a hosszú megnevezés?

A rendszerszemlélet az az irányzat, ami az egyént nem a környezetéből kiemelve, problémáját sajátjaként kezelve tekinti, hanem azt tartja a nézőpontja fókuszában, hogy a rendszer, amelyben élünk hozzájárul a zavar kialakulásához és fennmaradásához. Az embert a kapcsolatai összefüggésében szemléli, a tüneteket vagy zavart produkáló személyt családi kontextusban, rendszerben vizsgálja.

Más szóval, amikor a család egy tagja megbetegszik vagy viselkedésbeli tüneteket mutat, az nem az egyén problémája, nem benne van a hiba, nem őt kell megjavítani, hanem a családi rendszert, annak jól funkcionáló, illetve nem optimálisan működő folyamatait megnézni.
Ez a szemlélet azt mondja ki, hogy az egyik családtagban jelentkező tünet az egész család, mint rendszer működésének zavarát jelzi.

Különböző konfigurációkban dolgozunk a hozzánk forduló emberekkel, a probléma természetének függvényében.

Rendszerszemléletű egyéni terápiát javaslunk abban az esetben, amikor egy már felnőtt ember az eredeti családi minták következtében elakadást tapasztal a jelenlegi felnőtt kapcsolataiban. Viszont az eredeti családjával közösen már nem tudna vagy nem szeretne családterápiában részt venni.

Párterápia javasolt minden olyan esetben, amikor akár szülőtársként, akár párkapcsolati kérdésekben szembesülünk nehézségekkel.

A családterápia a leghatékonyabb választás, amikor valamelyik gyerek tüneteket mutat, amikor a szülői szerepekben tapasztalunk elakadást, amikor a család egységét érezzük veszélyben.

Egy szupervízió köteles pszichoterapeuta még egy képzési programban van.
Havi rendszerességgel vesz részt csoportos és/vagy egyéni szupervízión, amely során lehetősége van az esetvezetésével kapcsolatos útbaigazítást kérni, konzultációt igénybe venni, végig teljes mértékben megőrizve a kliens anonimitását.

Milyen esetekben javasolt pszichoterápia igénylése:

💥 Gyermek- és serdülőkori zavarok
💥 Pszichoszomatikus tünetek
💥 Viselkedési problémák
💥 Krízis-állapotok
💥 Párkapcsolati problémák

"Olyan vagyok, mint egy idegenvezető, aki körbevezeti a pácienseket saját házuk termeiben." (Irvin D. Yalom)

30/09/2022

Ahogyan a fizikai test fejlődése szakaszokra és mérföldkövekre bontható, nincs ez másként a lélek fejlődésével sem.

Több elmélet is született már a témában, a pszichoanalitikus megközelítés szerint a következő fejlődési szakaszokat különböztetjük meg:

1. 0-1 év - elsődleges állapot, szimbiózis, a differenciálódás kezdete, orális szakasz
2.2.-3. életév - gyakorlás, újraközeledés és konszolidáció. Megkapaszkodás és elengedés. Autonómiára törekvés. Anális szakasz
3.4.-5. életév - Genitális szakasz, háromszög-kapcsolat, ödipusz-komplexus, kezdeményezés.
4.6.-10. életév - a másodlagos szocializáció, tanulás és gyakorlás, képességek, önbizalom. Latencia időszaka
5.10-12-16-20 - pubertás, az infantilis kötődés feladása, az identitás kialakítása, genitalitás

27/09/2022

Milyen szakaszokon halad végig az egyén, amíg eljut a Burnout állapotába.
Ez látható a képen.

A tudatosítás és az idejében fülön csípés könnyebb és hatékonyabb, mint majd a kiégésből való "gyógyulás".

A végére meg néhány kérdés, amit jó végiggondolni, ha olyan szakmát választottunk, ahol fokozottabb kiégés-veszélynek vagyunk kitéve:
- Kérdezd meg magadtól mi hozott erre a pályára?
- Mi tart téged itt?
- Mi/Ki fáraszt el?
- Mi ad neked kedvet, lendületet, energiát?
- Mi neked a legnehezebb a munkádban?
- Mi neked a legkönnyebb a munkádban?
- Mit/mennyit teszel magadért, a saját egészségedért?
- Hogyan gondozod magadban a reménységet?
- Milyen problémákat cipelsz magaddal?
- Kivel és milyen gyakran osztod meg a munka-gondjaidat?
- Mi a hobbyd és van-e rá időd?
- Helyeden vagy-e a világban?

26/09/2022

"Kiégtem. Ki fogok égni."

Gyakran használjuk ezeket, amikor arról szeretnénk beszélni, hogy elfáradtunk vagy azt érezzük, hogy túlterheltek vagyunk bizonyos időszakokban.

De mi is a kiégés?
A Burnout szindróma valós, de sokkal összetettebb és egy hosszabb folyamat végeredménye.

A teljesség igénye nélkül nézzük, hogy mely tünetek utalnak arra, hogy valóban a kiégés veszélye fenyeget valakit:

Pszichés tünetek:

- reménytelenség és tehetetlenség érzése
- az érzelmek kontrollásának felborulása: agresszió, dühkitörések
- csökkent koncentrációs képesség és emlékező tehetség
- szellemi kimerülés, negatív beállítódás önmagával, a munkával és úgy az élettel általában
- kimerültség, levertség, gyámoltalanság

Fiziológiai tünetek:

- krónikus fáradtság, gyengeség
- étkezési szokások és a testsúly megváltozása
- testi ellenállóképesség csökken
- vérnyomásproblémák, fejfájás

Magatartásbeli tünetek:

- gyakori, kontrollálatlan agresszió és dühkitörések
- a teljesítőképesség, a szakmai érdeklődés csökken
- a kezdeményezőképesség csökken

Szociális magatartás:

- visszahúzódás
- kollegiális, baráti kapcsolatok csökkentése
- kooperatív készség csökken
- korábbi hobbyk feladása

Problematikus viselkedésformák jelennek meg

- elhatalmasodó cinizmus
- közömbösség
- negatív beállítódás
- korábbi elkötelezettség elvesztése

Herbert J. Freudenberger meghatározása szerint:
"Burnout (kiégés) krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés állapota, amely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s amelyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek."

23/09/2022

Énkép -
Önértékelés -
Önbizalom -
Önbecsülés

A mindennapi nyelvhasználatban gyakran cserélgessük ezeket a fogalmakat, egymás szinonimájaként alkalmazva.
Pedig nagyon is különböző dolgokat takarnak.

Énkép - azoknak a tulajdonságoknak és kompetenciáknak az összessége, amelyeknek a birtokában vagyunk, szerintünk.
Abszolút szubjektív rálátás saját magunkra.
Ez a bennünk élő kép magunkról.

Önértékelés - az énképünk interpretációja, értékelése, egyfajta minősítése.
Mit gondolunk arról az emberről, akik vagyunk, amilyenek vagyunk, amilyennek megtapasztaljuk, észleljük magunkat.

Önbizalom - nagyban összefügg az első kettővel. Milyen az önmagamról alkotott képem, ezt negatívnak vagy pozitívnak értékelem és ezek viszonyában mennyire hiszem el magamról, hogy az élet különböző területein kompetens vagyok, meg tudom oldani a problémáimat, jól tudom menedzselni az életemet.

Önbecsülés - ez a legmélyebb, legelemibb, legmeghatározóbb mind közül.
Gyakori jelenség, hogy minél nagyobbnak TŰNIK valaki önbizalma, annál alacsonyabb az önbecsülése.
Vajon miért van az, hogy sok sikeres színész a pályája egy pontján alkohol- drog- vagy gyógyszerfüggőségbe sodródik? Az alacsony önbecslésű embert a siker krízisbe sodorhatja.

Joggal kérdezhetjük, hogy akkor a sok önbizalom-növelő stratégia pont kontraproduktív?

Nem teljesen, de fontos látni, hogy az önbecsülés a mag, a tartály, ami szükséges a megtartáshoz. Ha az önbecsülésünk "lyukas", akkor hiába töltjük bele megállás nélkül az önbizalom-növelő nedűket, minden át fog folyni rajta és csak az egyre nagyobb hiányt érzékeljük.

Becsülöm, tisztelem, szeretem azt a személyt, aki itt és most olvassa e sorokat?

20/09/2022

🤧 Vártál már türelmetlenül, percenként órádra pillantva, orvosi rendelőben?
⚽ Játszodtál már önfeledten órákon át?
🤒 Ültél már aggódva lázas gyermeked mellett?
📖 Olvastál már belemerülten hosszú időn keresztül?
☎️ Vártál már egy hívást feszülten?
💃🕺 Táncoltál már át egy éjszakát, ami mintha pillanatok alatt elrepült volna?

Néha 1 perc is az örökkévalóságig tart.
Néha 1 óra csak úgy hirtelen elröppen.
Néha 1 nap alatt megváltozhat minden.
Néha 1 hónap alatt sem történik semmi mérvadó.

Az emberiséget sokat foglalkoztató kérdése az idő, annak mérése, múlása, menedzselése, okosan felhasználása, relitivitása. 🕰️

Viszont mégis az idő szubjektív megélése az igazán mérvadó emberi életünkben.

Egy kellemes, örömteli, önfeledt időtöltés közben az a benyomásunk, hogy csak úgy pörög az idő. Míg egy fájdalmas, aggódalmaskodó, megterhelt időszakban alig telik az idő.

Nem mellesleg utólag visszaemlékezve is megváltozhat az időérzékelésünk. Ami érdekes, hogy pont fordítottan. Azaz, ha eseménydús, élményekkel teli és mozgalmas volt egy adott esemény, akkor az emlékezetünk szerint hosszú ideig tartott, míg a semmitevős, unalmas, eseménytelen napokról tárolt emlék egészen rövid időtartamot fed le.

Az érzelmeink és az eseményhez társított szubjektív megélésünk nagyban befolyásolja időészlelésünket.
Ugyanakkor az idő relativitása egy másik emberhez viszonyítva is igaz.
Épp ezért emberekkel való viszonyulásunkban célravezetőbb nem az abszolút igazságot kutatni, hanem inkább figyelembe venni az idő relativitását, mint szubjektív élmény és észlelés.

Bálint Szende Beáta, Pár- és Családpszichoterapeuta

03/09/2025

02/06/2025

26/05/2025

20/05/2025

27/04/2025

16/02/2023

09/02/2023

30/09/2022

27/09/2022

26/09/2022

23/09/2022

20/09/2022

Address

Telephone

Website

Alerts

Contact The Practice

Shortcuts

Share

Category