30/08/2025
Ez veszteség.
Még akkor is, ha csak 7 hét volt.
Még akkor is, ha csak egy napig tudtál róla.
Még akkor is, ha vegyes érzéseid voltak.
Még akkor is, ha nem volt tervezett.
Ez akkor is veszteség.
És ez olyan fájdalmat okoz, amit a legtöbb ember nem ért meg.
Van egy pillanat, amikor meglátod a teszt eredményét, vagy érzed a változást a testedben, amikor minden megváltozik. A szíved helyet csinál. Az elméd elkezdi álmodni. Elkezdesz apró ruhákat elképzelni, neveket kitalálni, és azon tűnődni, milyen lesz majd. Nem tart sokáig, de a szeretet azonnal növekedni kezd.
Szóval amikor elvész... az nem „csak egy veszteség”.
Azok az álmok törnek össze, amelyeket még ki sem mondhattál hangosan.
Úgy érzed, hogy a tested cserben hagyott. Kérdőre vonod magad, mit csináltál rosszul. És a legrosszabb? Csendben hordozod a fájdalmad, mert az emberek nem mindig gondolják, hogy számít, ha nem volt kiságy, vagy szülés várható időpontja, vagy ultrahangos kép a hűtőn.
De számít.
A fájdalom valódi. A kötelék valódi. A szeretet valódi.
Szóval annak az anyának, aki alig lett anya...
Azoknak, akik még mindig véreznek, még mindig gyógyulnak, még mindig a „mi lenne, ha” gondolatokhoz ragaszkodnak...
Jogotok van gyászolni.
Jogotok van sírni valaki után, akit soha nem tarthattatok a karotokban.
Jogotok van veszteségnek nevezni. Egy életet. Egy helyet a szívetekben, amelyet soha senki más nem fog kitölteni.
És nem vagytok egyedül.
Most sem. Soha sem.
*******
Mama Life
