16/01/2025
Ezzel ma nagyon tudtam rezonálni.
Ahogy nyúlósan, mint a rágó, kezdődött el az új évem.
Köszönöm, Alexandra az írásod.
Az időt nem lehet és nem is kell visszatekerni.
Az időt nem lehet visszatekerni
Úgy történt, hogy hétfő este, Telihold napján végleg elsötétült a laptopom, ezért nem is tudtam írni a Holdról. Ez most már el is marad, sebaj, írok másról.
Írok akkor a szép, tűzpiros, picurka laptopomról.
A kis gépemet néha már szinte kínos volt elővenni, szegényke olyan állapotban volt. Azért vettem még évekkel ezelőtt, mert a táborokba könnyen tudtam magammal vinni, csak bedobtam a táskámba és kész. Évekig bírta a strapát, pedig már a képernyője megsérült, az egész ütött-kopott, mindenhol karcos volt. Gombjai pedig itt-ott néha beragadtak, ha á-t vagy g-t kellett mondani.
De mégis rajta tudtam a legjobbakat írni. Összenőtt velem már valahogy, a részemmé vált. A laptop.
Ez a laptop nem csak egy laptop volt. Ez a laptop mindent látott. Végignézte az elmúlt éveket, ahogy örülök és azt is, amikor szomorkodom. A fájdalmaiamat, a veszteségeimet.
Nem vittem szervizbe, pedig minden nap bennem volt, hogy kellene, mert rossz lesz a vége. Húztam, halasztottam. Hát megtörtént.
Amúgy a Rák-Telihold pont ez a halasztás, halogatás. Nyúlik az évkezdet, mint a rágó, csak nem akar elkezdődni az az új év. Nincs új év, új én. Régi én, az van. Lassan, nyögvenyelősen indul.
És te is még mindig visszatekintgetsz.
Miért húzzuk, halasztjuk a dolgokat, ha már érezzük, hogy valami nem jó? Miért ragaszkodunk olyan emberekhez, akik nem ragaszkodnak hozzánk? Írsz egy kedves üzenetet és a másik nem válaszol, ez miért esik rosszul? Miért nem veszed tudomásul, hogy nem mindenki áll készen rád? Hogy van, akit megbántottál, lehet akaratodon kívül. Lehet, valaki megsértődött. Lehet valaki téged bántott meg, lehet te vagy sértődött?
Ez a Hold erről tanít. Nehezen válunk meg a régiektől, nem csak azért, mert az megszokott, hanem mert nem szeretünk senkivel rosszban lenni. Szerintem senki nem szeret rosszban lenni senkivel. Miért cipelnek emberek mégis évekig sérelmeket? Azok, akik egymást régen szerették vagy barátok voltak, társak, egymást követők. Történik valami, amit aztán évekig, talán sosem tudnak megbeszélni. Ez kinek jó?
Ez a nagyon nehéz van most a csúcson.
A nehéz érzelmek vannak a csúcson.
Kapaszkodunk, odaragadunk. Mert a miénk a múlt. Az legalább a miénk. A jövőről még nem tudunk semmit mondani.
Én is sok embert vesztettem el az elmúlt években, igaz barátokat. Mindannyian tanulunk. A tananyagot pedig visszük magunkkal nehéz kofferokban, gondosan lefűzve, elcsomagolva.
Ha a másik nem fogadja a közeledésedet, nem áll még készen, fogadd azt is el. Az is lehet, hogy sosem fog. Lehet nem kellesz már neki. Hiányzik? Vannak, akik hiányoznak? Fogadd azt is el. Küldj nekik szeretet és engedd el az érzést.
A hiány nagyon ronda ragacs. Nem kell.
A Rák-telihold a Bak jegyben a köztes állapot. A Múlt és a Jövő közötti légüres tér. Az az időszak, amikor fent állsz az ugródeszkán a medence felett, tudod, hogy úsznod kellene az élet sávjain, de még nem tudsz beugrani.
Miért ragaszkodunk valamihez vagy valakihez, ami vagy aki már nem szolgál vagy nem akar bennünket? El tudod fogadni, hogy nem szerethet mindenki? Hogy valahol nem kellesz? Hogy elvannak nélküled? És jól elvannak.
A Rák-telihold a kényelmes és az otthonos régitől való búcsú.
Most viszont még a szülőcsatornában vagyunk és ez még egy ideig így is lesz. Most még csak kóstolgatjuk az újat. Nyalogatjuk és még tulajdonképpen nem tudtuk azonosítani az új ízeket.
Még nem merünk úgy igazából beleharapni. Egyébként azért, mert még tele vagyunk a régivel, még nem tudtuk megemészteni azt, ami volt.
Mivel az időszak Bak-jellegű (ráció), viszont most a Hold miatt döntően a Rák jegyről (érzelmek) szól, ezért főleg az anyaság témái kerülnek előtérbe, a gondoskodás magunkról és másokról. Törődés magunkkal és másokkal.
A Bak viszont a munka is, amíg a Rák a család. A kettő között kell most lavírozni. Van dolog meg vannak a szeretteink. Ügyesen kell az egyensúlyt megteremteni.
A leválás zajlik tehát. Leválni mindenről, ami már nem jó és majd nyitni az újnak. Még egyszer hátranézünk és védjük a páncélunk alatt az érzelmeinket.
Tedd le a páncélt és mutasd meg a gyenge részeid!
Olyan ez, mint maga az évkezdet. Ugyan elmúlt már 2024, de még nem tudunk lapozni. Itt van velünk, legszívesebben visszabújnánk bele, ezért az új még el sem tud kezdődni. Ezek az első lépések, amelyek mindig bátortalanok, mert még vissza-vissza tekintünk. Lépünk egyet előre, de aztán kettőt hátra.
Hátráltatva érzi magát az ember a számára fontos területeken, úgy rendesen. Újítani akart, de most nem megy könnyen, kötnek dolgok.
Te elbúcsúztál, úgy igazán tőle? Megadtad a réginek azt, ami jár?
A Rák nem csak az anya, hanem az otthon is. Megteremteni az újban az otthont, a biztonságot, a hajnal figyelése, ez most a feladat.
A nagy levegő.
Az otthon nem kint van. De persze bent sincs. A kint és a bent is mindig változik. Csak illúzió, hogy bármi is állandó. Aki tegnap lefeküdt aludni, nem az, aki ma felkelt. Csak hasonlít. Aki a kinti, fizikai világban vagy a benti, érzelmi, gondolati világban keresi az állandót és a kapaszkodót, tévúton jár és mindig szenvedni fog.
Ne kapaszkodj senkibe, se a párodba, se a gyerekedbe, se a lakásodba, se az autódba, se a munkahelyedbe, se a szerepeidbe, se se se. Nem azt jelenti, hogy ne legyenek és ne legyenek fontosak. Viszont ne ragadj, ez a lényeg. Ne tapadj. Ne kösd magad oda. Egy ismerősömnek most halt meg a férje, egyik napról szinte a másikra, teljesen váratlanul, nagyon rövid időn belül. Idilli házasság volt, senki nem számított erre.
Bármikor összeomolhat minden. Ez az időszak erre emlékeztet.
A biztonságot így nem leled.
Mert a biztonság az nem ott van, ahol keresed.
Ülj le és gyakorolj, akkor találod csak meg. A nagy, mély belégzés és a hosszú, lassú kilégzés között nyiss utat az újnak, engedd be a fényt a pici ösvényen és bízz, hogy az majd bevilágítja a teret.
A következő két hét kulcsgyakorlata a teve, az ustrászana. Nyit már előre, de még egyszer hátranéz. Érdemes most a falnál gyakorolni.
Hoppá, most veszem csak észre, ha másképp is, de talán mégis írtam a teliholdról. Hát ez is egy visszatekintés, milyen érdekes. Kinézek az ablakon és közben aláfestésként drámaian esik a hó.
Takar. Eltakar.
Biztonságban vagy! Én pedig már az új laptopon írok, még szagolgatjuk egymást, de majd úgyis megmondjátok.
Az időt nem lehet, de nem is kell visszatekerni.
Brávácz Alexandra
