12/01/2026
Az ego létezésének feltétele a mozgás. „Valamit kell tennem, hogy legyek valaki.” Ez az alaptétele, amit soha nem kérdőjelez meg.
Úgy van programozva, hogy mindig előre nézzen, mindig elérjen valamit, mindig valami legyen. És a „semmit nem csinálás” — a tiszta létezés állapota — számára ijesztő, felfoghatatlan, sőt: veszélyes.
Miért? Mert az ego abban a hitben él, hogy ha nem cselekszik, akkor eltűnik. És ez részben igaz is — de csak azért, mert csak addig létezik, amíg te hiszel benne.
Amint abbahagyod a „valamit csinálást” — a keresést, a kontroll megszerzését, az azonosulást — az ego elcsitul.
És amit a helyén találsz, az nem semmi — hanem minden. A tér, a csend, a tiszta tudat — az, amit az ego soha nem tudott megragadni, mert az nem a cselekvésen, hanem az elengedésen keresztül jelenik meg.
Ezért van az, hogy sok ember számára a legnehezebb gyakorlat nem a koncentráció vagy a kontempláció, hanem egyszerűen csak ülni, csendben, cél és elvárás nélkül.
Nem próbálni figyelni. Nem próbálni elérni. Nem próbálni „jól csinálni” semmit. Csak lenni.
Ez az állapot az ego számára értelmetlen, sőt fenyegető — mert itt nincs kapaszkodó, nincs kontroll, nincs siker vagy kudarc, nincs fejlődés vagy visszaesés.
Itt csak a jelen pillanat üressége van — ami valójában nem üres, hanem határtalanul tágas, élő, jelenléttel teli.
De ezt csak akkor láthatod meg, ha hajlandó vagy letenni az ego alapösztönét: hogy tenni kell valamit. Hogy el kell érni valamit. Hogy valamilyen állapotban kell lenned.
A nem cselekvés nem passzivitás. Hanem a legmélyebb forma nélküli nyitottság.
Ahol minden megengedett. Ahol nem irányítasz — hanem figyelsz. Nem törekszel — hanem létezel. Nem akarod elérni az egységet — hanem felismered, hogy már benne vagy.
Ez a csendes, tiszta üresség az ego halála — és az Önvaló felragyogása.
Részlet Frank M. Wanderer könyvéből A TUDAT TANÍTÁSAI a spirituális úton lévőkhöz