18/01/2026
…aki igazán dolgozni akar önmagán, akkor ez az év energetikailag is hozzásegít majd az ömmunkához…aki nem, annak sokkal, de sokkal nehezebb lesz a kifogásokat keresni és gyártani. Érdemes elgondolkodni rajta, hogy “melyik sorba” állsz be! 🙏❤️🩹
Újhold a Bakban - amikor 2025 még nem ért véget...
Az, hogy új korszakot indít a mai Újhold - nem írja le igazán az erejét.
A tavalyi év a Fa Kígyó éve volt, "vedlettünk" le elég sok mindent magunkról, vagy fordították oda a figyelmünket, hogy mi is a méregfoga annak, hogy "még mindig ugyanaz történik"...
A mostani időszak sokaknak hozott végső, szummázó, mindent összevető időszakot, amiben ahol ideje volt, le kellett zárni magunkban nagyon sok mindent, hogy azok nélkül a belső vagy külső terhek nélkül tovább tudjunk haladni.
Ám hiába fordult át a naptár és írunk 2026-ot, az év nem január elsején kezdődik. Az évkörből még jócskán visszavan, mire majd valóban megindulnak az új energiák.
Addig még az utolsó futamaiban vagyunk a minket átalakító folyamatoknak. Ez az Újhold is ennek a része most.
Egy utolsó pillanat, amiben szinte egyszerre szakítanak át bennünk mindent.
Eddig apránként, módszeresen hántották le rólunk a ránk merevedett "bőrt", mintáról mintára, pikkelyről pikkelyre, ezzel az Újholddal azonban minden megmaradt, élettelenséget, önakadályozást, fájdalmat, ragaszkodást egyszerre törnek át és rúgják ránk az ajtót.
A mostani Újhold sötétségeben áll egy jelölő az égen az összes személyes energia mellett, ami minden zsigerünket mozgatja. Nem csak teljes áthuzalozást kapunk, és erőt a továbblépéshez, hanem az is tisztán elénk kerül, hogy mi az, ami miatt még mindig önmagunk ellenségei vagyunk, és nem tudunk kitartani, vagy merni másképp dönteni.
Olyan részünk látszik most meg, ami eddig indok, magyarázat volt, mostantól azonban már kifogássá válik. Miben vagyunk még mindig menekülők önmagunk elől? Mikor leszünk gyávák, gyengék, mikor adjuk fel könnyen?
Mikor kerüljük a nehezítéseket, a bonyolultabb helyzeteket, kihívásokat, és mikor osonunk ki a felelősség alól, amikor magunkért kellene tenni?
Ezek a pillanatok azok, amikor egy kíméletlen ujj helyettünk rámutat bennünk vagy az életünkben az összes legyártott kifogásunkra. Arra, aminek már egyértelműen vége van, amit be kellene már fejezni, le kellene zárni, amit muszáj lenne már másképp csinálni, amit nem folytathatunk úgy, ahogy eddig csináltuk. Ilyenkor ugrik elő az összes rögzült mintázatunk, az egónk rejtekéből és kényszeresen kapaszkodik abba, hogy azt miért is nem tudja megtenni. Előveszi az összes sémát, legyártja az összes önszabotáló programot egyetlen pillanat alatt. Halogatunk, késlekedünk, amikor pedig tenni változtatni kellene, szándékosan elhalasztjuk, tologatjuk, ahelyett, hogy meglépnénk vagy időben megtennénk - lustaság vagy elhanyagolás miatt. Túl sokáig nem nyúlunk valamihez, ami aztán a saját súlya alatt omlik össze és ránk szakad.
De nekem ehhez nincs erőm, bátorságom, kitartásom, hitem, energiám, pénzem, időm, nem akarom, nem tudom, nem, nem nem...
Csak a nem-ek.
Most az a kérdés, hogy hajlandóak vagyunk-e megkeresni azt a kiutat ezekből, amikben igen-t találunk valahogyan. Amiben van valami, amibe igenis kapaszkodhatunk magunkban.
Amiben többé nem tologatjuk magunk előtt azt, ami nehéz, ami fáj, ami megoldhatatlannak tűnik, amitől félünk, hanem valahogyan nekimegyünk, belevágunk, merjük a másik irányt választani.
Halogatás helyett cselekszünk, reagálunk, szőnyeg alá seprés helyett kitakarítunk és rendezzük, amit kell.
Vagyis: vállaljuk a saját sorsunkért a felelősséget.
Ettől még lehet, hogy nem törünk karmát, lehet, hogy nem szólnak majd égi fanfárok, de nem is ez a cél. Elég, ha önmagunk előtt végre meg tudunk állni. Senki és semmi másnak nem "vizsgázunk", egyetlen bolygót sem érdekel, hogy melyik végét fogjuk meg, hogy tovább szabotáljuk azt ami menthető, gyógyítható, letehető lenne, ők csak csendben jelzik amikor az idő elérkezik valamire...
Önmagunk előtt vizsgázunk abból, hogy annyi idő és önmunka után mennyire vagyunk tisztában a saját működésünkkel, mennyit hazudtunk eddig magunknak, hogy megússzuk, amihez nem fűlött a fogunk vagy féltünk tőle, mennyi mindent hárítottunk, ami már fölénk tornyosul most és meg kellene végre oldani, tenni kellene érte, hogy tovább mehessünk.
Ne önbántásra használjátok ezeket a pillanatokat, ne kesergésre, ne dagonyázzatok abban, hogy elemezzük a végtelenségig, ami egyértelmű.
Megteszed vagy sem?
Rendezed vagy sem?
Összeszeded magadat vagy sem?
Lezárod vagy sem?
Újat kezdesz vagy sem?
Támogatod végre saját magadat vagy sem?
Hamarosan indulnak az új "év" energiái. Addigra döntsük el, mit választunk magunkban.
Szelényi Eszter
Csillagszirmok
🔒 A megosztásokat köszönöm! ☺️🙏🏻
Az oldal teljes tartalma jogvédett, írást továbbvinni csak közvetlen megosztással, vagy az eredeti bejegyzésre, oldalra mutató linkkel lehet!
Köszönöm, ha ezt tiszteletben tartod.
(Kép: Pinterest)
