AnyaGeometria (2025)

12/07/2025

Úgy szeretném mondani,
Hogy mindig minden rendben,
Hogy éldegélhetünk sokáig
Békében és csendben,
De nem ilyen ez, mert
A tenger is hullámzik,
Az ég néha dörög
És mérgesen villámlik.
A boldogság egy
Szégyenlős lélek,
A pillanat szép, de csak
Ha látni akarod szépnek.
Gyöngyök a percek,
Mik nyugalmat hoznak,
Gyűjts őket, ékszerként
Reád ragyognak.
Nem jön minden nap,
Sőt, talán épp ritka,
De ne feledd, a jónak
Ára van, nem titka.
Keresd meg őt,
A nyári pirkadatban,
A búcsúzás előtti
Örökké-pillanatban.
Egy hozzád beszélő
Épp jókor jött versben,
Egy csak általad értett,
Feljebbvaló jelben.
Vagy talán épp az ha
Nem történik semmi
És lehet egy kicsit
Lélegezni, lenni.
Gondolatokat
Sorba rendezni,
Egy régi helyre
Egyszer csak elmenni.
Harcos ez a világ,
Vigyázz hát magadra,
Pillanatok szép nyakláncát
Tedd fel a nyakadba.

Mészely Dorka

14/05/2025

De válaszolj most tényleg,
Állj meg csak egy percre
És ne csak annyit hogy
“Megvagyunk persze”
Hogy érzed magad,
Hogy vége van a télnek,
Olvadó hóembernek?
Fürdőruhában is szépnek?
Fogzik és nem alszik,
Sok nyállal, lázzal?
És mondd csak azt, hogy
Hogy álltok a házzal?
Nem jött a szakember?
A fene a dolgát!
És a szülinapra?
Na és milyen tortát?
És amúgy te hogy vagy?
Sokat gondolok Rád,
Láttam a képet
Hordj többször szoknyát!
Ha egy-kétszer kel,
Az is már haladás,
Milyen legyen az a gyerek
Hogyha nem anyás?
Megértelek, minket is ért
Mostanság pár csapás,
Tényeg, és akkor a Sanyi
Maradt végül katás?
Tényleg nagyon drága
Minden, ez botrányos,
Én 750-ért vettem,
Pedig az osános.
Anyukádék megvannak?
Szoktak azért menni?
Segítséget kapsz?
Kell rendesen enni…
Vigyázz azért magadra is
Ne mindig csak másra,
A rendnél nagyobb szükség van
Egy boldog anyára.
Jólvan, megyek én is,
Jussak majd eszedbe,
Szeretettel gondolod Rád,
Ezt tedd a zsebedbe.

Mészely Dorka

16/03/2025

Lennék én a hősöd,
Dicsőséges ősöd,
Élet-csillagtúrádban
Mindenkori őröd,
A medián, a közép,
Pénztárcádban fénykép,
Bárhol is vagy,
Mindig hazavivő térkép,
Ez akarok lenni,
Rád mindenkor várni
De ha az kell akkor
Tudni félreállni.
Ez a világ fura,
Sokszor elég kusza,
Néha én sem értem,
Hogy ez mi a csuda.
Bárcsak mondhatnám
Hogy nincs egyéb mint móka
Répától fütyülsz
A babát gólya hozza,
Egyszer lehull a lepel
A sok szép hazugságról
És sajátoddá válik
Amit gondolsz a világról.
Én csak reménykedek,
Hogy összességében
Az élettel jártok majd
Egymás kedvében,
Hogy nem lesz nehéz
Egy hétfő reggel,
Hogy hasznos leszel,
Dolgodat teszed jó kedvvel,
A mindennapjaid
Terhei mellett,
Színes lapjai lesznek
A sorskönyvednek.
Most még elférnek
Kegyes hazugságok,
De ha nem lesznek, tudd:
Melletted állok!
Itt voltam, vagyok
És örökké leszek,
Ősödként, őrödként,
Ki mindig szeret!

Mészely Dorka

06/03/2025

A napok teltek, az évek múltak,
A fogaim kinőttek - aztán ki is hulltak,
Gyűlt a szekrényben a sok kinőtt ruha,
Csak nőtt, csak nőtt a pelusok sora.
Visszagondolok az Üveghegyen túlra,
A matchbox-ra és a kopott plüssnyúlra,
Ezek most egy régi polcon állnak
És lassan egyre porosabbá válnak.
Amikor még a kifli végét rágtam
Amikor még én magam sem bántam
Hogy a szandál alatt ott virít a zokni,
Ma ezt a látványt nem könnyű megszokni.
Akkor még ott élt az ágyam alatt
A szörny, aki mára messzire szaladt,
Utána futott a Télapó,
Álruhában, az álnok csaló.

A vége úgyis mindig az lesz,
Hogy Pistikéből nagyfiú lesz.
Már nem legózik - csak nagyon ritkán,
Így lesz Pistikéből István.

Mészely Dorka, 2014.

11/02/2025

Velem van mindig
Egy ottfelejtett vendég,
Olyasvalaki, akinek
Álcája az emlék,
A kifakult fotók,
Recsegő albumok,
Egy kifeszített pillanat,
Ahol gyermekként én vagyok.
Nagyra nőtt testemben
Jól el tud bújni,
De előjön néha
A pitypangot elfújni.
Látszólag épült egy
Biztos-erős vára,
De beleugrana
Minden pocsolyába.
S észrevétlenül,
Ha fáj, szorít, ég,
Felnőtt hangon, megesve,
Sokszor ő beszél.
Ha megfeledkezem
És csak esznek a napok,
Egyre jobban kiált,
Hogy “hahó itt vagyok”.
Elengedném, ha zavar
A gyermeki hangja,
Mert emlékeztet hogy
Esetleg ő nem így akarta.
Félelmei, vágyai,
Enyémek maradtak,
Csak álarcot adott rám
Ahogy az évek haladtak,
Élményei arról,
Hogy milyen a világ,
Elburjánzottak, mint
Egy szívós virág,
És csalódik sokszor,
Abban tán elsőnek,
Hogy nem, nem tudnak
Mindent, azok, kik “felnőttek”.
Összeköti bennem
A múltat-jelent-jövőt,
És sokszor úgy látom
Mint egy kerékkötőt.
Aztán elszégyenkezem,
Hisz ő még egy gyerek,
Aki a fájdalmáról
Éppen nem tehet.
Félelmei átszövő
Szorongássá váltak,
Bizonyítássá, hogy
Kellek a világnak.
Idefigyelj, ott bent,
Jók vagyunk mi ketten,
Megölellek, s ettől
Megnyugszik a lelkem.
Megszabadulni tőled
Nem akarok soha,
Mert benned él egész
Őseinknek sora,
És tovább is adódik
Ezer, s több évekre,
Hogy hogyan gondolok
A gyermek-énemre.

Akkor nősz fel
Ha látod: Ő nem emlék,
Hanem a lényedben egy örökre
Ottfelejtett vendég.

Mészely Dorka, 2024

06/02/2025

Bohém életed morzsáit
Ősszehúzza rögtön
A fejedre fészket rakó
Gondoskodás-ösztön.
Szép vagy kontyban,
Jól áll ahogy
Azt ki Te vagy fejed búbján
Egy gombócba összerakod.
S úgy viseled akár
Egy életen is át
Mint angyalok fejük körül
Fényes glóriát.
Kócos, kontyos hajad köré
Tűzz most egy virágot,
Kontyod alatt kezed-lelked
Teremt új világot.

Mészely Dorka, 2021

01/02/2025

Egyszer majd egy
Szép vasárnapon
Magamat talán
Azon kapom,
Hogy sok évvel ezelőtt
Tele félelemmel,
Arra vágytam hogy most
Várjalak húslevessel.
Ezen a vasárnapon,
Jusson az eszembe
Hogy a sors
Csodát adott a kezembe
És sikerült valamit
Talán jól csinálni,
Mert van gyermekem,
Akit lehet várni.
Beszélünk majd
Mindenféléről,
És nézlek csak
A lelkem mélyéről,
Emlékezve, hogy
Volt az az idő,
Mikor párhavonta lett
Kicsi a cipő.
Bocsásd meg hogyha
Volt pillanat
Mikor nem eléggé
Értékeltem a bizalmadat,
És amellett hogy
Ott voltam testben,
Másfelé jártam
Melletted fejben.
Ilyen ez, tudod,
Szülődnek lenni,
Állandó bűntudat
Tud ám az lenni.
Világok között
Hidat teremteni,
Eggyé válni
De valaki lenni.
Lavírozni a
Hullámok fölött,
Külső küzdelmek
És belsők között.

Azon a vasárnapon,
Épp az a csoda,
Hogy ahol én vagyok
Te oda látogatsz haza.

Mészely Dorka

27/01/2025

Te, aki felülről nézel a világra,
Kérlek, hogy vigyázz minden Anyára!
Legyél Te bármi, miben hinni lehet,
Mi fenséges, gyönyörű, s mindenkor szeret,
Mindig jelenlévő, láthatatlan erő,
Életünket csendben, szépen elrendező,
Te legyél teste a segítő kéznek,
Add hogy lássa önmagát is szépnek!
Ha úgy érzi, hogy nem bír el többet,
Esőddel mosd le az ijedt könnyet!
Ha megakad, miközben vívja a harcát,
Széllel simogasd elfáradt arcát!
Ha fél hogy elveszti talán önmagát,
Viharod csitítsa lelkének zaját!
Ha az ép elmét rázza a kimerültség,
Takaró legyen az éjjeli Ég!
Ha útjai a barátokkal szétválnak,
Hullócsillagot küldj neki társnak!
Ha elszürkül a mindennapi csoda,
Színes szivárványt varázsolj oda!
Ha fél attól hogy elesik az úton,
Szeresd őt, hogy szeretni tudjon!
Kérlek most Téged, te Valami, fent,
Hogy nagyon vigyázz ránk idelent!

Mészely Dorka, 2022

21/01/2025

Ha úgy érzem
Elfogytam,
Te teljesnek látsz,
Mikor támad a
Világ,
Te akkor is vársz,
Ha olyan, mintha
Összedőlne itt benn,
A szemedben
Akkor is
Maradok minden.

Mészely Dorka

17/01/2025

Mit adhatnék Neked,
Drága kicsi Lélek,
Elmondom újra
A régi szép meséket,
Tudatom hogy Veled
Egy álom vált valóra,
Felültetlek Téged
Minden hintalóra.
Elmondom hogy mi volt
Mikor még nem voltál,
Láthatod: a világba
Édes lángot hoztál.
Az sem baj ha néha fáj,
Hogy aztán tovább jussunk,
Eső után mindig
Pocsolyába ugrunk.
Úgy nevellek hogy tudd
Soha nem kell félned,
Míg én vagyok mindig lesz
Hova hazatérned.
Mit adhatnék Neked,
Mint szívvel írt térképet,
Hogy találd meg az utat,
A saját kis békédet.
Rám hogyha teheted
Nézz majd vissza egyszer,
Tudd hogy azt akartam:
Légy jó és boldog ember.

Mészely Dorka, 2022.

13/01/2025

Anyukává váltam,
Előre nem láttam,
Hogy amit úgy vártam,
Milyen lesz,
Ha végre itt lesz nálam.
Jól akarom csinálni,
De néha nem győzőm kivárni
Hogy múljon az idő,
Ő meg minden cipőt kinő.
Van, hogy kezemben az erő,
Szülőnek lenni menő,
Aztán beborul az ég,
És “miért nem alszol még?”
Van, hogy lököm a hintát,
Mutatom a mintát,
Máskor ki kell teregetnem,
De a szennyes mos ki engem.
Van, hogy én vagyok a biztos,
Az erős és a cinkos,
Aztán ijedtséget érzek,
Hisz én is oly’
Sokmindentől félek.
De aki bátor az fél,
Csak közben jót remél,
Árnyékban fázva is
Napfényt keresgél.
Néha az időnek
Nem kellene múlni,
A pillanatot vágyom
Örökké elnyúlni,
Aztán muszáj
Kicsit kiutat keresni, mert
Nem mindig könnyű
Egymást jól szeretni.
Miközben mutatom az utat,
A lelkem is kutat,
Ahol épp van - hogy került oda?
Volt-e valaha állandó otthona?
Azt mondják,
Akik már tudják,
Hogy élvezzem míg lehet,
Visszaforgatnám majd az időkereket,
Amikor a kincsek,
Rég levágott tincsek,
Majd egy polcon állnak,
És lassan egyre
Porosabbá válnak,
Én meg majd csak nézek,
Mindenfélét érzek,

A kötelet a kezemből
Lassan eleresztem,
Ez volt az én
Saját Everestem.

Mészely Dorka, 2023.

24/11/2024

Anyának lenni
Minden, ami élet,
Benne van a kezdet,
És ugyanúgy a végzet.
Anya mindenki,
Ki magát annak érzi,
Ki a másik életet
Védelmezi, félti.
Anyának mindig van
Min aggódnia,
Anyának lenni
Nem anatómia.
Anyának lenni
Identitás, lélek,
Az utolsó csokiból
“Én most nem kérek”.
De ne mindig, Anya!
Nem lemondás a dolgod,
A benned élő gyermek
Is legyen boldog.
A legjobbat akarja,
Vagy hát törekszik,
Egymást ölelve
Szebben öregszik.
Anyának lenni
Tiszta gondoskodás,
Egy mancs - két mancs,
Nem kell ide más.
Felgyorsított mozi
Az idő múlása,
A kinőtt ruhákat
Viszi a padlásra.
Máskor meg megáll
A fáradt homokóra,
Végtelennek tűnik
Míg jön az esti óra.
Anyának lenni
Tükör, ami mozog,
És a visszanéző arc
Nem csak mosolyog.
Anya egy alap,
Erő és bástya,
Ott van akkor is
Ha senki sem látja.
Anyának lenni
Minden, ami élet,
Benne van a kezdet
És benne van a végzet.

AnyaGeometria